A civil- és a pártgondolkodás

Pártalapú megközelítés

A pártalapú megközelítésben könnyű a gondolkozás. A pártgondolkodás. Rutinszerű! Van az ellenfél (ellenség értendő alatta), meg a jók! Amit az ellenség böffent, legyen bármi is, az ártó szándékú röff. Amit a jók vezére mond, vagy valamelyik alvezére: az a tuti.
Slussz, passz! Itt most folyamatos a kampány.

A sorok zártak, parádésan működik a demokratikus centralizmus, szerződésben rögzített hűség virága illatoz a jelölő párt orra alá. Fegyelem van, és kussmertleváltalak!

Civil megközelítés

A civil számára ügyek vannak (volnának). De hiába szól. Csupa tökéletes ember a táborokban – ki engedhet itt meg magának egy tévedést?! Vagy egy elkefélt dologért egy nyögvenyelős bocsánatot? Nincsenek elkefélt dolgok! Még a hülyét is megvédik, feltéve, ha nem volt jelen kamera, amikor hülye volt!

Bruce I. Newman – Politikai marketing mint kampánystratégia c. könyvében (Bagolyvár, Budapest, 2000) – az 52. oldal ábráján látható: a pártalapú megközelítésben minden a pártból indul, mindent onnan irányítanak, minden a pártról (a hatalom megszerzéséről vagy annak megtartásáról szól).

Marketing szempontú megközelítés

A marketingszempontú megközelítésben a külső hajtóerők a jellemzőek, marketing szakemberek irányítanak, s a középpontban a választó áll!

De számára olykor, ebben a közegben, ingoványos a talaj. Ugyanis nincsenek ügyek, mert nincs tévedés, a helyi közhatalom soha ilyen jól! Minden városban, minden kerületben még a minden is mindenben tökéletes. Vagy ha nem, akkor annak oka az ellenség! Az pedig ennek ez, annak meg amaz. Itt ők, amott meg amazok.

Nincsenek ügyek!

A disznóság nem disznóság. Illetve a nem disznóság is disznóság a másik oldalon.

Csak ügyek vannak – náluk! Csupa ügy!

Kuss a civilnek, mert ha szól, az támadás? Aki nincs velünk, se velük, az nincs?

Nincsenek ügyek, mindenki tökéletes! Csak velem, bennem van valami hiba…

***

Elolvasásra ajánlom: A civil

“A civil- és a pártgondolkodás” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Ebben a felosztásban már csak annyi a probléma, hogy civilek sincsenek.
    Úgy értem, vannak egyéni érdekek, az egyén ügyei, akarata stb.
    De amint megszerveződik, és artikulálja magát a közéletben mint civil, kiviláglik, hogy pártkötődésű.
    Tehát Te mint egyén civil amúgy le vagy ejtve:)
    De ne csüggedj!

    Válasz
  2. Én emlékszem erre az írásodra.
    De ez egy ilyen társadalom.
    Teljesen átpolizizált.
    Persze vannak szerencsés emberek, akik tényleg szabadok, mert egyszerűen nem érinti meg őket a napi politika.
    Persze egy vállalkozót sokminden érint, de egy alkalmazottat már csak módjával.
    Ha az ember bizonyos integritással, önállóssággal bír, nem kell, hogy mindennapjaiba belopózzon, hogy ő mindig állást foglaljon.
    Aztán van persze, aki folyton beleakad, annak elég rossz élete van, mert valóban abból a szempontból is mérlegelnie kell, hogy jöhet még a másik is, s az lehet, hogy még rosszabb lesz.
    Én úgy vagyok ezzel, ha kritikát kell mondani, én nem teszek lakatot a számra, nem is vagyok egy problémamentes ember:)

    Válasz
  3. Azt gondolom, kevés olyan ember van, akit egyáltalán nem érint meg a politika!
    Nem az a szabad ember, aki apolitikus!
    A gond az olyan helyzetekben keletkezik, amikor olyan a helyzetkép, amit fentebb leírtam. Amikor az elvek (amelyekért a civil is tűzbe menne, mint pl. a szabadság, az igazságosság, a szolidaritás) le vanak pottyantva, mert magasabbrendűnek vélik a „párt védelmét”, mint azokat az elveket, amelyeket az adott pártnak kéne megvalósítania!
    De van egy pont, amelytől nem méltányolható ez tovább, mert „úgy marad”, mert elvész az egyéni és a kollektív szabadság is.
    Ez a határ, ha el is értük valahol, biztosan nem léphető át március 15. előtt és alatt, mert … (Szóval ez is őrület, ez az öncenzúrás maszatolás, tologatás, megfontolás. Abnormális állapotok ezek, na.)

    Válasz

Szólj hozzá!