Blog-vendégem Morvax: Pasifaló, kékharisnya, avagy múzsa?

Mi legyek, ha nagy leszek: Pasifaló, kékharisnya, avagy múzsa?

Mindig is irigykedtem a történelemből, irodalomból ismert  – a pasikra valami számomra rejtélyes okból rendkívüli hatást gyakorló –  nőkre.
Nem véletlen öltöttem fel egyszer egy szilveszteri bulira Pompadour márkiné rizsporos parókáját.

Vonzottak ezek a történelemben oly elhíresült kékharisnyák, híres szeretők, irodalmi, társasági szalonok működtetői, tekintélyes élettársak, a háttérből női praktikákkal politizáló okos és szépséges tulajdonképpen vezetésre, irányításra született nők, köztük nem kevesen irodalmi, művészi ambíciókkal rendelkező s azokkal élni is tudó, korukat megelőző gondolkodók.
Már kicsi gyermekként megtapasztaltam hatalmamat a másik nem felett.
Ebben benne volt az is, hogy szerető férfiak vettek körül, az értem rajongó apám, a kezdetben velünk élő nagybátyám, és persze a nálam kicsit idősebb bátyám is.
Ezzel a helyzettel aztán jól vissza is éltem.
Mivel akkoriban a bátyámmal ketten aludtunk egy szobában, s este sosem akaródzott abbahagyni a kuncogást, diskurzust, apám sokszor beígérte, az egyik a konyhában, a másik az erkélyen fog alukálni.
Praktikusan korán rájöttem, ha bármi okból civódásaink közben gyorsan sírva fakadok az atyai harag a testvéremet éri, ezért aztán, ha meg akartam szerezni valamit, ez hatékony eszköznek bizonyult. Egyszer azonban apa nem vette be a cselt, mérgében felkapta hisztiző kislányát, és ott fent elengedte. A gravitáció megtette hatását, meglepetten a földre huppantam, de már bepisilve.
Na, itt jöttem rá először, hogy alkalmazott női eszközeim végesek.
Már egy kicsivel nagyobbak voltunk én úgy tízéves, amikor Ákos a cicánk az erkély korlátján átkódorgott a szomszédba. Ott nyávogott az éj közepén a szomszéd erkélyajtóban, és nem akaródzott neki hazajönni. Így aztán fogtam magam, s utána másztam, mire beszaladt a szobába, s ott megállt a békésen szundikáló háziak ágyánál, ahol már korábban elhelyezett egy kupacnyi kakit.
Mit tehettem berontottam, gyorsan felkaptam és iszkoltam onnan, átadtam a várakozó tesómnak, és gyorsan visszamásztam.
Na ezt a sztorit sosem meséltük el anyának, mert bizony utólag is agyonvert volna- lévén tériszonyos-, s felette sosem volt olyan hatalmam, mint a család férfitagjai felett.
Amikor még nagybátyánk is velünk lakott, az esti puszikat gyakran kísérte bugyiellenőrzés, ugyanis véleménye szerint a nuninak éjjel szellőznie kell, s ezért tréfásan figyelmeztetett erre minket a nővéremmel. Ennek persze semmilyen perverz tartalma nem volt, a szentencia volt lényeg, a hálóruha alatt bugyit hordani ártalmas!
Csak felnőtt fejjel jöttem rá, hogy e tilalomnak mennyire más, praktikus indoka is lehet a férfinép számára. Mondani sem kell, de mondom, mennyire édes látvány a kelő nap első sugaránál látni a vágyott nőt a maga természetes valójában, a megközelíthetőségéről már nem is beszélve. Még a pizsinacitól is könnyebb megfosztani az alélt női testet, mint egy összesodródó bugyitól, ugye?
Hatalmunk van a hímek felett.
Mindig is erre vágytunk, ha bevalljuk, ha nem.
Ismerjük be, van ez a hatalmunk, kinek több, kinek kevesebb.
Mindig is voltak nők, asszonyok, akik e hatalomból valamiképp többel rendelkeztek. Ezt hogy? csinálták, nem tudom, de hogy vágytam, vágynék e praktikák elsajátítására, az biztos.
Madame de Pompadour márkinét, született Poisson kisasszonyt a 18. századból már említettem, aki a súlyosan depressziós XV.Lajosnak volt egyik elismert szeretője a tizenöt nevesített szerető közül, ő hosszú éveken át volt szinte politikai tanácsadója és lélekgyógyásza is az egyébként nős királynak. Elhíresült még a márkinét követő du Barry grófné személye is e királyi ágyban.
