Számos írás foglalkozik azzal, hogy a közösségi oldalakon (pl. IWIW) felbukkanó személyek kiszolgáltatottak, hiszen fény derül társas kapcsolataikra, ismerősi körükre. Megemlítik, hogy a politikusok vagy a gazdasági, társadalmi élet vezető szereplői, sőt a nemzetbiztonság szempontjából ez akár kockázati tényező is lehet!
De akkor mit mondhat a blogger, aki a nyilvánosság előtt szinte csupaszra vetkőzteti személyiségét, s megmutatja legbensőbb gondolatait is.
Hozzáértő kezekben egy-egy blog gazdájáról parádés személyiségrajz alkotható, amelyben a konkrét helyzetekben mutatott viselkedéséből, indulataiból, érzelmi megnyilvánulásaiból, gondolataiból következtetésekre lehet jutni.
Fény derül az illetőt foglalkoztató dolgokra, szakmájára, hobbyjára, életkorára, írás- és kifejezőkészségére, műveltségére, sikerességére vagy kudarcaira, társas kapcsolataira, politikai nézeteire, sőt a vágyaira is!
Mondhatnánk, ez már valódi veszély. Ez akár a reklám-, akár az Internetipar számára is olyan érték lehet, amely után érdemes kutakodni. Mit fog venni? Mire lehet rábeszélni? Ki beszélheti rá? Mi hat rá: értelmi meggyőzés, érzelmi hatás vagy egyszerűen egy jó nőt kell ráküldeni? Mennyire hat rá az előnyök ígérete? Mit tesz, ha becsapják? – és sorolhatnám.
A politikában már is láthatjuk, hogy a belső gondolatok blogban történő megjelenítése milyen előnyöket (pl. Gyurcsány Ferenc) és milyen hátrányokat (pl. Demcsák Zsuzsa) jelenthet.
Na és persze a titkosszolgálatok. Mert ők is fenn vannak a neten, látják amit látni akarnak, sőt talán többet is. Ki irányít egy-egy akciót vagy ki jöhet szóba, mint irányító? Honnan internetezik éppen és mit keres, mit ír, ki olvassa a megfigyelt személyt?!
(Gyermekdet felkészültségű titkosszolgálatok képviselőinek a monogramját a blogger akár meg is tudja mondani!)
Az Internetipar nagyágyúi, a szakszolgálatok és egyéb hozzáértők szerintem már olyan, a blogger személyét érintő kérdésekre is meg tudnak válaszolni, amelyek a bloggerben még fel sem vetődtek, de egyszer majd előbuknak belőle.
Szép új világ, a nyitás, a blogger részéről ráadásul önként, már megkezdődött!
Amennyiben az igényeim minél árnyaltabb kielégítésére használják a begyűjtött információt, akkor azt üdvözlöm!
hát nézd, egyfelől blogolni nem kötelező (mondom én, aki szintén mániákus megszállottsággal művelem), másfelől meg: nem éppen azért blogolunk-e, hogy akik olvassák, megismerjenek minket? ha így van, igazán nem lehet kifogásunk az ellen, hogy amit szeretnénk, az meg is valósul.
ja, hogy nem pont abban a hivatalban dolgozókra gondoltunk?
Épp ez az oka, hogy nem igen találtok épkézláb értkelhető bejegyzést nálam.
Vagy én blogolok, és játszom a való világbeli szerepem, vagy Ő blogol, elszakadva a mindennapok realitásától. Viszonth ha Ő blogol akkor nagyon nem szertném ha bárki össze tudná fésülni vele a valós énem …
Anélkül, hogy különösebben ismerném a szakszolgálatok munkamódszereit, azt gondolom, hogy ha akarnak, ennyit össze tudnak gyűjteni bárkiről a blogja nélkül is. Azon kívül szerintem nagyon sok olyan blog van, amely nagyon keveset tár fel a készítő(k) személyes ügyeiről, ső, szerintem a legnépszerűbb blogok ilyenek, pont azért, mert nem egy érdekes-érdektelen személyiségről, hanem egy érdekes témáról szólnak.
