Baj van a nick nevemmel – már nem akarok farkas lenni!

El Lobo - A farkas
El Lobo – A farkas

Belekomolyodom az online marketingbe

Már éppen eleget voltam farkas, távoli tájakat bebarangoló, lógó nyelvvel vadászok elől loholó, kísérletező,  kíváncsi ordas.
Most már Bognár László internet marketing tanácsadó akarok lenni, komoly ember, nem blog esszét író, sorsokon borongó, blog szociográfiákban önsorsrontó véleménytmondó, homo politicusként megnyilatkozó…
Nem akarok mindig igazat mondani, és menni konokul előre…

De nagyon nehezen szabadulok a nick nevemtől.
Szép, fényes jövőt csiszikolok a Keresőoptimalizálás, SEO blogomban és a legszakmaibb pillanatokban is képes hozzám fordulni hol ez, hol az: ide vigyázz El Lobo!

Pedig le fogom vetni a bundám…

Jó középszerű leszek – mert az elég. A több már sok itt, a kevesebbet meg szégyenleném…

***

SEO-val, keresőoptimalizálással foglalkozó honlapom és egy érdekes bejegyzés:

Keresőoptimalizálás

Keresőoptimalizálás az online marketingben

“Baj van a nick nevemmel – már nem akarok farkas lenni!” bejegyzéshez 51 hozzászólás

  1. Azt hiszem (meg)értelek. Kíváncsi vagyok, meg tudsz-e szabadulni a bundádtól. 🙁 Nem tudom, hogy érdemes-e vagy sem. Majd Malvina megmondja. 🙂

    Válasz
  2. Amíg Malvina alszik 🙂
    Ajaj, válságban van az én barátom! Ajaj! És hát nincsenek jó híreim.
    Szerény tapasztalataim szerint a név levethető, de annak árnyéka át nem léphető, le nem rázható. A név elhagyása nem hoz boldog nyugalmat. Csak félretolja a gondokat.
    A középszer megcélzása félek kevésnek fog bizonyulni. A piacon a szemkápráztató gagyiból ? üveggyöngy – ugyan túlkínálat van, de lássuk be kereslet is csak ez iránt van. Így hát a verseny arról szól, hogy ki tud gagyibb lenni. Az úton pedig úgy tűnik, végig kell menni.

    Válasz
  3. Lucifernek igaza van. Sem nevet, sem bundát nem lehet levetni! Ahogy nem a ruha teszi az embert (plán nem lényegileg), ugyanúgy nem a bundája teszi a farkast sem. De hát látható, kedves Farkas Koma te sem bundában jártál, ha jól tudom, mégis farkas vagy/voltál. Igaz, sokszor éreztem, hogy nem a vadabbik, nem a kérlelhetetlen fajtából. De az is lehet, hogy csak nem voltál eléggé éhes! ::)))
    Kvázi arra a felvetésre, hogy mi érdemes és mi nem, hát azt tudom mondani, hogy ennek eldöntésében mindig lényeges szempont, hogy egyáltalán mi lehetséges! ::))
    A farkas benned nem a képzeletbeli bundád, hanem a tény, hogy egykor hasonulni kívántál hozzá, felvetted a nevét. És ez varázslat! Ez a lényeg a sajátod, ettől soha nem szabadulhatsz! Legfeljebb különféle hangsúlyeltolódások mentén változhatsz, az lehetséges. Ez valahogy olyasmi, mint Picasso festői korszakai, a kék meg a rózsaszín! Mielőtt e korszakait megnevezte, és miután már elhagyta e megnevezéseket ez a két szín akkor is, – előtte és utána – is jelen volt és része volt a képeinek, a színvilágának.
    ::))

    Válasz
  4. „kifeszítenek úgyis”

