Amerikai álom

Film ez, teli csodákkal, akárki akármit is mond. Méghozzá amerikai film, kövér happy enddel a végén, a hollywoodi kisipar legpompásabb receptjét idézve. Mármint az életünk ilyen, tiszta amerikai álom!
Itt van mindjárt ez a pénzügyi válság nevű jelenség, amely a múlt héten ütött be. Először ezrével bocsátották el a bezárt pénzintézetek a brókereket, óriási biztosítók húzták le a rolót, úgy térdre rogytak a világ tőzsdéi, hogy idáig hallatszott a reccsenésük.

A szorgalmas média máris számolgatni kezdte a kárunk, az asszony búcsút is intett a soványka megtakarításnak; betétkönyv, részvény csak gyújtósnak lesz jó a radiátorban – könyvelhettük ijedten el.

Aztán jött az amerikai álom az amerikai állam képében, Bruce Willis álarcot öltve, s megmentette a jókat. Előkapta a hatalmas, negyvenötös kaliberű micsodáját – s ahogyan kell, a tőzsdeindexek a helyükre vissza!

Álom, édes álom… így kell ezt csinálni! Brókermeló:

“Amerikai álom” bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. Muhahahhaha! Hát, én igencsak kedvelem a te blogodat EL Lobo, de ha most velem szemben ülnél az asztal másik oldalán, hát én is ugyanígy rád ugornék és csépelnélek ott is, ahol nem érlek! Hogy miért? Mert nem tudok egy nyavalyás posztotdat nyugiban, hirdetések nélkül végigolvasni! Basta!!!!!

    (*-*) 😀

    Válasz
  2. Kedves Malvina!
    Arra gondoltam, ez a pénzügyekkel foglalkozó blogbejegyzés annál hitelesebb lesz, minél több hitellel kapcsolatos hirdetés hitelesíti.

    De lám, a kedves olvasó (képviselője) bepöccen inkább, s elnadrágolná a Kóka által pénzügyi analfabétának nevezett magyar lakosság ama képviselőjét, aki blogot ír.
    Pedig ha pénzügyi bevételt realizálnék kedvenc időtöltésemmel, a blogom vezetésével, akkor Kóka volt miniszter talán előléptetne analfabétából analfagammává.

    Persze több kérdés is felvetődik.
    Például: jár-e nekem pénz a blogom után? Ha igen, ki fizesse?

    Ha az olvasó kedveli e blogot, miként te írod, kedves Malvina („én igencsak kedvelem a te blogodat EL Lobo”), akkor az én blogom értéket képvisel – tehát áru!
    Bizony, hogy áru, hiszen pénzbe kerül a létrehozása (munkaórák, áram, számítógép amortizáció, tárhely, miegyéb) és kereslet is mutatkozik rá. Az most mellékes, hogy nem azért írom e blogot, hogy bevételem legyen, mint ahogyan a költő sem azért ír (általában vagy olykor), hogy megszedje magát, hanem azért, mert belső késztetése van (amit aztán majd mások, pénzért megmagyaráznak).

    Szóval egy kérdés: elvárható-e tőlem, hogy a saját szellemi termékemmel, a saját költségemen szórakoztassalak?
    Nevelésről, oktatásról már nem is beszélve 🙂

    Ha nem, akkor nagyon jogos volna direkte pénzt kérnem, de te inkább más blogokhoz mennél – legalábbis ezt sugallja nekem a piaci ismeretem.

    Tehát előveszek egy mintát, a nagy online kiadványok mintáját, és magam is rakom a hirdetést ugyanúgy, ahogy ők! Azaz orrba-szájba.

    Sőt! Ha teljesen meseszerű pénzügyi világképről van szó, akkor a pénzügyi hirdetések sokasága külön beépül a mondandómat erősítve a blog testébe.

