Blog és utak – művészet sajnos nem lett belőle értő közönséggel

A blog és blogger kéznyoma
Blog

A blog és a varázslatos távlatok

Valaha azt gondoltam, hogy a blog olyan új műfaj, amely varázslatos távlatokat nyit meg, új lehetőségeket teremt, új, sohasem tapasztalt megoldásokkal beszél majd a világról, s megteremti a maga művészeit is, akik nem remélt mélységekből hozzák felszínre a még sohasem volt ismereteket az emberről.
Azt gondoltam, hogy ezek a művészek képesek lesznek megteremteni a maguk értő közönségét, ezer szállal kapcsolódva egymáshoz a cybertér végtelenjében, illetve a közönség teremti meg a maga művészeit és műalkotásait, olykor közös alkotásokat, amelyekben kép-hang-szöveg sohasem látott-hallott-érzékelt komplex muzsikája csendülhet fel.
Reményeimből semmit sem látok megvalósulni. Sőt…

Kép, hang, szöveg

Persze, nem azt mondom, hogy nincs kép, hang és pláne nem mondom azt, hogy szöveg ne volna az interneten, de az aligha más minőség, ha a spirálfüzetből a szöveg, a fotóalbumból a fotó, a magnóról, iPodról a hang netre költözik. Ez szükséges, de nem elégséges feltétele az új minőség megszületésének.

Bloggerré manapság a tisztes iparos – szakmai szövege által – lehet, vagy a virtuális Hyde Park hangos nyomoronca, akinek megbecsülése egyenesen arányos csiszolatlan hangja bődülésével, erejével.

Pedig számos blogger csillantott szép reményeket…

De valahogy beváltatlanok maradtak az ígéretek, a kísérleteket elnyelte a hangzavar, az ügyeletes médiazsenik tehetetlensége-tehetségtelensége, meg a tőke és a támogatások csöndje, amely nem lát az új műfajban elegendő megtérülő pénzt – vagy meglehet, csupán én vagyok türelmetlen, a jövő még nem törhette át a kemény múltakat.

Akárhogy is, a társadalomnak itt nincs szeme-füle-tapintása a legújabb művészetre, ha az csírájában létezik egyáltalán. Mert lehet, hogy csak én reméltem másként…

***

Korábban a blogról, más aspektusból:

Blog – a blogger és a szolgáltató viszonyáról

Miért írnak a bloggerek

“Blog és utak – művészet sajnos nem lett belőle értő közönséggel” bejegyzéshez 23 hozzászólás

  1. „Az internetes közösségek egymás szórakoztatásán túl kevés értéket teremtettek eddig. Sajnos az internetezők immár nem értelmiségiek, hanem csak szerepjátékosok. Perc-emberkék, Adyval szólva, akik itt élik ki közszereplési vágyaikat, akár példaadók, akár nem. Később talán majd eljön az alkotni és nem csak kritizálni képesek kora is” – olvasom Dombi Gábornak, az Infórum főtitkárának a véleményét (ha nem is pontosan erről), itt:
    http://nol.hu/specialis/rss_valogatas/20100201-internet_azonnal

    Válasz
  2. Igaz, igaz, mintha csak magam mondtam volna…

    Ez a Dombi Gábor idézet nagyon tetszik, én is köszönöm!

    Sajnos a szakmai bloggerkedés sem igazán az értékteremtésről szól. Azokat a blogokat népszerűsíti pl. a blog.hu, amelyek kellőképpen bulváros, trágár, egyenesen ordenáré szavakat használnak a bejegyzések címében, a poszt tartalma pedig egy nulla. Úgyhogy a perc-emberkéket még kiegészíteném azzal, hogy tudatalatti vulgáris mivoltukat a neten kiélők is tobzódnak itt rendesen…