    Nagyon nehéz ebben a kérdésben bármit is mondani. Annál is inkább, mert érzem szavaidban az öniróniát, a kimondott dolgok ellenkezőjét: dehogyis akarsz te megválni attól a bundától, dehogyis célzod a középszert! Csupán eljátszol a gondolattal, feldobod a labdát. Mi lenne ha. Ha végre benőne a fejed. Ha végre az élet kommersz dolgai (beleértve a megélhetést) kerülnének feljebb bizonyos konokul védett „ostoba” elveknél.
    Tanácsot adni semmiképp nem merészelnék (Pláne egy tanácsadónak…); úgyis te döntesz. Hogy idővel az ember visszavesz a heveskedéseiből, az szinte törvényszerű. Ismered az agyoncsépelt közhelyet: aki 20 éves korában nem forradalmár, annak nincs szíve. Aki pedig 50 évesen is forradalmár, annak nincs esze. Ugyanakkor… Miért ne? Vajon megóv bármitől is az, ha mostantól „okos” középszer leszel? Nem lesznek ugyanúgy gyötrelmeid? Ellenségeid? Változik, azt hiszed, bármi is?

    Válasz
  5. Továbszőve BDK történetét: ha az ember nem tanul meg 20 éves koráig puha pöccsel kefélni, akkor 50 évesen már .aszhatja.. 🙂

    Ha megszakadsz, akkor sem tudsz már középszer lenni.

    Úgyis tudom, hogy ez valami SEO-s trükk: így kell fényezni El-Lobót, a farkast! 🙂 🙂

    Ugyancsak BDK-t továbbfacsarva; nem tudom eldönteni, hogy lenne-e szíved levetni a farkasbőrt, vagy csak simán elment az eszed? 🙂
    (Értheted úgyis: a Jó bornak, bizony, kell a jó cégér is.)

    Válasz
  6. Na most már jól megmasziztuk az egód Farkas! 🙂
    Mi lesz?
    Remélem nem skizofrénia.
    Akárhogy is lesz, csak érezd jól magad bármelyik bőrödben!

    Válasz
  7. Szerintem, kedves Kaktuszka, nem csak az én egóm került itt masszírozásra, – amiért egyébként hálás vagyok, – hanem mindenki a maga elképzelését vetítette ki, mindenki másképpen értelmezte a helyzetet.

    Úgyhogy a hölgyeknek hoztam is egy csokor virágot, innen:
    http://seoblog.bognarstudio.hu/archives/791

    Válasz
  8. Na ne maar! Nekem tetszik a farkasformad ::)) Miert kellene megszabadulni tole?
    Akkor mi lesz a vaddisznokkal, amikor hazamegyek futni?
    Meg hat a nev kotelez alapjan a let is kotelez valamifele nevre.

    Válasz
  9. Ez igazán jólesik ZinczyKa, de hidd el, Amerikából könnyű neked tanácsot adni a hazai állatoknak. De nekünk nehezebb kicsit 🙂
    A helyzet az, hogy el is kezdtem a környezetemben az ellobótlanítást. A blog.hu-ról már tegnap eltakarítottam egy ellobós szatelit blogot, nem sokat vacakoltam, delete és annyi. Ma ezt a freeblogon is megtettem az el lobo nevű szatelitizémmel. Annyi a különbség, hogy itt harakiri feliratú gombra kellett nyomnom.

    Közben arra is ráébredtem, hogy a blogger megjelöléstől is meg kell szabadulnom valahogy. Ugyanis minálunk a sajtó Tomcat-tel azonosítja a bloggert – tehát eszembe sincs bloggernek lenni. Távol áll tőlem!
    Ráadásul én nem Zoli vagyok, nekem olykor sikerül helyesen leírnom a normasértő szavakat, ráadásul nem is hemzsegtetem őket. Nekem már csak ezért sem jár a blogger titulus. Mint mondtam is az imént – távol áll tőlem!
    Komolyra fordítva: a tanácsadó nem blogger, hanem csupán blogot vezet, amelyre lehet hivatkozni. Tehát bloggernek lenni nem valami nagy durranás, blogot vezetni viszont még elsülhet jól is. Az lehet elegáns…

    Válasz
  10. Ugyan már! Miért kéne ettől az elnevezéstől elhatárolódni csak azért, mert egy elmebetegre is ráragasztották, mert blogot írt. A naplóírók- de még az írónak tituláltak – között is jócskán akad ilyen is meg olyan is, normálishoz közelitő és távolodó figura. Egyébként ez a defektes ürge azért híresült el bloggerként, mert akkor ez a fogalom még vadi újként hatott kis hazánkban! Azóta már se szeri, se száma a bloggereknek és bloggerináknak. Egyébként meg a blogvezető az mennyivel jobb? Ad abszurdum azt is lehet szarul mívelni! ::)))))

