Blog-vendégem: Myrtille – A valóságon túl

Szombathelyre is beköszöntött az Aranykor. Záró rendezvény volt a Képtárban.
A valóságon innen és túl, virtuális világba léptünk Dalí képei láttán.
„Mikor én festek, a tenger tombol. Mások pancsolnak a fürdőkádban.”

A kiállítás

Csukott szemmel kéne nézni ezt a kiállítást.
A szürrealista világ szemmel nem látható. Nem lehet kívülről nézni. Bennünk van. Ezek a látomásaink, ezek az érzéseink, és bátorság kell hozzá, hogy bevalljuk önmagunknak is.
Mind felénk jön, találkozik a bennünk élő képpel.
Csukott szemmel kell nézni a képeket, hogy ne csalódjunk önmagunkban.
Mindenki harcol azzal a relatív szabadelvűséggel, amelyben ő is élt. Egyik oldalon a társadalmi elvárások, normák, a megfelelés, házasság kötöttségei. A másik oldalon, a határtalan szabadság, a házasságon kívül (mellett) megtalált boldogság, szerelem.

Olvasónaplók

Nem tudni a látogatók közül kinek támadt kedve olvasni is az illusztrációk láttán. Furcsa olvasónaplók. Nem én lennék, ha, nem a kelta legenda, Trisztán és Izolda története érdekelt volna a legjobban.
A kiállítás rendezői is eltalálták, mit kérnek a képek. Az elhelyezés kitűnő, (a lépcső melletti felfelé ívelő fal) a megvilágítás pocsék. Mégis, lassabban lépdelünk.
Elindulunk a házasság szentségétől. Megyünk az egyre rettenetesebb képek felé. Megfájdul az ember gyomra. Harc, keserűség, eskü – és megjelenik a két Izolda: a feleség, és a szerelmes nő. Tovább lépdelünk, hogy eljussunk a szerelem szentségéig, a feloldozásig, a megnyugvásig. Igen, van amikor ezt csak a halál tudja megadni. Ezt sem könnyű elfogadni.

Dalinetopia

Ősbemutatóval zárult a rendezvénysorozat. Edgar Froese tíz tételből álló albumot írt Dalí életéhez, képeihez. Erre a zenére készített koreográfiát, a szombathelyi Homo Ludens társulat.
Froese sok időt töltött Dalíval, együtt mutattak be performanszokat. Az előadáson itt volt, láthatóan elégedetten nézte végig a darabot. Ezen az estén, ő volt az összekötő kapocs, a festmények a zene és a tánc között. A virtuális világ, a valóságon túli világ megelevenedett, táncra kelt a new age stílusú zenére.
Aki nem tudta magát elengedni a képek láttán most, lehet kicsit rémülten – hogy ez a világ megelevenedhet – állt fel a székéről. De mindenképpen gazdagabban egy csodás élménnyel.

————–

Blogvendégem blogja itt: Myrtille

“Blog-vendégem: Myrtille – A valóságon túl” bejegyzéshez 37 hozzászólás

  1. Drága Myrtille!
    Köszönöm ezt a pazar vendég-posztot!!! A kiegészítő linkjeid is telitalálatok!
    Megmutattad, két lüke blogger (na, jó, csak én vagyok az) miként ver hidat két magyar város között a kultúra erejével, miként lesz Dalí tanúja (akinek kapcsán Balla D. Károly könyvéről is ejtettünk közösen némi szót), hogy miként rakunk bájtot bájtra a magunk és mások gyönyörűségére!
    Köszönöm!

    Válasz
  2. Csáth! A lapokat hagyjuk. Tetszett? Fura!

    Üdv BéDéKá!
    Örülök, hogy elolvastad. Tudod eszembe jutott az este, amikor Lobo kitette, hogy Izolda is a kedvencem. Nem csak Elektra.