    Válasz
  3. @KapitanyG
    Nagyon köszönöm a belinkelt írást, korábban nem olvastam.
    Teljesen egyetértek Dombi Gáborral (szemben az ájult lelkesedőkkel).
    Ám kevés annak kívánása, hogy „később talán eljön az alkotni… képesek kora”, hanem legalább észre kellene venni azokat a csírákat, amelyekből ez a talán kisarjadhatna.
    Hogy mást ne mondjak, ott van BDK, aki hosszú ideig tudta maga köré gyűjteni a fogékony embereket, hihetetlenül erős értékeket és példát teremtve – megnevezte-e őt bármikor valaki, „hivatalos ember”, hogy ez az az értékteremtő, aki a magyar neten annyit tesz a magyar kultúráért, az értékek és az alkotás köré épülő közösségteremtésért.
    Ellátni-e vidékre, csírát látni a CinePécs blogjába, ahol Zinczyka és Szilágyi László gyűjtötte a filmművészet köré az egykori pécsi filmklubosokat? Nem látni el – válaszolok is mindjárt a hülye kérdésemre.
    Szóval nagy duma megy az internetről – de az alkotóképes emberekről csönd van, inkább az ájulás megy a gyorsuló technikáról, esetleg évente egyszer fényes seregszemlén önmagát dicsőíti a harmadosztály (és közben a Balla D-ék elhallgatnak.)

    Válasz
  4. Nem írok blogot és hozzászólásokat is csak nagyon-nagyon ritkán. Azzal etetem magam, hogy szigorú bíráló vagyok a saját véleményemmel szemben és csak akkor engedem meg magamnak a közlését, ha tényleg elhiszem, hogy az valami eredeti, vagy számomra annak látszó magot tartalmaz, amit érdemes másokkal megosztani.
    Ilyen borzalmas bevezető után a lényeg. Lehet,hogy túlzók azok az elképzelések, hogy „ez a műfaj, amely varázslatos távlatokat nyit meg…”, legalábbis ha ezt „valós időben” várjuk el. De, hogy a mesebeli pásztort is idézzem „istenverte bolond ember lennék, ha annak az egynek se adnék enni”. Nem nagyon látom, hogy a hivatalosan elismert, meg a népszerű blogokat (és nemcsak blogokat) hogy lehetne értékteremtővé varázsolni. Még abban sem vagyok biztos, hogy kell. Emlékeim szerint az egyik C-dul: a hatalom akkor teheti veled a legrosszabbat, ha a tenyeréből etet (elnézést az idézet pontatlanságáért). De azt nagyon remélem, hogy az a néhány (talán nem is olyan kevés), amelyiket érdemes figyelni, ha dohogva-morogva és időnként csökkentett módban is, de folytatja. Mert ugye zene nélkül is lehet élni…

    Válasz
  5. Elgondolkoztató felvetés, hogy túlzó is lehet a bloggal szembeni „elvárás”.
    Egy viszont biztos: a magyar társadalom is a netre vonul, szőröstől-bőröstől, könyvtárostúl, irodalmastól – mindenestől.
    Márpedig akkor erre fel kell készülnünk, gondolkoznunk kell a lehetőségeinkről, így az új műfajról is!
    Aligha lehetünk elégedettek a jelen olyasféle megoldásaival, amelyek például az online újságoknál tapasztalhatók: az újságíró megírja a hagyományos cikkét, az olvasók egy része meg leanyázza, legörényezi hihetetlenül alpári módon, sárba rántva az egészet.
    Ma egyfelől ez a módi. Ez már megy nekünk, mondhatnám, optimistán.
    Valódi optimizmusra is van ok, láthatjuk a Wikipedia gyarapodását, a netre költöző értékes állományokat.
    De még nem igazán tudunk internetül… Töredékét használjuk ki annak, amire képesek vagyunk… Így a blogban is rejtve még, amiről odafent beszéltem.
    S a jelenségek a blog vidékeiről, amelyek itt fölvetődtek – valamilyen úttévesztést rajzolnak meg. És erről jó, hogy beszélünk legalább!

