A gazdasági válság és a mindennapjaim

Nincs menekvés. Nincs lap, nincs rádióadó vagy tévéállomás, nincs internetes kiadvány amely ne dörögné az arcomba a nap minden órájában: válság van, haver!
De amekkora ló vagyok, én még erre is ráteszek a szabadidős tőzsdézéssel, persze, mint hivatkozni szoktam rá: a tőzsdekeszeg kategóriában.

Ugyanis aki figyeli a BUX, a Dow Jones, a CAC és a DAX módosulásait megjövendölő és értékelő napi gazdasági irodalmat, az dúsított adagokban kapja a borzasztóbbnál borzasztóbb információ áradatot.

Ma két vállra fektették Amerikát; Az oroszok elcsúsztak az olajon; A BUX a mélybe vetette magát; Izlandot vajon ki menti meg?; Olyan lesz ez a válság, amilyen még sohasem volt – szóval csupa ilyen címen át juthatok el az érdemi információkig.

Nem csoda, ha alapos kedvetlenség lesz rajtam úrrá, s mikorra kilenckor a virtuális térben is kinyit a tőzsde, már szinte nincs is kedvem gazdagodni!
Kinek lesz majd hangulata egy harminc millás Mercivel kigördülni az egyetlen megmaradt európai szalonból a sok munkanélküli közé? Erre adjon nekem valaki elfogadható, pozitív gondolkodásra jellemző feleletet, ha tud!

***

Gazdasági ismeretek gyűjtőhelye:

Gazdaság, e-gazdaság

“A gazdasági válság és a mindennapjaim” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. A hírekből a valóság meg nem ismerhető, gondoltam jó tíz éve, amikor, mint ?érdekelt? olvastam az üzleti híreket. Az újságok egyik nap lelkesedtek valamiért, másért másnap, vagy ugyanazért szomorkodtak. A ?komoly? elemzők, meg mindig ugyanazt mondták. Jön a válság. És egyszer csak igazuk lett. Jön a fellendülés. És egyszer csak igazuk lett. Persze a tudás az lenne, ha azt mondanák, hogy mikor. De erre a kérdésre csak széttárják a karjukat. Az volt a benyomásom, hogy nem informálni akartak, hanem a maguk iránti érdeklődést fenntartani. Persze ezt korábban is sejtettem, de nagyon bosszantott, hogy tényleg így is van. Meg, hogy nem látok át rajtuk. Mint tőzsde cápa a magam részéről csendben kihaltam. Nyereségem a fent közreadott tanulság. Most ezek után ki lehet találni, hogy anyagilag, hogy végeztem. Azt hiszem ezt nem szabad komolyan venni. Drukkolni, azért drukkolok neked.

    Válasz
  2. Kedves Lucifer!
    Tíz évvel ezelőtt – legalábbis így gondolom, mert tapasztalatom akkorról nincs -, szóval tíz évvel ezelőtt nagyon egyszerű lehetett a tőzsdén a játék. Ahogy a klasszikusok tanítják: vedd meg, tedd a fiókba (mármint a részvényt), aztán évek múlva vedd elő – s látni fogod mennyit gazdagodtál.

    Ma már más a helyzet, ma aktív játékot űzhetsz a számítógépedről, napon belüli résekbe hatolsz be, fölözöd le – ha bejön -, a hasznot.

    A szakértők elemzései viszont bizonyára olyanok, mint régen 🙂
    Olyan dolog ez, mint a totótippek és a nyeremények közötti összefüggés: ha jó a guru tippje, sokan nyernek nagyon keveset, ha rossz, akkor pedig mindenki visszafizeti a múlt heti nyereményt 🙂

    Veszíteni a legízesebben a saját tippjétől tud az ember, az legalább egy megdolgozott kudarc, az rendesen megnyomja az ember biológiáját!
    Eddig én nullszaldóval állok, azt gondolom beletanultam valamennyire, kipróbáltam a saját technikámat. Most jön majd az igazi próba: fial vagy bentragad a gyógyszerrészvényekben a nagyjából háromszázezer forintom.
    Bocs, de abbahagyom most az írást – nyit a tőzsde!
    Üdv