    Válasz
  11. Én is! És mostantól új időszámítás kezdődik! Úgy fogják hívni ezt a szép állatot, hogy El Lobo Volt! De esküszöm, hogy még az is megeshet velem, hogy amikor majd a szemem elé kerül egy efféle szépség, felkáltok majd: jé, ott a Bognár Laci! 😀

    Válasz
  12. Lobo, draga, megkergultel? Hat innen sem konnyu tanacsokat osztogatni, plane, hogy nem tanacs vol ::)) Csak megjegyzes.
    A farkas meg, na mindegy. Masok miatt nem kellene valtoztatnod. (Ez most tanacs volt.)
    Nah, mindegy, Te vagy a marketing tanacsado, te tudod. De azert en meg lehetek bloggerina, nem? 😀

    Válasz
  13. Ami azt illeti, én is sokkal inkább érzem magam olyasvalakinek, aki blogot vezet (sőt: olyannak, akinek blogja van), mint bloggerínának…

    Válasz
  14. Bognár Laci, az El Lobo csak egy név (spec. én kedvelem), nyugodtan hajítsd ki, ha terhedre van. Nekem mindegy hogy hívnak, csak tudjam követni a blogjaidat.
    Drukkolok a terveidhez!

    Válasz
  15. Azt hiszem, én egyszerre voltam blogger és ugyanakkor internet marketing tanácsadó is.
    Egyszer egy kedves barátom ezt írta nekem:

    „Azért szerintem rebellis blogterroristából nem könnyen lesz multikulturális szalon-webbetyár, sőt azt mondom, ne is legyen, amíg nem muszáj?!”

    Hát, kedves Csaba, muszáj.

    ***
    Ezt a blogot nem tervezem kiütni, nem tehetem meg a vendégeimmel (vendég bejegyzések, ezrével a hozzászólások évekre visszamenőleg) – mormogom magamnak, de ez hazugság! Már miért ne tehetném meg egy erkölcstelen korban?
    Hanem arról van szó, hogy ez a blog az énem egy darabja és kész. Szóval nem írom tovább, de nem is törlöm ki.

    Válasz
  16. „Ami azt illeti, én is sokkal inkább érzem magam olyasvalakinek, aki blogot vezet (sőt: olyannak, akinek blogja van), mint bloggerínának?”

    A nemi identitás teljes mértékben magánügy, kedves KapitányG. Ráadásul Lobo kiinduló felvetésében és a vonatkozó szövegösszefüggésben egy cseppet sem játszik a nemi jelleg…
    😀

    Válasz
  17. Kedves Malvina!
    KapitanyG-re vonatkoztatva azért nem helyes ez a „humor”, mert ő nem a nemi identitás oldaláról mondta, amit mondott. KapitányG komolyan gondolja minden szavát (ami nem azt jelenti, hogy ne volna humora.)
    Itt ő ama hülye kifejezés ellen lép fel: bloggerina.

    Válasz
  18. „Hanem arról van szó, hogy ez a blog az énem egy darabja és kész. ”

    Bingó kedves exLobo/Bognár Laci! Én is pontosan erre kívántam utalni viccesen a 15-ös és 16-os megjegyzésemben. Ha esetleg ez valakiknek nem jött volna le! 😀

    Válasz
  19. Miről beszélsz és miért gondolod, hogy én ezt bármiféle humorként írtam, pláne nem „humor”-ként? Ezt teljesen komolyan mondtam. Ne beszéljünk már itt össze-vissza! Az egész kiindulópontja ez volt: „ráébredtem, hogy a blogger megjelöléstől is meg kell szabadulnom.” -írtad. A blogger és a bloggerina a lényeget, a tevékenységet tekintve, – hogy blogíróról van szó ,amiről ugye az elnevezést is kapta – ebben a tekintetben, ebben a vonatkozásban ugyanazt jelenti.

