A rejtőzködő jobboldali szavazó

Nemrég emlékeztettem magam egy szatelit blogomban arra, hogy 2002-ben a közvélemény-kutatók a rejtőzködő baloldali szavazó megszületésének tudták be a választások végeredményét megjövendölő ópuszaik gyenge minőségét.
Most, az EP- választások másnapján várom a Jobbik, előre nem kimutatott sikerének szellemes magyarázatát: a rejtőzködő jobboldali szavazó megszületésének bejelentését.

A közelgő parlamenti választások eredménye viszont most már pontosan megjósolható, hiszen a mért eredményekhez hozzá kell adni a jobb- és a baloldali rejtőzködő szavazókat is, és a választást tulajdonképpen már meg sem kell tartani, annyira precíz lesz az előrejelzés.

Azon a választáson előre már csak azért is könnyen kiismerhetjük magunkat, mert az eddigi vesztes pártok láthatóan nem képesek semminemű gesztusra a hagyományos választóik újbóli megnyerése érdekében.

Itt van teszem azt Pécs.

A polgármester-választás elveszítése után az MSZP a városházán elveszítette a többségét is, és el fogja veszíteni a gyámság alá helyezett Toller László országgyűlési mandátumát is.
A szocialisták most fájdalmas arccal elköszöntek három alpolgármesteri címtől (cserébe egyet visszakaptak), megegyeztek egymás között a bizottsági tisztségekben (a járandóságokban), majd a Fidesszel is megállapodtak.
Némi sikamika mellett, a lényeget tekintve – a kis lemorzsolódást elviselve, a kényszerű  jövedelemkiesést lenyelve – minden a régi kerékvágásban halad.

Egyetlen gesztust nem kapott az (urnáktól zömében távol maradó) hagyományos szavazótábor!
Hogy másképpen lesz holnap!
A centrumból érkező szavak is – a megújult, új, még újabb és nagyon vadonatúj megújulásról szóló szavak – üresen konganak!

Így aztán az egykori rejtőzködő baloldali szavazó egy részéből rejtőzködő jobboldali szavazó is lehetett és lehet – mégiscsak nehezítve a választási matematika jósnőinek helyzetét.

Bár a címe szerint ez a bejegyzés a rejtőzködő jobboldali szavazóról szól, azért a baloldali szavazó ama vágyának is adjunk hangot, hogy offshore-mentes, következetes baloldali pártra titokban azért volna igény.

***

Kapcsolódó írás (előzmény):

Választások: hogyan lehetne az ellenzéket is leváltani?

“A rejtőzködő jobboldali szavazó” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Illúzió hinni, hogy a közvélemény kutatások többek, mint egy módszertanilag nagyjából megfelelő adatgyűjtés. Nekem úgy tűnik, hogy hiányzik mögülük az ember, a társadalom ismerete. A kultúráról már nem is beszélek. Ha egymás közt vagyunk, akkor azt is hozzátenném, hogy a szándék is hiányzik, hogy mögötte legyen. A politikusok dettó. Valami kétnapos tréningen eltanult eszközrendszerrel előadnak valami imf-es igényt, mint amire tegnap rájöttek, hogy kell. A világon semmi nincs mögötte. Se ember, se társadalom, se kultúra, se cél. Ürölnek, ha nem látnak polgárt. Így lesz ez a jobboldallal is. Meglepne, ha nem.

    Válasz
  2. Egyrészt, ha módszertanilag megfelelő adatgyűjtés, akkor minden rendben van. Tehát akkor már alapból nem stimmelnek az utána leírtak. Feltéve, ha nem a módszertanilag NEM megfelelő kutatásról, adatgyűjtésről szól. Másodszor a közv.kutatás nem egyenlő a puszta adatgyűjtéssel. Hanem az adatok megfelelő módszerekkel történő összevetéséből és viszonyításából levont következtetéseket is magába foglalja.

    És már hogy a fenébe ne az emberről, a társadalomról szólna? Ezzel együtt értem, hogy mi birizgálja a csőrödet! ::)) De hát a közvélemény már csak ilyen összetett és bonyolult fogalom.

    John Stuart Mill a közvéleményről, úgy beszél ,mint az egyéniség ellenségéről, a tömegember megtestesítőjéről, a konformizmus kikényszerítőjéről. Mégis a közvélemény szorosan kapcsolódik az állampolgári viszonyulás kialakulásához, a polgári társadalom és a politikai állam történelmi szétválásához, melyek nélkül nem jöhetett volna létre, mint ahogy a tömegmédia nélkül sem.