    Ha még ezek után is meg akarsz verni, ám legyen. Az ilyesmi ugyanis növeli az olvasottságot! 🙂

    Válasz
  3. Mi az, hogy! Most méginkább, sőt annál is inkább!!!! Mármint meg akarnálak verni! 😀
    Egyrészt szerintem senki sem a hirdetésbe fulladástól lesz pénzügyi zseni. Másrészt, ha poénból tetted volna, azon még vihognék is egy jót. Végül , sok dolog és nem-dolog van, létezik ami és aki értéket képvisel a számomra, mégsem pengetek érte/értük egy árva kanyit sem. Az „áru-e a …” c. populáris vitába meg nagyon szeretek beleszaladni. Mert ugye, ahogy vesszük! És akkor még az élvezeti értékről egy szót sem ejtettünk! 😀 Az azért fontos ám! Ezért bátorkodtam neked jelezni, hogy számomra a vonatkozó poszt élvezeti értékét jelentősen csökkentik a beékelt hirdetések.

    Blogod olvasottságának növelése érdekében viszont megküldöm az árajánlatomat, külön tételként szerepelteteve benne a./ karakterlövésen b./ valós , testérintős „adjneki”verésen alapuló tarifáimat. Addig is szíves megrendelő leveledet várva,
    üdv.! 😀 😀 😀

    Válasz
  4. Engem cseppet sem zavar a reklámod! Sőt, pont arra gondoltam, hogy milyen ügyesen helyezted el, Farkas! 🙂
    És a google-ad-ek azért nagyon jók, mert nagyrészt tényleg témába illenek, így akár plusz infót is kaphatok tőlük.

    Válasz
  5. Milllllen szerencséd van neked Farkas, hogy én leírtam, hogy engem zavanak a hirdetésk! Így legalább mások leírhatják, hogy őket nem zavarja, sőt! Na, akkor ehhez is küldöm az olvasottság növelésére vonatkozó szolgáltatásaim tarifa-táblázatát. 😀

    Válasz
  6. Kedves Malvina!
    Kölyök blogger koromban, még a blogteri bölcsi homokozóban, tréfából készítettem már egy blogger-árjegyzéket. Íme, ilyen volt:

    … mit is vacakolok én itt apróval, készítek is gyorsan egy árjegyzéket (nettó árak):
    – Cég nevének, vagy cég termékének szóba NEM hozása:
    havi 100.000 Ft
    – Más cég nevének, termékének szóba hozása (lejáratóilag), alkalmanként 200.000 Ft
    – Botrányfinomítás, elmismásolás, bagatellizálás:
    200.000 Ft/alk.
    – erős PR (rettenetesen nagy, álcázott seggnyalásként forog közszájon) 300.000 Ft/alk.
    MEGJ.: Multik számára 300% felár (hazai ipar és iparosok támogatása!)

    Na, ilyen volt 🙂

    Válasz
  7. 😀 Ez aranyos! 😀

    Csak egy kérdés:

    – melyikre volt a legnagyobb igény?
    Én az erős píárra tippelek! 😀

    Válasz
  8. Apropó „Béltisztító méregtelenítő”. Amikor először megláttam ezt a hirdetéses-piároldalt, píáros hírdetési oldalt , hát, hogy stílusos legyek, fejembe szállt a szar! Mert ugye, miről is van szó? Mit szó, süvöltő-üvöltő jajveszékelés, frászt frászt hátára hordás, orvosegyetemi demonstrációs műanyagbél mutogatása kvázi rothadás közben… stb. Na, és a megoldás? Na, vajon mi? Hát, az kérem szépen, hogy ahhoz, hogy a „gyanús objektumok” és a különböző belső paraziták tömege – de még a 3/3-as is a szomszédból – kitakarodjék, 3 hónapos kúrára van szüksége a nyomorult csakkívülrőlpiroslódebelülrőlrothadó kliensnek. Namármost ennek a kúrának az ára uszkve egy havi minimálbérnyi összeg. Azonnal át kell gondolni a dolgot! Most akkor inább élünk vagy nem-rothadunk? Formállogikai alapon ,ha nem élünk, akor nem-rothadhadni sem tudunk – mert ugya, ha nem élünk, akkor meghaltunk és akkor bizony rothadunk, de rendesen. Na, persze csak azok, akikből nem lesz azonnal angyal! Tehát előbb bizony mindenféleképpen élnünk kell! De akkor meg miből vesszük meg ezt az élve-elevenen-megrothadástól minket megvédő csodaszert? Hát é gondoltam is egyet, azonnal írtam a forgalmazó cég marketingvezetőjének egy levelet, hogy mennyiben tartja etikusnak, hogy egy egész ország népességére ráhozzák a nyüszítőfrászt ezekkel az állítólagosan emberekből kiráncigált méteres béldaraboknak a mutogatásával. Aztán nemes egyszerűséggel a szövegben az az immanens üzenet formálódik a képek láttán már kellőképpen betojt olvasó számára, hogy pénzt vagy életet!, fizess vagy megdöglesz – méghozzá élve rothadva el!
    Szóval mi lesz azokkal, akik képtelenek ekkor összegeket kiperkálni, mégoly hatalmas félelemérzetük mellet is? Nekik vajon mit ajánl? Már azon kívül, és azt követően, hogy hatalmas félelmet generált bennük, ami azért ,mint tudjuk idővel, egy kis állandósult stresszállapottal, szorongással összeállva meg is teszi a maga hatását. Aztán, már csak százalékolni kell az idő előtt elhunytakat, és máris megvan a következő statisztikai alapú érv arra,hogy újabb „gyanús obektumokkal” teli népeket terelhessünk a cég bankszámlája felé.

    A marketingvezető hölgy válaszának lényege a következő volt:
    Keressem fel a cég budakalászi telephelyét, és ott az esztétikai szempontból sérült /értsd:csomagolási hibás/ termékek közül grátisz kapok egy havi adagot. Tehát EGY havi adagot!

    Szóval csesszék meg! De kétszeresen is! Először azért, mert azt hitték, ingyen bélkotrásért kuncsorgok. Másrészt pedig azért, amiért orbitális szerepzavarukban azt képzelik, hogy ők maguk a Mátyás király Katinkája: aki ugye hozott is meg nem is, adott is meg nem is!

    /Na, ebből poszt lesz, úgy érzem! Kösz az intuíciót:) /
    Basta!

    Válasz
  9. Drága Malvina!
    Tisztelettel tudatom, hogy jómagam csak a reklámhelyet biztosítom blogomban, s a reklám helyén feltüntetett szervezet „delegálja” a számára biztosított helyre a reklámot.

    Tehát belesékhez nincs közöm, azaz se akkor nem vállalhatok velük közösséget, ha termékük egyenesen az emberiség megmentője, se akkor, ha egy bazi nagy átverés az egész.
    Szerepem itt mindössze annyi, mint a villanyoszlopé, amelyre reklámot aggatnak, hogy csökkentsék az áramszállítás költségeit. Vagyis a 220 Voltnak semmi köze a belek szállítota anyaghoz!

    Marketingesként megjegyzem még:
    – nem kedvelem a félelemkeltéses módszert
    – reklámoknak a jövőben is helyet adok, mert kell a pénz
    – a saját beleiért mindenki maga felel
    – az átveréses módszerek ellen fel lehet készülni (pl. Pratkanis és Aronson A rábeszélőgép című művéből)

    Válasz
  10. Na, akkor tisztázzunk má’ itten kérem valami fontosat! Miért vetted ezt magadra? Illetve az oldaladra? Mármint nem a reklámra gondolok :)), hanem arra, hogy a kritikáját miért? Nekem csak eszembejutott ez a nevetséges huzavona, amit ezzel céggel megéltem, és ezt írtam le. Szóltam én egy szót is azért, hogy miért tzetted ki ide? Én hosszú évekig dolgoztam pr,reklám és marketing területen, tudom, miért és mire valóak – ha egyáltalán valóak:) e „műfajok”.
    Szóval, mi rosszat követtem el, hogy így megbántódott, kedves uram, Farkas?:))

    Válasz
  11. Szó nincs megbántódásról, csak ha már szóba jött én is kifejtettem az álláspontomat 🙂