    Válasz
  20. p.s.
    És amit írtam, azt nem „KapitanyG-re vonatkoztatva” írtam, hanem az általa leírtakra vonatkoztatva. Ugyanis nem szokásom a személyeskedés! Nekem nem! 😀

    Válasz
  21. Miért? Szerinted kinek kellett volna címeznem, ha egyszer te írtad le azt a tartalmat, amire reflektáltam? Nem véletlenül kezdtem a vonatkozó idézet beidézésével , és kifejezetten tárgyszerű voltam. A nemi jelleg a bloggerre és a bloggerinára vonatkozott, és nem rád. Azt hittem ez elég világos, nem kell külön mellé írni!
    A személyeskedés akkor történik kedves KapitányG , ha nem az ellenfél gondolataival, állításával vitázunk, hanem személyét minősítjük bíráljuk. Amikor véleményünket aszerint formázzuk, hogy vitapartnerünket rokonszenvesnek vagy ellenszenvesnek tartjuk. Ha egy mondandót személyesen címzünk meg, attól az még nem személyeskedés.

    Egyébként meg át kéne újra olvasni, amit írtam, ezek pontosan és követhetően a megjegyzések tartalmaira vonatkoznak , nem pedig a személyekre, akik leírták azokat.

    Aki itt rád vonatkoztatta az egész miskulanciát, kedves KapitányG., az maga exLobo/Bognár Laci volt, aki ezt írta „.KapitanyG-re vonatkoztatva…”. Azt csak ő tudja, mi járt a fejében akkor, amikor az én soraimat olvasta. Én pontosan leírtam, hogy az enyémben mi járt:

    „A nemi identitás teljes mértékben magánügy, kedves KapitányG. Ráadásul Lobo kiinduló felvetésében és a vonatkozó szövegösszefüggésben egy cseppet sem játszik a nemi jelleg?”

    😀

    Válasz
  22. Kedves Malvina, mivel az én 18. számot viselő hozzászólásom előtt közvetlenül, a 17. hozzászólásban ZinczyKa ezt írta: ” Te vagy a marketing tanacsado, te tudod. De azert en meg lehetek bloggerina, nem?”, úgy gondolom, egyértelmű, a 18-cal és a 18-ban szereplő bloggerínával erre – elsősorban erre – reagáltam. A nemi identitást te keverted bele, és nem Bognár Laci. A 21-ben. Előtte senki nem beszélt nemi identitásról. Sőt, szerintem eszébe sem jutott egyikünknek sem. Te meg kiokosítottál, hogy magánügy.
    Most meg arra oktatsz, mi az, hogy személyeskedés…

    Válasz
  23. Próbálom még egyszerűbben mondani: a 18-ban a „bloggerína” (de akár a blogger) a „blogot vezető, bloggal bíró személy” kifejezéssel állíttatott szembe, nem pedig a „bloger”-ral.

    Válasz
  24. Akkor csak kisimul az, aminek ki kell simulnia… 😀

    Ugyanis én a nemi jelleget pontosan arra értettem, hogy a vita alapjára, lényegére vonatkozóan – mármint hogy bloggert avagy bloggerinát állítjuk szembe a blogvezetővel, a blogtulajdonossal, teljesen indifferens a nemi distinkció! Ugyanis valóban magánügy, hogy valaki férfinek születve nőként identifikálva magát bloggerinának nevezi, avagy fordítva. Ez ebben a vitában nem játszott, nem játszik. Na én erre vonatkoztattam azt, amit írtam. Remélem már érthető! 😀

    Válasz
  25. Majdnem érthető 🙂
    (Nem tudom, tudod-e, hogy a bloggerínát teljesen természetesen és magától értetődően használtam. Mert hogy nő vagyok…)

    Válasz
  26. 😀 😀 😀 😀
    Hááát, nem mondom, – mert nem hazudhatok – hogy nem lepődtem meg! Ennél már csak az a meglepőbb, hogy vajon miért gondoltam, hogy férfi vagy???? Mit gondoltam, biztos voltam benne! 😀

    Válasz
  27. Még mérget is ittam volna rá, hogy pasi vagy! 😀
    És ezért lehet, hogy most meglincselnek, de vállalom, van egyfajta gondolkodás, ami sokkal inkább a férfiak sajátja mint a nőké, és nálad én ezt véltem azonosítani! Egyébként én ezt kifejezetten kedvelem, sőt, nekem alig vannak barátnőim, a többségük férfi! Na, Csajok, most lehet nekem esni! 😀 😀 😀