Mária Terézia leghíresebb lánya Marie Antoinette is nagy férfifaló hírében állott, míg a napóleoni idők párizsi társadalmi életének központja Madame Recamier szalonja volt, a gyönyörű nő lábujjgyűrűjére is felfigyelhetünk, ahogyan épp elnyújtózik a róla nevesített rekamén.
Már a 19. század kékharisnyája George Sand, férfi nevet viselő írónő, aki nemcsak irodalmi szalonjával, nadrágjaival, szivarjaival, rövidre vágott hajával, népszerű regényeivel lett a kor emblematikus nőalakja, hanem szeretői számával is, illetve számtalanságával, annyian fordultak meg budoárjában a kor művésztársadalmának nagyjai közül, s persze azon túl is.
Ismert Mérimée-vel, Musset-vel, Chopinnal folytatott viharos szerelme. Ágyában megfordult többek között Balzac, Berlioz, Delacroix, mind a két Dumas, Flaubert, Heine, Liszt Ferenc, Saint-Beuve, Stendhal is.
A huszadik század múzsájára itthonról Ady Csinszkája a legjobb példa. Bár ez a múzsa dolog kemény dió.
Egyszer elrebegtem egy íróembernek, mennyire lennék én is a múzsája valakinek, mire jól leteremtett, olyan, hogy múzsa nincs is, mert vagy van tehetség az írásra a paliban, vagy nincs. A nő ugyanis nem számít.
Na ezt jól megkaptam. Vágyakozni azért lehet a szerep után, nem?
S akkor elérkeztünk a számomra talán legtalányosabb nőhöz, Alma Schindlerhez, egy híres tájképfestő lányához Bécsből, a későbbi Alma Mahlerhez, a huszadik század legszerencsésebb- vagy ki tudja- nőjéhez, akinek hosszú életébe három zsenivel kötött házassága, és még több zseni szeretősége is belefért.
A századforduló, mint kor amúgy is kedvencem, a szecesszió, s az induló expresszionizmus a művészeti irányzatok új törekvéseiben egészen más, újszerű, őszinte élményeket nyújtanak a halódó Bécs polgárainak, mint a korábbiak.
Alma, aki tehetséges zenész és komponista, meglátja Gustav Mahlerben a jövendő zsenit, s hajlandó érte feláldozni művészi karrierjét, 21 évesen hozzámegy a kétszer annyi idős zenészhez, aki a zenéléstől, zeneszerzéstől eltiltja, s csak szerelmi azonosulást, sőt kiszolgálást vár tőle.
Alma azonosul, majd megbánja. Tulajdonképpen férje teljes zenei nagyságát sosem látja át, műveit nem érti, Alma megragad Wagner romantikus zenéjének rajongójaként.
Frusztráltságát azután szeretők tartásában vezeti le. Almáért amúgy is készek meghalni a kor híres férfijai (ld.Alexandre Zemlinsky), könnyű flörtjei mindig is voltak, de közeli kapcsolatba ekkor a kor zseni Bauhaus- építészével  Walter Gropiusszal kerül – míg Mahler szerelme jeléül épp neki ajánlja a 8.szimfóniáját, s annak próbáin van távol otthonától, Alma az építésszel lakik egy szállodában – , aki majd Mahler korai halála után második férje lesz. De közben még három évig viharos szerelem fűzi Oscar Kokoschkához, aki közös képeket is fest kettejükről (ld Vihar). A festőket is szereti tehát, fiatal lányként romantikus kapcsolat fűzte Klimthez is.
Gropiust aztán Franz Werfel az író követi, mint férj: ?Mahler zenéjét soha nem szerettem igazán; soha nem érdekelt az, amit Werfel írt,- soha nem értette, amit Gropius csinált -, de Kokoschka mindig mélyen hatott rám?- na ez aztán sommás vallomás.
Szült még négy gyermeket, akik közül három meghalt.
Mahler Anna nevű elsőszülöttje maradt életben, aki sosem értette anyját, és 16 évesen házasságba menekült előle.
Alma Mahler nemcsak gyönyörű, vonzó, okos nő volt, hanem olyan nő is, aki megérezte a lappangó tehetséget a férfiakban, másrészt inspirálni tudta őket a munkára, alkotásra. Ezzel Alma nem tett mást, mint saját magát szorította háttérbe, lemondott zenei pályájáról, tulajdonképpen személyes boldogságáról a kiválasztott férfi érdekében. Merthogy mindig vesztesnek érezte magát miattuk, az ő árnyékukban.
Alma Mahler ebben különbözik az őt megelőző kékharisnyáktól, múzsáktól. Ő nem a befutott zseni férfiakba fektette energiáit, hanem a névtelenekben fedezte fel a lehetőséget, a potenciális zsenit, ahelyett hogy a maga középszerű tehetségét gondozta volna.
Szerintem jól döntött.