    Válasz
  6. Én SZeG hozzászólásával sokmindenben egyetértek. Én magam abszolút túlzónak érzem úgy általánosságban a blogokkal szemben támasztott elvárásokat. A blog műfaj saját ismérvének az önkifejezést tartom. És ebben az adott olvasó ráismerhet a sajátjához közeli értékrendere. Vagy annak az ellenkezőjére. Majd a felismerés fényében szabadon dönthet, olvas vagy nem olvas.
    A jövőt nem látom, Laci, talán a netre költözik minden, talán nem. Lehet, hogy rinocérosz vagyok, én a papír visszatérését jósolom. És ebbe itt a neten az is belefér, hogy alaposan melléfogok. 😀

    Válasz
  7. Kedves ZinczyKa!

    SZeG hozzászólásával én is sok mindenben egyetértek. Leginkább azzal a hozzáállásával, hogy elgondolkoztat és nem azt mondja, hogy hülye a bejegyzés írója! Mert akkor nem gondolkoztatna el.
    De nem minden SZeG üti át az egyetértésem deszkáját 🙂 A hatalmat szűken és teljesen ellenségesen értelmezve (mint József Attila idején) tényleg igaza volna, de tágan értelmezve, amikor pl. azt mondom, hogy a mindenkori hatalomnak kutya kötelessége a magyar kultúra támogatása (ahol és amikor az arra rászorul) – akkor korszerűbb hozzáállást javaslok.
    Talán…
    Persze ha a te tipped jön be, s megyünk vissza a papírhoz, akkor József Attila nyomán kell haladnunk, hogy a mindenséghez mérhetőség ideáját kiköveteljük a kortól!

    Válasz
  8. Kedves Laci,
    Én sem azt mondtam, hogy hülye a bejegyzés írója. Csak azon gondolkodom, ha mondjuk teszem azt, ezen a világon minden egyes ember naplóját kiadták volna, akkor ugyanúgy egy csomó nekünk nem tetsző lenne a piacon. De talán azokat meg vennék, mint a cukrot.
    József Attilát meg mondjuk lehet, hogy annyian nem. A kettő közül csak az egyiknek van köze a mindenséghez.
    (Én ilyennek látom a világhálót, egy automatikusan működő kiadónak, ami nem vizsgálja a beérkező írások minőségét. Ez néha jó, néha rossz.)
    Amit a hatalomról mondassz, az nagyon szép lenne. Félek, ez tényleg nem lesz igaz. Remélem, tévedek egy nagyot 😀

    Válasz
  9. Kedves ZinczyKa!
    A net, mint automatikus kiadó, (mint kiadó automata?) megfogalmazása piros pontot ért nálam 🙂
    Márpedig piros pont automatikusan sohasem jár!

    Ha mindenki naplóját kiadnák, akkor hasonló lenne a helyzet, mint a könyvpiacon. Már csak kevés ember ismerné ki magát.

    (Amikor valaki bloggernek nevezett Pécsett egy „komoly” társaságban, azt hitték a jelenlévők, én lehetek az, aki annyira ráér, hogy az interneten megjelenő újságcikkekhez hozzászól. Ráadásul mennyire hülyén! Mert ismereteik szerint ez a blogger.
    Hogy ne legyek egyoldalúan igaztalan, íme egy kiegyensúlyozó írás a pécsi blogkultúráról: A blogkultúra Pécsett )

    Válasz
  10. Gabi, ez kétségtelen. Az érdemesség meg ugye ott van, hogy a kommentelőkkel mindjárt lehet író-olvasó találkozót tartani. Ahol az írót még el is lehet küldeni a francba, nem kell hozzá a kritikusokat megvárni. 😀 😀