    Válasz
  28. Nahat 🙂 Szegeny Gabit en is lepasiztam mar egyszer. 😀
    Engem meg nem zavar a bloggerina kifejezes. Se a blogger. Se a blogvezeto vagy mi, ambar kisse furcsanak erzem.
    Legyen verseny akkor, hogyan hivjuk azokat nok es ferfiak, akik blogot irnak. Nyelvujitas, hehe 😀
    Es akkor nem is irsz Lobo?? Orulet!! Vagy csak mashova?

    Válasz
  29. Sokmindenhez hozzászólva.

    1.) KapitanyG-ét én is legáboroztam a NOL-nál, ahol először találkoztunk. (A NOL-nak nem sok sütnivalója van, hogy Kapitány Gabi formátumú embereket enged el, akik pedig hűségesen ott vezették blogjukat, ott voltak a közösség motorjai, építettek és értéket terjesztettek).

    2.) A 15-ös és 16-os valóban fergeteges homorú 🙂

    3.) 37.-re, Zinczykának: de, szakmai blogot fogok vezetni, itt:
    http://seoblog.bognarstudio.hu/
    Csak éppen nem leszek blogger – ami minőségi változást jelent.

    Válasz
  30. Hmm. Ennek nem orulok. Na mindegy, te tudod 🙂
    Azert amikor hazamegyek, kavezhatnank, bloggerseg ide vagy oda. 🙂

    Válasz
  31. „A 15-ös és 16-os valóban fergeteges homorú”

    Szerinted igen? Én csupán viccesnek tartottam, ezért tituláltam annak. 😀

    Arra kiváltképp kíváncsi vagyok, hogy mi fog változni a lényeget érintően a szövegeid tartalmi és formai jellemzőiben. Ugyanis eddig sem láttam, éreztem semmi olyat, amitől azt mondhattam volna, hogy kizárólag és/vagy kifejezetten bloggerként nyilvánultál meg. 😀

    Válasz
  32. Zinczynek a 37-re:
    ha elkerülhetetlen, én általában azt mondom, hogy a blog gazdája vagy tulajdonosa vagy szerzője

    Válasz
  33. Köszönöm, Bognár Laci – ha tudnád, mennyire hó, hogy a neveden szólíthatlak 🙂 -, de ne hozz zavarba, kérlek!
    A nol sok mindenkit hagyott elmenni (sőt), olyanokat, akiket nem lett volna szabad. El Lobót például.
    Ők tudják. Én mindenesetre reménykedem, hogy egyszer még a helyükre kerülnek a dolgok. Ott is.

    Válasz
  34. Na, most, hogy egymást így jól megdicsértétek, kezd kilukadni a bőröm a kíváncsiságtól! Mi a fene történhetett ott, abban a NOL-ban? 😀

    Válasz
  35. 😀 Te KapitányG.! Én még mindig röhögök azon, hogy én mennyire, de mennyire tudtam, hogy te pasi vagy! 😀 😀 😀

    Válasz
  36. Hát, Laci, nem tudom, hogy fog ez menni. Annak ellenére, hogy van szerencsém személyesen ismerni téged, és nem a megjegyezhetőség kedvéért tárolom az agyamban az El Lobo nevet, bizony a telefonomban úgy vagy benne, hogy El Lobo – Bognár László.

    Ahogy azt is tudom, hogy Hobót Földes László néven anyakönyvezték, de ő meg El Hobo.

    De miért baj ez?

