Megmondta a tutit a matt hülye bloggerekről
„Száz blog szed szét minden újsághírt egy pillanat alatt, de a százból kilencvenöt matt hülyeséget ír.”
Simó György nyilatkozatából, MANCS, 2006, ápr. 13.
Úgy látszik, a magenta színű vállalatok vezetőinek 95%-a matt hülyeségre is képes, vagyis nem tudja az online tartalomszolgáltatás eredményességét növelni. Ezért mennie kell! Mint most Simónak.
Mint matt hülye blogger jelezném: akkoriban, vagyis 2006-ban így vélekedtem a simói hozzáállásról:
A magyar kapitalizmus és „újkultúra” általános fejletlenségét jól tükrözi, hogy a T-Online egyik vezető embere harsányan kijelenti, hogy a bloggerek 95%-a „matt hülyeséget ír”, majd néhány hét múlva partneri kapcsolatba lép a cége az egyik blogszolgáltatóval.
Erkölcsi szempontból igen derekas üzenet: leszólni, lebecsülni az ügyfelet, de szépen megélni belőle.
Őszintén szólva ezt vártam: aki nem egyenlő partnerként kezeli azokat, akikből meg fog élni – az aligha dolgozhat velük, értük, eredményesen.
Isten áldja, Simó Úr!
***
Korábban erről:
Blog – a blogger és a szolgáltató viszonyáról
Frissítés 2018.12.06.
Azóta sok magenta lefolyt a Dunán – a T-Online már az Origot is eladta, mert szerettek volna bevágódni az Orbán kormánynál, vagyis a kapitalizmus tovább dübörög.
Az Origo-t pedig sajnálatos módon propaganda lappá züllesztették.
Kapcsolódó tartalommal:
Úgy látom, nem csak én vagyok az, aki elgondolkodik azon, hogy a Magyar Állam által, az adófizetők pénzén létrehozott, majd privatizált mamutcégek miért is nem tekintik szolgálatnak a magyar állampolgárok kiszolgálását.
Honnan veszik a bátorságot, a pofátlanságot az übermensch-szemléletükhöz.
Ott is olyan emberek dolgoznak, mint bárhol, mitől változik meg az otthoni kedves szomszéd az ügyfelet porig alázó, pökhendi félistenséggé? Mi történik a lakástól a munkahelyig vezető úton? Mi indukálja egy Simó-félében a degradálási bátorságot?
Megmondom én! ::)) Az, hogy ezt a kérdést egy kicsit másképpen fel kéne tenni az ügyfélként jelentkező egyedeknek, ezeket a szolgáltatásokat igénybevevő csoportoknak is. Mármint, hogy hova tűntik az önbecsülés, a józan civil kurázsi abban a pillanatban, amikor a mit és mennyiért típusú egyeztető beszélgetések elkezdődnek? Hova tűnik a bátorság, hogy más szolgáltatól után nézzünk, avagy uram bocsá’ megtegyük a panaszunkat a legmegfelelőbb helyen. Minden hatalmaskodáshoz alapvetően szükségeltetik a behódolók – és tök mindegy, hogy miféle motíváltság okán – gügye gyülekezete. Sajnos már a gyerekeinket is ilyenekre neveljük. Az óvónéninek és a tanárbácsinak mindig igaza van, ezt jegyezd meg kisfiam, ha nincs akkor is. Aztán mikor a skacokban, a fiatalokban felhalmozódnak a különböző sértettségek, indulatok, akkor vajon miért is csodálkozunk azon, ha piff-paff nekimennek a szülőknek, tanároknak, főnökeiknek, no meg egymásnak. Ezt röviden úgy hívják, hogy érdekérvényesítésből karó! De jó nagy ám!
Hát ezért! ::)))
Ugyan! Ha lehülyéz, hát lehülyéz. Ha felmérgesít, legfeljebb elmondom kik mellé iratkozott fel.
Tudtad kedves Lucifer, hogy Arany János volt még hasonló alapállású, mint te?
Epilógus c. verséből:
„Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, –
Félreálltam, letöröltem.”
Forrás:
http://versek.szeretni.hu/magyar/arany.php
Csakhogy, s szerintem ebben igaza van FYGureoutnak és Malvinak, így aztán jól elszemtelenednek nekünk az úri lócsiszárok (az Audi 8-asokban). 🙂