    Válasz
  11. Persze, ZinczyKa, de a blog működhet úgy is, hogy nincs hozzá író-olvasó találkozó. Én már próbáltam 🙂
    (Egyik kedves könyvem Rónay György Jegyzetlapok című kis kötete, ha a kezembe veszem – és gyakran veszem a kezembe -, mindig megfordul a fejemben, hogy vajon hányan olvashatták, olvashatják ezeket az írásokat… és milyen jó, hogy megszülettek, hiszen olvashatom őket.)
    Igazából valami olyasmi blogot kellene csinálni (csinálnom), mint BDK blogja. De olyat, vagy hasonlót csak főállásban lehet 🙁

    Válasz
  12. A hozzászólásnak ZinczyKa nem feltétlen az anyázás-leszólás a legfőbb funkciója 🙂
    hanem a bővítés, kiegészítés, korrekció…
    A blogbejegyzés a hozzászólások révén mintegy közösségi alkotássá válhat.
    Sőt a hozzászólást be is lehet emelni a poszt szövegébe (mivel a blog nem papírra íródik a szövegtest nőhet, fejlődhet, változhat, lehet színezni is akár 🙂 )

    Válasz
  13. A blog műfajhoz, úgy általában nem tudok hozzászólni. Amit viszont tudok, hogy hálás vagyok a kornak, hogy a világ minden tájáról olvashatok olyan friss gondolatokat amelyekhez a médiumokon keresztül nem juthatok hozzá. Ma jóformán ez az egyetlen lehetőségem, hogy küzdjek a szellemi entrópiám ellen. Én inkább finn, dán, amerikai bloggereket olvasok, a hazi blogok közül a tiéd azok közé tartozik ahova érdemes ellátogatni új gondolatokért.
    Blogom abban segít, hogy valamelyest fókuszáljam gondolataimat, a hozzászólások eddig nálam építő jellegűek voltak – valószínű ebben szerencsém is volt.
    Azt én is látom, hogy hazánkban kevesebb az élénk szellemi diszkurzus, mint mondjuk egy finn bloggernél. Ezt viszont inkább annak tudom be, hogyha nehezen működünk együtt a kézzelfogható világban, akkor a virtuális világban is nehezebben megy.

    Válasz
  14. twitterről jöttem ide:

    Tegnap gondolkodtam el éppen, hogy amit én a blogtól várok többek között, hogy gyorsabb frissebb legyen minden másnál,és persze egyetlen cenzúra működjön az öncenzúra.
    Miért éppen most, mert úgy láttam Török Gábor blogja tökélesen ilyen volt és (van persze)ahol elemez. S láss csodát, a blogja mellett néztek tv-t is (a sorrend a fontos!!) az olvasói a választás estéjén. :))

    Mondhatom tökéletest alkotott. Bevonult a televízióba is:)

    Válasz
  15. A helyzetben szerintem van egy csalafinta momentum Myrtille! Mégpedig az, hogy a „személyes brand-jét” Török Gábor nem a blogban bloggerként csiszolta ki, hanem a klasszikus médiában, s leghatékonyabban a televízióban.
    Tehát az ív:
    tv – blog – (és egy váratlan helyzetből következően) tv.
    Magyarán Török Gábor azért lehet neves a blogoszférában, mert már előtte is az volt.

    Persze a blogoszféra nem feltétlen sima út a hírneves személy(ek) előtt.
    Ki emlékszik Pelczné Gaál Ildikóra vagy Lampert Mónikára mint ragyogó bloggerre?
    Pedig 2006-ban írtak blogot, politikai természetűt, gyalázatost. Brrrrr. Nekik kár volt, mert a középszerűségük (eufemisztikus megfogalmazás) „átjött” a blogon.

    Válasz
  16. Nincs vita köztünk, azt gondolom, hogy tökéletesen használta a blogot arra amire való.

    Persze abban sincs vita köztünk, hogy a blog ezer másra is való. 🙂

    Válasz

Hozzászólás a(z) Bognár László bejegyzéshez Válasz megszakítása