Szia El Lobo – A farkas!
Bizony, nincs az az erő, ami önmagunkkal szemben megvédhetne bennünket.
/A barátaink csak utánunk következnek a kockázati tényezők sorában, mint tudjuk./
Más megközelítésben: szerintem (is) komoly érdek fűződik ahhoz, hogy minél inkább „megossza” lelkét a netező, azaz előbb-utóbb mindenki.
A Interneten elképesztő kapacitású infrastruktúra csábít éjjel-nappal: töltsd fel, oszd meg, szerezz új élményeket, csatlakozz, fedezz fel, …! A felhasználó oldaláról az élmény megéléséhez szükséges ráfordítás, hát, mit is mondjak, többnyire a befektetett időre/ötletre/munkára, ilyesmire korlátozódik.
Annak, hogy a lehetőségekkel szinte ingyen élhet a netpolgár, jó oka lehet pl. az, hogy a használt platformon hatékonyan, korábban soha nem látott pontossággal juttathatók célba marketing üzenetek, nem kis hasznot hozva a játékosoknak – egyrészt.
Másrészt felteszem, hogy hihetelen hatékonysággal lehet piackutatni / véleménykutatni / marketingkutatni is, web2.0 alatt legalább.
Mérhető, hogy egy újonnan bedobott valami különféle felhasználók körében milyen gyorsan, milyen intenzitással mekkora említettséget, rokon-/ellenszenvet indukál.
Talán mindez politikai operációkkal kapcsolatban is elképzelhető. A szonda működtetése hatalmas üzleti potenciál kell, hogy legyen. Számít ezért cserébe pár vacak Terabyte, néhány portál/alkalmazás, plusz némi sávszélesség?
Én csak mindezek után gondolnék a személyiség védtelenségére, kiszolgáltatottságára, amit persze indokolt lehet kellően tudatosítani.
Gratulálok a remek poszthoz!
Nem hiszem, hogy olyan nagy számú blogger van ma hazánkban, amiért érdemes lenne, mint külön fogyasztórétegre a reklámcápának kifejezetten rájuk öszpontosítaniuk.
Talán érdemes lenne, vásárlóerejüket megszondáztatni, de aki egész nap otthon veri a klaviatúrát, az nem hiszem hogy ráérne pénzt keresni- költeni.
Marad még véleményvezér szerepük, ami idővel egyre jelentősebb lehet ,de most még nem éri meg El Lobóra nőt küldeni, vagy nokedlis csirkepörkölttel az asztal alá etetni.
Inkább csinálnak egy népszerúsítő álblogot, vagy egy bevállalt céges blogoldalt.
A bloggernek meg marad az apró fricska ( http://vargaland.blogter.hu./?post_id=185751 ) amit a multikultik fennhordott orrára helyez.
Úgyhogy szerintem, ha figyel is bennünket a nagytestvér, nem ezért teszi.
amúgy meg, gratulálok eddigi munkásságodhoz, El Lobó!
(ha tartod a remek színvonalad, még a végén tényleg figyelni fognak bennünket:))
??? ??????? ????? ??? ????? ????? ??????? ?????? ??????? ??????? ??? ??? ?????? ???????? ????? ??? ???? ?????? ?? ??? ????? ?????? ( ????? ????? ) ??? ???? ???? ??????? ????? ??????? ??????? ??? ????? ???? ??????? ????
Na ezt fejtse meg főhadnagy elvtárs! 🙂
Kedves Realface!
Az a poén, hogy nem kell megfejtenie, ugyanis a főhadnagy úr, a marketing menedzser úr és a net-program politikai felügyelője (?) már tegnap tudta, amikor te még nem, hogy ezt fogod írni!
Jó írás, tetszik, és lészen benne igazság!