    Válasz
  37. Kedves Attila!
    Én sem tudom, hogy fog ez menni. Egy viszont biztos: bloggernek lenni „nem éri meg”.
    Nem, mert ez a műfaj, amely egyébként óriási lehetőségeket rejt magában, korántsem nyert polgárjogot magának. Ebben a műfajban „művésznek” vagy jónevű iparosnak lenni – marhaság. Meg sem értik… Nincs igény rá.
    Akik tehetnének érte – nem jó irányba viszik! Az asztalfiók selejtje nem érhet többet mint mondjuk egy szakmát megalapozó, közösséget kovácsoló blog ugyanabban a szakmai ágazatban!
    A hülyeség és a fiatalos lazaság nem ugyanaz!!!
    Amikor azt látom, hogy Közép-Európa legnagyobb bloggerét évek óta a futottak még kategóriában jegyzik, miközben kis balfék ficsúrok közepes értelmi képességekkel viháncolnak a guruk kedves tenyere alatt, akkor olyan értékfacsart balfaszság tanúja vagyok, hogy nincs kedvem még bloggernek se lenni.
    Most éppen a twitterről nyomják, hogy a 140 karakteres text ki fogja szorítani a blogot. Ez is észvesztő baromság, a twitter egészen másra való. Akinek ma elég a 140 karakter, annak holnap elég lesz a 10 is, hiszen böffentéshez még az is sok!
    Szóval nem akarok blogger lenni.
    Szakmai blogot, szépet, karcsút, finomat – lazán vezetve, nos, azt vezetni fogok…
    Köszönöm Attila, hogy rám nyitottál! Jól esett.

    Válasz
  38. Kedves Laci!

    Ha nem is blogolnál tovább, az El Lobo akkor is márkanév marad. És ha nem használod, az pont olyan lesz, mintha azt mondaná valaki a Rolls-Royce-ra, hogy „személygépkocsi”. Az, persze, személygépkocsi, ahogy minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.

    Amit pedig a blogolás eltűnéséről mondanak, az nekem azt juttatja eszembe, amikor megjelent a mozi, és azt mondták, hogy az majd megöli a színházat. Nem ölte meg, jól megfértek egymás mellett. Más műfaj volt.

    Aztán megjelent a videó. Azt mondták, hogy na, most a mozinak vége. De nem lett vége. A videónak már vége van, lám, már DVD korongot használunk, de a mozi az maradt.

    Végül arról, hogy jól méred-e magad akkor, ha azt számolgatod, hányan vannak az értő közönség soraiban.

    Nézd, annak idején, amikor József Attila kiadta a Nagyon fáj c. kötetét, egyáltalán nem fogyott. Azóta kiderült, hogy szükség volt rá.

    A látszat tehát csal.

    Barátom, úgy döntesz, ahogy jónak látod, de hiányoznál, ha nem írnál.

    Üdv!

    Válasz
  39. 😀 Hát erről van szó, kedves Lobo! Az előttem szólónál plasztikusabban és okosabban nem is lehetne mindezt megfogalmazni. Egyetértésem nem is lehetne teljesebb! 😀

    Válasz
  40. Chile. Pinochet. Évfordulója van az árulásnak. Ifjú korom egyik meghatározó élményét jelentik a képkockák, amelyeken a hadsereg bombázza az elnöki palotát.
    Viktor Jara. A stadion a szörnyű mészárlással. Az Államok sunyi dollárjai a tábornokzsebekben. XX. század.
    Ha blogger volnék (és nem blogot vezető szakember más helyütt), akkor ma nyilván erről írnék.
    Tegnap nagy vitám volt a blogger társadalmi szerepéről.
    Mi közöm hozzá, hűtöm ma magam – majd pont én fogok megint elmerülni a témában: honnan ered a blogger megbízása?
    Létezik-e még társadalmi megrendelés, avagy az Allende elnökkel halt, vagyis a szocializmus illúziójával.
    Haha, de jó, hogy nem vagyok blogger, most el kéne magyaráznom a különbséget a létező szocializmusok és a demokratikus szociaklizmus között.
    Szóval létezik-e még a társadalmi rendelés ideája? Hm, talán egyszer eszébe jut egy bloggernek, hogy válaszoljon: honnan ered és meddig tart az ő megbizatása?

    Válasz
  41. Persze, hogy létezil társadalmi megrendelés! Ameddig társadalom létezik, addig bizonyosan! Aztán, hogy mifélék azok a megrendelések, az már más kérdés.
    Ami meg a blogger megbizatását illeti, hát az pontosan a mindenkori társadalmi megrendelésekből (is) vezethető le. Kvázi innen (is) ered és – az önmagához és a másokhoz való – a szólás jogánál kezdődik és végződik!:D

    Válasz

Hozzászólás a(z) FYGureout bejegyzéshez Válasz megszakítása