    Válasz
  12. Na, ez igazán jó hír! Nem is illett volna most ebbe a ragyogóan szép napos időbe egy rossz! 😀

    Válasz
  13. Részemről a reklámok maradéktalan utálata forog fenn.
    Még szerencse, hogy nagyon jól fejlett a szelektív olvasási, figyelési képességem: a reklámokat – bár érzékelem zavaró hatásukat, de csak azt – abszolút figyelmen kivül tudom hagyni.
    Másrészt ha azt érzem – márpedig minden reklám ilyen pancser – hogy nem azért akar rámtukmálni valamit, mert az jó, hanem hogy minél több pénzt gonboljon le rólam, akkor pláne nem figyelek rá, direkt nem veszem meg.
    Pl. véletlenül se veszek olyan terméket, amin Norbi vagy Alexandra van, mert tele a tököm velük, hogy csak azzal agyonkeresik magukat, mert ott van a csomagoláson az arcuk.

    Tehát az eredetileg kiváltani szándékolt hatás ellenkezőjébe csap, ha túl agresszíven nyomul. Bár nekem e tekintetben igen alacsony a bumeráng-küszöböm. És valszeg kisebbségben vagyok, ha a reklámozók egyre agresszívabbak, nyilván a többség teljesen behódol ennek.

    Válasz
  14. Értelek e.Vita! Csak nem kéne a fürdővízzel a gyereket is kidobni az ablakon 🙂
    Az nagyon klassz dolog és igencsak bíztató, hogy vannak, akik nem szédülnek bele a reklámvilág mocskába! Mondom, mocskába! Én ugyanis kizárólag csak a rossz, tisztességtelen és humortalan reklámokat tartom valóban reklámnak. A rosszakat lélekvásárló és/vagy zsebfacsaró „programajánlóknak.” Idetartoznak , az erőszakolt, kitalált és vélt összefüggésekre alapozottak, az intimpistáskodók, a nőt, férfit, gyereket és kutyát, macskát eszközként használók, stb., de hát a sor reggelig folytatható.
    Az a baj, hogy az emberek nagy része nincs vele tisztában, hogy a reklámnak alapvetően mi a feladata. Nevezetesen, hogy korrekt módon tájékoztasson. Aztán hogy ezt miyen módon teszi, az már a második lépcső. Abban kifejezetten igazad van, hogy ma még mindig ott tartunk, hogy 10 reklámból jó , ha egy megfelel ezeknek az elvárásoknak. Számomra sem jelent különösebb nehézséget az, hogy a reklámoktól és a „reklámoktól” lényegében függetlenül éljem, élhessem az életemet.

    Amit a két izomgururól írsz, azzal úgy vagyok, hogy nem érdekel, ha értelmes, jó reklámok készítői, szereplői „megszedik magukat”. Mindent meg kell fizetni! Még a rosszat is, és az általában még többe is szokott kerülni. Az csak a látszat, hogy az az olcsóbb! Ha valami jó, azt meg pláne meg kell fizetni! Számomra e két izomemberhez köthető hírveréses produkciók egyrészt a rossz kategóriájába tartoznak, másrészt nagyon el is borzasztanak. Pontosabban az a „nő”kép és az a „férfi”kép, amit ők képviselnek és mutatnak fel a gyerkek, a fiatalok számára.
    Összességében pedig azt gondolom, hogy a reklám és közönsége vonatkozásában is nagyon hasonló a helyzet a média és közönsége viszonyéval. Ezzel mondjuk, azt hiszem , egyiket sem dícsértem meg! ::))))

    Válasz
  15. Rossz szokásom, hogy nem olvasom át rendesen, mielőtt kilövöm a cuccost! 😀
    Szóval:

    Én ugyanis kizárólag csak a rossz, tisztességtelen és humortalan reklámokat tartom NEMreklámnak, azokat negligálom. E rosszakat lélekvásáról és vagy zsebfacsaró …

    Elnézést érte, 😀

    Válasz

Hozzászólás a(z) kapitanyg bejegyzéshez Válasz megszakítása