    Válasz
  3. Miután El Lobo nálam (Pasifalók, kékharisnyák, stb) hiányolta Dalí botrányos nőjét, itt leírnám, hogy ő Gala Dianokonová, aki már Paul Éluard feleségeként botrányosan pasifaló hírében állott. Állítólag a ninfománia határáig.
    Nálánál fiatalabb és rendkívüli potenciájú férfiakkal, fiúkkal csalta a költőt.
    Majd rávette, hogy hármasban háljanak Max Ernst német költővel.
    A harmincöt éves Galába Dalí huszonöt évesen szeret bele, úgy, hogy előtte gyűlölte a testi érintést (kizárólag maszturbált) egy szerelme volt csak, egy férfi: Frederico Gracía Lorca.
    Gyanítom, hogy rendkívül médiaérzékeny, hatásvadász Dalí, Gala hatására élt a művészetének amolyan polgárpukkasztó módszereivel:)

    Válasz
  4. Morvax!
    Most hogy elolvastam megint, nem is írtam a nőiről. Igazából Dalíról sem.
    :))
    Inkább a valóságon innenről.

    Válasz
  5. 🙂
    Tényleg!
    De ahogy más Lou Salome-t hiányolta a végzet nőinél, úgy El Lobo Galát.
    S van abban valami, hogy amíg én Almát mint mukára inspirálót tekintem jó példának, addig pl Gala hiába segített híressé tenni Dalít, jól tönkre is tette, úgy összezavarta a festő ideológiáját, személyiségét, s ebből következően művészetét is. Aztán ezerszer megcsalta és megalázta, tehát Gala nem volt múzsa: pusztított, nem teremtett.

    Válasz
  6. Jól írsz Myrtille! (Eddig is tudtam!)
    Néhány képét – Trisztán és Izoldát – láttam tavaly Szentendrén!

    Válasz
  7. Ó, Salvador Dalí, te olajzöld beszédű! – mondja Federico García Lorca, Óda Salvador Dalíhoz c. versében…
    És ez miattatok van! Mármint az, hogy ma Federicot is a kezembe vettem, s rittig itt nyílott ki a könyv, az Óda… címűnél.
    Lehet, hogy Dalí és Lorca kapcsolata fura volt, nem tudom, de ebben a versben szó esik bizonyos Teresa síma kebléről, valamint Matilde hajsátráról is, ami számomra mégiscsak megnyugtató!
    De végülis ez mindegy, a lényeg az óda végén:
    „Öltöztesd és vetkőztesd ecsetedet a szélben…”
    És azt hiszem, ezt Dalí teljesítette is, mert ha nem teljesítette volna, akkor Myrtille nem írt volna róla ilyen szépen! 🙂

    Válasz
  8. Igen, bár már gyűlölte őt Dalí, mégis megsiratta.
    Nem hiába írta Somerset Maugham:
    „A férfi és a nő között soha nem lehet egyetértés, csupán antagonisztikus ellentét, mert hiszen mindkettő mást akar: a férfi a nőt, a nő pedig a férfit.”

    Válasz
  9. Amikor Lorca Amerikából hazatérve meghallotta, hogy Dalí Galában megtalálta élete asszonyát, állítólag így kiáltott fel:
    „Ez lehetetlen. Mikor csak akkor van erekciója, ha valaki a végbélnyílásába dugja az ujját.”
    „Garcia Lorca két alkalommal próbálta meg rávenni a festőt a testi együttlétre, de Dalí feljegyzései szerint ‘ nem történt semmi, mert nem voltam pederaszta, azon kívül fájt is’.” Gibson
    Amúgy is érdekes az igen kicsi pénissel és potenciával rendelkező Dalí hogy volt képes meghódítani a rendkívüli méretekhez és teljesítményhez szokott (Éluard és a fiatal szeretők) Galát.
    Vonzalmát Galához anyakomplexusra vezetik vissza.
    Patológikus személyiség volt, nem véletlen, hogy meg is őrült öregségére.
    Állítólag apja, Dalí 10 éves korában egy hosszú kocsiút után vulgárisan kijelentette: beszartam. Ez aztán hatalmas traumát okozott a félszeg kisfiúban, valamint az, hogy elhalt bátyja keresztnevét kapta.