    Válasz
  3. A válság sok ember számára negatív. Sokan csak azt mondják, hogy szörnyűség, ami történik a világban. Vannak, akiket hidegen hagy és saját magukra figyelve élik az életüket. Vannak viszont néhányan, akiknek az életükben nem negatívumként szerepel ez az időszak, sőt?
    Lehet érveket felsorakoztatni. Lehet politikai manipuláció észrevétlen áldozataként véleményeket hangoztatni. (ezzel kapcsolatos véleményemet legjobban Mérő László ? MINDENKI MÁSKÉNT EGYFORMA című könyvében láttam leírva. Dollárárverés)
    Előnyök és hátrányok tengeréből én mindössze egy dologra (szubjektív látásmódom) hívom fel a figyelmet. Nem kell, hogy egyet értsen bárki is velem. Szívesen veszem mások gondolatát.
    Nem teltek még el felettem úgy az évek, hogy bölcsnek nevezhessem magam (vagy bárki ezt mondhassa rólam), de szeretném ezeket a gondolatokkal megosztani, mert hiszek a jóban. Hiszek a mesékben is, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát. Hiszek az emberekben. Hiszek magamban és hiszem, hogy van valami, ami segít odafentről, hívhatjuk ezt bárhogy.
    Hiszek a hazámban és hiszek a magyar emberekben.
    Visszakanyarodva; én látok pozitív hatását a válságnak?
    Tudatosság!
    Ez az egyik, amire sokan ráébredtünk. Figyelünk a bevásárláskor, banki szerződéskor, villany- és üzemanyag fogyasztáskor?
    Figyelünk a szépre, figyelünk a jóra.

    Garatulálok!

    Amiben nem értek egyet, hogy ?A magyarok pesszimisták?.
    Nem! Ebben nem tudok hinni. És az is csak a beégetett tévhit, hogy ?sírva vigad a magyar?
    Van alkalmam beszélgetni olyan magyar gazdag (nem csak anyagilag) emberrel, Kürti Sándorral, aki felhívta valamire a figyelmemet. Egy beszélgetésünk alkalmával azt mondta, hogy amikor kint járt, fél évet ázsiai országokban töltött; észrevett valamit.
    A lényege, hogy versenyeztess meg egy japán és egy magyar mérnököt. Szinte biztos, hogy a magyar nyer. Kettő a kettővel szemben is a magyar veri a másikakat.
    Ha három van, akkor már sehol sem vagyunk.
    Mit gondolsz miért?
    ?Fejlettebb? kultúrával rendelkező (nem az egyén, hanem a társadalom) csoportok olyan erkölcsi, társadalmi, morális alapokra építkeztek, hogy elkerülhetetlen számokra a siker.
    Nézd csak meg, hogy egy MLM üzlet miért fejlődik jobban Japánban, Kínában??
    Úgy gondolkodnak, hogy ?tudok valamiről, ami jó; Bűn, ha nem mondom el másoknak.?
    Mi az, amiben fejlődnünk KELL ahhoz, hogy megváltozzon a körülöttünk lévő világ.
    A válság lesz az elindítója. Tudatosság. Figyelem.
    Inkább más oldalról közelítem meg, így talán jobban el tudom magyarázni, miként gondolkodom.
    Nézz meg egy Lottónyertest itthon és mondjuk Amerikában.
    Ott kiviszik a kamerák elé, nyíltan mutogatják, hogy ?Ő az!?
    (most ne érintsünk pénzügyi intelligenciával kapcsolatos kérdést, hogy mi lesz velük) Most maradjuk idehaza. Mit csinálnak itthon?
    Elbújnak. A háttérbe megy a találgatás. Nem merik elmondani, hogy ?én vagyok?/?mi vagyunk akik megnyerték?, mert félnek. Félnek, hogy mi lesz, ha megtudják; Kölcsön akarnak kérni, maffia?

    Mit gondolsz? Milyen társadalomra igaz ez?
    Milyenek az emberek? Befásult? Szorongó?
    ?ha az ismerősöd, a legjobb barátod kerülne ?depi-hangulatba?; Mit tennél?
    Tudom; Csoki; endorfin (boldogsághormon) szabadul fel 🙂
    ?nem erre gondoltam. Igyekszel jó kedvre deríteni; Nem?
    Azért írtam le ezeket a sorokat, hogy gyújtsak egy gyertyát. Mert nincs az a sötétség, ami képes lenne a gyertya lángját kioltani.

    Hiszek a hazámban, az itt élőkben. Tudom, hogy együtt képesek vagyunk mindenre.
    Az alábbi linket azért küldöm el, mert nekem nagyon tetszik.
    Feltölt. Energiát ad. ?és tisztában vagyok vele, hogy a megfelelő emberekkel összefogva bármire képesek vagyunk.
    Magyarok érdemei:
    http://www.palinkaland.hu/listnews.do?id=21&cim=Magyarok_%E9rdemei_%3Ci%3E_2009.10.29._%3C/i%3E

    Az erő legyen veled!
    VK
    info@leadersclub.hu

    Válasz

Hozzászólás a(z) EL LOBO - A farkas bejegyzéshez Válasz megszakítása