Tegnap, életemben először, országgyűlési képviselőm fogadóóráján jelentem meg, mint választópolgár, akinek közügyben véleménye van. A képviselőmet, akire magam is szavazatomat adtam, úgy hívják: Dr. Szili Katalin.
Egy ilyen fogadóóra már a várakozás perceiben is igen érdekes. A pécsi városháza harmadik emeletén, a képviselői iroda előtt csupa ismerős, némi feszültség telepszik az arcokon, hiszen ide nem valamiféle örömünnep hírével érkeznek az emberek, hanem valamilyen gonddal, megoldhatatlannak tűnő problémával, sérelemmel, a segítség kérésének izgalmával.
A sorszámot kiosztó titkárnő kedves mosolya sokat oldott a várakozók feszültségén. Aztán megjött „a Kati”, szintén mosollyal az arcán, érdeklődve körbenézett, s még ott a folyosón mindenkivel kezett fogott, s volt, aki puszit is kapott!
Ez a „Katizás” nem valami tiszteletlenség a részemről, a város legnépszerűbb politikusát így tartja számon a népnyelv! „A Kati” kifejezésben ott bújik a tisztelet, az a tény, hogy mindenkit ismer és mindenki ismeri őt.
Számos politikust láthatunk, akinek az arcán kincstári mosoly fityeg, még akkor is vigyorog, ha munkanélküliségről vagy halálesetről van szó, mert beléje verték a politikai marketingesek, hogy mosolyogni muszáj! Nos, a Kati mosolya nem ilyen. Belülről jön, s ha a téma olyan, akkor el is bújik az a mosoly!
(Magára, a meghallgatás témájára nem is akarnék most szót vesztegetni, hatalmi túlkapásokról esett szó.)
Kati őszinte figyelmet szentelt a témának.
—
Miért nincs blog?
Hanem milyen is a blogger egy meghallgatás után!
Egyből ráülök a netre, beütöm a Google alá: Szili Katalin. 485.000 a szótalálat, első helyen a politikus személyes honlapja jön elő, nem a róla szóló híradások, tehát úgy, ahogyan kell!
www.szilikatalin.hu/
Tehát aki kiváncsi Dr. Szili Katalin életútjára, politikai hitvallására, az inkább ezt a honlapot tekintse meg, mint az én botor blogger-soraimat.
Maga a honlap szép. A PageRank értéke nem túl kedvező, 2/10-es értéket mutat a Google Toolbar mérőléce. Az Origo keresője szerint mindössze hat link mutat az oldalra, és ez kevés.
Vitathatatlanul jó dolog, hogy az oldalon találunk videót is, elérhetőséget is, de a modernitást lehetne fokozni interakciós lehetőséggel, esetleg bloggal!!! Mit esetleg, KELLENE oda az a blog! 🙂
Ez már olyan szép történet, hogy el sem akarom hinni. Egy politikus, aki személyesen is meg virtuálisan is oké?
Kedves Basahalom!
Virtuálisan vannak problémák – a 2/10-es PageRank, a kevésszámú honlapra mutató link, a tágabb interakció lehetősége…
Azt hittem észreveszed, hogy a blogger miképpen „fest” portrét!!!
(Hiába akarom megújítani a műfajt, pontosabban megalkotni a BLOG-PORTRÉT, saját műfaji jellemzőkkel, ha a bloggerbarátaimnak sem tűnik fel!)
Szóval nézd meg: az egész szituációból a mosoly (a valódi), ill. annak megléte-eltűnése az egyetlen dolog, amelynek leírása-megfestése SZAVAKKAL történt, s a személyiség tulajdonságai felé nem a hagyományos úton indultam el, ahogyan azt egy újságíró tenné: beszélve a nőiességéről stb., hanem úgy, ahogyan a blogger teszi – a HONLAP-ot elemeztem! Amelyik szép, de stb.
A félig-tréfát félretéve: kérdezd meg a többi pécsit, nézd meg a közvéleménykutatási adatokat.
Na akkor újra megnézlek.
Nos, hirtelen meg is találtam egy ilyen felmérést, igaz tavalyról, a Szocio-Gráf oldalán:
„A listát továbbra is Dr. Szili Katalin vezeti, őt követik… (A kérdés arra vonatkozott, hogy szívesen látnák-e az adott közéleti személyiséget közéleti szerepkörben. Ez esetben ötfokozatú skálán történt a véleménynyilvánítás.)”
Azt kívánom, hogy a hazug szavakból legyenek egészen kicsike kavicsok, és csak tíz centir?l essenek vissza a gazdájuk fejére.
Legyen így!