    Angelusz Róbert népérzületről beszél, mint különböző szociális tárgyakra irányuló, történelmileg kialakult és tömegesen, előforduló beállítódások, attitűdök összességéről, amelyek jelentősen befolyásolják az emberek tömegmagatartási formáit.
    A közvélemény a demokrácia lényegképző és operatív alapja. A közvélemény nem születik az emberrel: olyan elterjedt mentális minták halmaza, amelyek kölcsönhatásban vannak a társadalmi informáltsággal. – mondja.

    Egyébként is a nyilvánosságon nem lehet autonómiát számonkérni. Az autonóm nyilvánosság ideáltipikus fogalom, a valóságban tiszta formájában nem fordul elő.

    A közvélemény-kutatásoknak meg megvannak a maguk előnyei és hátrányai. Attól függ, hogy mire és hogyan használjuk őket! Csakis puszta eszköz, eszközök, rajtuk nem lehet semmit sem számon kérni. Szolgálhatnak pl. a piaci pluralizmus kontrolljaként, orientáló szerepük van, hozzájárulhatnak a tudatosabb és racionálisabb választói döntésekhez. És ez még akkor is így van, ha nyilván manipulációra is alkalmasak lehetnek, magukban hordozzák az önmaga ellen dolgozó prófécia lehetőségét, továbbá az önbeteljesítő jóslat kényszerét is.

    A közvélemény-kutatásoktól sem – mint az életben semmi mástól sem – nem csodákat, hanem a tájékozódáshoz szükséges információkat kell és lehet kapni és várni, aztán ezeket az információkat mindig okosan értelmezni ( akár ha cáfolva is, elvetve is őket!).

    Válasz
  3. Megkerülni? :OI (csodálkozik)
    Én pontosan a szükséges kiindulási alapra próbáltam utalni.Egyébként is, macska mégcsak lehetek, de ez a kása egy cseppet sem olyan forró ( ha egyáltalán), hogy kerülgetnem (vagy bárki másnak kerülgetnie) kéne! 🙂

    Válasz
  4. Érteni vélem Lucifert, amikor hiányolja az embert az adatok mögül.
    Finoman szólva nem élünk közösségi társadalomban.
    Ma egyébként éppenhogy ez ügyben jártam iskolát, a klaszter iskoláját. Persze nem padban ültem… Ha tovatűnik a fáradtságom, majd elmesélem.
    Addig csak annyit: bennem és körülöttem van remény!

    Válasz
  5. Amint azt leírtam, én is sejtem mire gondol, de ez így nagyon pontatlan, általános és ezért nem érvényes kijelentés. Angelusz Róbert pontosan megfogalmazza a vonatkozó problematika lényegét. Miszerint :

    ?Az empirikus közvélemény-kutatás objektumát jelentő ember a liberális felfogás >>homo politicus<<-ához hasonlóan olyan konstrukció, amely eltekint a közvélemény alakulásában részt vevő valóságos embertől, a véleménynyilvánítást meghatározó szociológiai és szociálpszichológiai struktúráktól, és a véleménynyilvánító ember különböző típusait annak egyik megjelenési formájára, a választópolgárra redukálja.? (Angelusz 1997)

    Ugyanakkor azt is mondja, hogy „Ahhoz, hogy megbízható képet kapjunk e típusoknak a közvélemény alakulásában játszott szerepéről, a demoszkópiai kutatások előfeltevéseinek feladására és technikai eszköztáruk gazdagítására lenne szükség. A véleménynyilvánító ember különböző típusainak az empirikus kutatás eszközeivel való elkülönítése és az egyes típusok sajátosságaihoz alkalmazkodó módszerek kialakítása elősegíthetné, hogy a kutatások a közvélemény alakulásáról a jelenleginél érvényesebb képet adjanak.”

    Kvázi lehet/lehetne megbízható, megbízhatóbb, érvényesebb képet adni és kapni!

    A teljes anyag itt olvasható:
    http://www.tankonyvtar.hu/szociologia/szocialpszichologia-080906-46

    (vagy máskor link helyett másoljam be a teljes anyagot, kedves Lobo?)

    Ami egyébként a múlt heti választást illeti, bár nem vagyok sem próféta, sem jövőbe látó, de szinte pontosan úgy alakult az eredmény, ahogy arra ez előzőekben tippeltem. És ezzel nem voltam egyedül. Egy cseppet sem! Az is igaz, hogy a tájékozódásunkhoz nagymértékben hozzájárultak az időközi – más-más érdekcsoportokhoz köthető – társaságok által végzett közvéleménykutatások is. A választási eredményt illetően egyébként lényegi eltérés nemigen volt közöttük. És hát, akárhogy is nézem, a kutatások azért mégsem a birkákról és a birkákkal készültek! vagy lehet, hogy tévedek?
    ::))))

    Válasz

Hozzászólás a(z) Malvina bejegyzéshez Válasz megszakítása