“Blog-vendégem Morvax: Pasifaló, kékharisnya, avagy múzsa?” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves El LObo!
    Köszönöm szépen a lehetőséget!

    Egy nőügyekben up-to-date pasi szememre hányt, hogy mégis hogy hagyhattam ki Lou Andreas-Salomé-t, az igazi nőt?
    Hát lássuk, ki lenne ő.
    Én még nem olvastam H F Peters memoárját Lou-ról (Egy rendkívüli asszony élete), de Nietzsche életrajzából valóban ismert a hölgy neve:
    „Lou Andreas-Salomé sorsánál talán semmi sem példázza jobban, micsoda változások történtek a NŐ szerepének felfogásában a XIX. század második felében és a XX. század első évtizedeiben. Írónő volt: regényei, elbeszélései, esszéi híressé tették nevét a maga korában. De ettől még nem lett volna legenda.
    Halhatatlanná azok a férfiak tették, akiket megigézett. Nietzsche és Rilke a lába előtt hevertek, szinte a rabszolgái lettek. De ismerte Wagnert és Tolsztojt, Bubert és Hauptmannt, Strindberget és Wedekindet, sőt Freud is bizalmasává fogadta a talán első női pszichoterapeutát.
    Ez a szellemes, értelmes és szép nő mindenkit elbűvölt, akivel csak összehozta a véletlen. ?Egyik csodálója azt mondta, hogy az a férfi, akivel Lou viszonyt kezd, kilenc hónap múlva világra hoz egy könyvet.?
    Olyan személyiség volt, mint az ókor híres hetérái. Tisztában volt vele, hogy csak a legbensőségesebb lelki affinitásig eljutva érhető el a szerelem teljessége.
    Mellesleg az egyik furcsaság Lou életében ? mely nem ritka a konvenciókat semmibe vevő jellemnél ? hogy harmincöt évesen, miután egy életre boldogtalanná tette Nietzschét, annak barátját, a szintén filozófus Paul Réet, és még egy pár férfit, harmincöt évesen még szűz. Bármilyen hihetetlen, így igaz, a rendkívüli hölgy ebben sem követte a hagyományokat. Annyira fontosnak tartotta az érzéki szerelmet, hogy nem kezdhette el akárkivel. A nem akárki aztán megjelent, a nála tizenkét évvel fiatalabb költő, Rilke személyében, s a huszonkét éves költőt három évig részesítette ? ha igaz ? testi gyönyörökben is. Azután fájdalmas búcsút vesz tőle, de élete végéig leveleznek, és nagy ritkán találkoznak. Lou színjátszó és képmutató természetére jellemző, hogy amikor oroszországi útjára megy ifjú szerelmével, Rilkével, magukkal viszik a látszatférjet is, akinek halvány gőze sincs arról, milyen viszony fűzi látszathitvesét a költőhöz.”
    Érdekesség még, hogy a drámaíró Hauptmannt Almába is szerelmes volt:)

    Válasz
  2. Kedves Morvax!
    Azannya! Mennyi híres-hírhedt asszonyság került most kies blogomba 🙂
    Hála neked! Ennyi jó láb, ennyi gyönyörű, ölelő kar, ennyi mézes ajak – és persze ennyi rafinéria, színjátszás, métely és mákony – és ennyi férfibánat egy rakáson!
    Talán csak Dalí híres nője maradt távol – esetleg szeretkezik valakikkel egy égi díványon?
    Veszélyes nő lehetsz, kedves Morvax! Milyen szépen vetsz számot a női szerepekkel – tudatos pasifaló, tudatos kékharisnya és tudatos múzsa is lehetsz!
    Remélem, nem te fogod eldönteni egyedül – ésszel-érzelemmel – hanem valamelyik szerencsétlen férfitársamnak is lesz némi „beleszólása” abba – végülis mi és milyen leszel 🙂

