Szól a kaputelefon, (ki az ördög lehet az, nyakig a munkában). De nem az ördög tisztel meg a dörmögő hangjával, patacsattogással, hanem: – Én vagyok az, Hámori Gábor, meghívót hoztam, nyisd, mert sietek!
És tényleg, ő az, semmi szarv vagy tűzokádás, csak kis lihegés a rohanás és a lépcsőzés után, le sem ül, csak a kezembe nyomja a Mecseki Fótóklub meghívóját, amely szerint Tóth József FÜLES, „A hegedű mosolya” c. fotókiállításának megnyitójára vagyok hivatalos az asszonnyal, február 20-án. (A kiállítás, mint a meghívóból kiderül március 23-ig lesz látogatható, Pécsett, a felújított Civil Közösségek Házában).
– Te, hogy milyen szép helyünk lett a Civileknél! Na, szóval gyertek ám! – mondja a nem-patás, nem-szarvas elnök, mivelhogy Hámori Gábor a fotóklub elnöke, s amúgy régi jó barátom!
Aztán már itt sincs, még csak kénszag sem marad utána.
Hja, el ne felejtsem, a kép, amit mutatok odafönt: T.J. Füles – Nyitány
—
Bemutatjuk Hámori Gábor könyvét:
Hámori Gábor: Pécs madártávlatból (könyv, fotó)
Megnéztem, tetszik. de ez nem volt kétséges, pécsi…
Nekem erről a fotóról kedvencem, a fantasztukus Magritte festészete jut eszembe:)