    Ja, és mindig is a férfi testet tartotta szebbnek, mint a nőit.
    🙂

    Válasz
  10. Hoppá!
    Most olvastam, hogy életrajzírói szerint Galával csupán egyszer szeretkezett, aztán visszatért a maszturbálásra.
    A testi közelséget sem bírta.
    Ez a fóbiája onnan volt, hogy apja a zongorán felejtett egy nemi betegségekről szóló könyvet, mely számára undortkeltő volt.
    A vaginától is …
    Na, szép álmokat gyerekek!
    Szürreálisakat.
    Ma nem a romantikából tartottam kiselőadást.
    Holnap ígérem, Wagner jön a Tristannal:))

    Válasz
  11. Kedves Morvax!
    Azért én megkérdezném Myrtille-t, hogy kéri-e az ő írása alá a „ma nem a romantikából tartottam kiselőadást” jellegű bejegyzésedet, pláne azok után, hogy folytatást is ígérsz!
    Mert ha nem, akkor ezeket a típusú bejegyzéseket én, kvázi „közösségi felhatalmazással”, áttenném a te, nálam lévő, kékharisnyás írásodhoz!
    (Mindezt azért írom, mert nyűgös a reggelem – és nem vagyok meggyőződve róla, hogy Myrtille szereti eme szép írása alatt a „stílustörést”.)
    Szóval mi legyen?

    Válasz
  12. Vajon miért lett Dalí művészete olyan, amilyen.
    Ő ugyan nem valotta, hogy ő szürrealista lenne, de valamitől azzá lett.

    Wagnerrel csak vicceltem, dehogy folytatom, neki is volt múzsája, de semmi extra:)

    Válasz
  13. Egyik nap kaptam egy olyan bejegyzést, hogy teljesen mindegy mit írok, nálam mindenki mondja a magáét, másfelé terelik a szót Ez már tuti biztos, mert kiegészíthetjük azzal, hogy mindegy hogy hol és mit.

    Ne légy morcos El Lobo! Tegnap én már megjegyeztem egyszer:

    „Most hogy elolvastam megint, nem is írtam a nőiről. Igazából Dalíról sem.
    :))
    Inkább a valóságon innenről. ”

    Nem könnyű.

    Semmi baj.

    Válasz
  14. Tegnap telefonon kaptam egy kommentet:
    Magamra ismertem, abban amit írtál.
    Válasz:
    Tudom. Rád gondoltam miközben írtam.

    és nincs is benne semmi romantika, az enyémben sem.

    Válasz
  15. Gondolom ne baj, ha itt írtam Dalí indítékairól is, mert azért tudható mi miért kerül oda a képeire.
    Az ember bemegy a kiállításra aztán szembesül a nagy hímtagokkal, ürülékkel a képein.
    Jó, ha tudjuk, hogy ezek gyerekkori traumák okán vannak:)
    Ha művész képeit szeretjük, el kell fogadni az embert magát is, az okait.
    De tényleg töröljétek, ha a miértek nem érdekesek.
    Én érdekességképpen tettem hozzá, mert az emberek valamiért leülnek festeni, írni, zenét komponálni, s azt meg kéne értenünk valahogy.
    Én művészeket teljességükben fogadom el, azért szeretem JA-t, Csáth-ot, vagy éppen Van Gogh-ot, ha ott van valami a műben, ami oka nem nyilvánvaló, meg akarom érteni.
    Valahogy így megyek majd kedden a kiállítására:)

    Válasz
  16. A kettősség.
    Talán ott az ok. De ezt írtam is.
    A kiállítást most nem néztem meg, kivéve a Trisztán sorozatot, és amiért mentünk az a Dalinetopia volt. Remekül megkoreografálva a kettős hatás, amiben Dali élt.
    Froese zenéje tökéletesen illik. Persze könnyű volt neki, személyes kapcsolat Dalival.
    Ennyi. nem több. Megfejteni, az megint más.

    „A szürrealisták meg köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.” D.

    Válasz
  17. Szia Morvax!
    Nem írtam, hogy baj lenne. Vagy igen? Akkor bocsánat, és köszönöm a hozzászólásaidat. Tényleg más szempontból írtál róla. Legalább ezt az oldalát is megismertük.

    Akkor ott este tényleg nem néztem meg a kiállítást, kivéve az emlegetett sorozatot. Érdekesebb volt, hogy mit váltanak ki a képek a közönségből.
    :))

    Válasz

Hozzászólás a(z) morvax bejegyzéshez Válasz megszakítása