    Válasz
  3. Köszi, Lobo!
    Még válogatok e szerepek közül.
    Ki tudja, mit kínál fel nekem a sors.
    Egyszer már írtak hozzám verset is, aztán később kiderült komplett őrült volt a poéta.
    Ez a pakliban mindig benne van.
    Veszélyes szerepek ez, de szárnyat bontogatni érdemes.
    Mint tudjuk a kékharisnyák kora lejárt, szalonok már nincsenek.
    Talán ha teaházam lesz, összehozhatom a magam férfitenyészetét:)))
    Na, szóval pusztán a marketingtanácsaidtól függ a dolog.
    Várom az ötleteket!
    Tudod, rum mindig lesz a teádhoz:D

    morvax

    a veszedelmes pasivadász

    Válasz
  4. Egy apró javítást tennék a szövegben tévesen írtam, hogy Anna elsőszülött volt.
    Mahlertől két lánya született Almának, és az elsőszülött halt meg kicsikorában, ő Marie.
    A másodszülött, Anna ment férjhez 16 évesen, egy évre rá már elvált, majd együtt élt vkivel, már nem ment vissza az anyai házba.
    Gropiustól született Manon, ő 16 évesen halt meg.
    Valami ilyesmit mondott anyjának halálakor: Mami, Te túlteszed magad hamar ezen, hisz olyan erős vagy.
    Gropiustól (vagy Werfeltől) született egy kisfiú is Martin, aki mert hét hónapos terhesen vadul szeretkeznek a (a férj, Grupius épp katona) Werfellel, korán jön és csak néhány hónapot él.
    Akit érdekel a femme fatale élete:
    Alma Mahler-Werfel: Férjeim, szerelmeim (a magyar címe a naplóírásoknak, amúgy ez: Mein Leben (Életem.)
    és
    Francoise Giroud: Alma Mahler , avagy a hódítás művészete

    Válasz
  5. Morvax drágám,
    Bármennyire is irigylésre késztet(het) a híres, hírhedt, vagy névtelen szeretők száma, a hangsúly nem ezen van. Némi tapasztalat nem árthat, ez biztos, de a nagy számok mögött ott áll a felületesség, a másik megismerésének hiánya, és végülis még kurama sem bírta a strapát egyfolytában…

    Szóval kikipapa adna néhány tanácsot, ha szabad.

    Az ügyes nők nem dirigálnak. Vagy inkább úgy mondanám, nem direktben, hanem jó szürke eminánciásként a háttérből mozgatva a fonalat, ami a férfibábokat mozgatja. No a te kitőrő lelkesedésed nem erre mutat…

    Tény viszont, hogy a sex kiváló kapcsolatteremtő eszköz és irígylem is a nagyfogyasztókat, bár úgy tűnik ezt a szerepet is átveszi lassan a web…

    Kimondottan női dolog szintén, képesnek lenni arra, hogy a háttérből irányítva egy személyiséget, a sajátját látszólag elnyomja. Vagy talán ez is egyfajta személyiség.

    És hát a dugások számával szemben azért létezik egy olyanfajta kapcsolat is, ami ugyan jóval ritkább, de mégis sokkal többet ér, amit úgy neveznek szerelem. És emellett a dugás nem egyéb némi mechanikai gyakorlatnál.

    pussz
    (PS: randi mikor?)

    Válasz
  6. „Az ügyes nők nem dirigálnak. Vagy inkább úgy mondanám, nem direktben, hanem jó szürke eminánciásként a háttérből mozgatva a fonalat, ami a férfibábokat mozgatja. No a te kitőrő lelkesedésed nem erre mutat?”

    Drága kiki!
    Az én kitörő lelkesedésem épp erre mutat.
    Én mindkét Alma-könyvet elolvastam, tehát azt is, amit a nő írt magáról-
    nyilván szépítve a dolgokon, meg azt is, amit más írt róla.
    És éppen az a motivum tetszett meg a nőben, hogy inspirálni tudta a
    pasikat.
    Ha úgy tetszik a maga sikerességét feláldozva.
    Mert hát valóban nem volt annyira tehetséges, mint azok a palik, akiket
    fölfedezett, illetve ösztönzött az alkotásra.
    De hol vannak már azok a szalonok, az a kulturális milliő.
    Hol vannak a zsenik?
    Hol vagyok én e szépséges, elbűvölő nőkhöz képest?
    És megannyi kérdés.
    Amúgy mi már többször megbeszéltük, hogy a minőség a fontos a
    mennyiséggel szemben.
    Meg aztán dirigálni sem akartam én senkit, a hatalmat is csak úgy
    értettem, amennyire tudjuk valóban motiválni, ha kell terelni a férfit, de
    ez egy szelídebb változat, nem is tudatos, csak ösztönösen ott van a
    női-férfi szerepleosztásban.
    Persze nem kell ezt beismerni:)

    pusszika
    m

    Válasz

Hozzászólás a(z) morvax bejegyzéshez Válasz megszakítása