Hej, Istenem, mennyire magyaros ez itt, ahogy a hollandus lapban az egyik EKF-tótumfaktum kijelenti: Pécsről az ész már évekkel ezelőtt elköltözött, más meg hozzáteszi, hogy búbánat van, serte-perte, hatalmi ezmegaz. Aztán a helyi lapban a válasz, hogy havi ötszázezerért, kilencszázezerért csinálni is kéne valamit a kritikus uraknak, nem csak lábat lóbálni, saját pecsenyét sütögetni, külföldi lapban nagyot hablatyolni.
Nem mondok semmit, mert amikor mondtam, akkor a saját, nem itt élő bloggerbarátaim sem hitték el nekem. A híralap (a hollandiai cikk) az Új Dunántúli Naplóban: A magyarok önmaguk útjában állnak
Válasz: Válasz a „holland” kritikára
Hanem a radar is. A magyar ember, egyelőre, még képtelen egy vitában alulmaradni. A demokratikus játékszabályok mintha még nem számítanának.
Volt itt egy népszavazás: akarunk-e a NATO tagjai lenni?
Akartunk!
Kérünk-e a terhekből is (v.ö. radar), vagy azt már nem?
És mehettünk volna a szavazatunkkal elmondani: a terhekből nem kérünk! De nem volt elegendő számú a NEM.
Akkor ezt nem kéne tudomásul vennünk? Inkább POSZT-ra, kultúrára is reája sz@rni, bekiabálni, tönkreverni, botrányt csinálni?
(A Pécsi Országos Színházi Találkozó és a Könyvhét együttes megnyitóját „anti-radaros” tüntetés, füttykoncert zilálta szét.)
Miközben! Miközben versek-fotók díszítik a buszmegállókat, miközben kulturális klaszter alakul, miközben Pécsi Országos SZínházi Találkozó van, Könyvhét van, miközben elvándorlás van, de PÓLUS program is van – egyszóval zajlik itt az élet – szorgalmasokkal, potyalesőkkel, sunyikkal, nyílt szívűekkel, urambátyámosokkal meg előrevívőkkel.
Csak azt nem lehet tudni – mindez hova fut ki.
Az biztos, hogy a lapok kiemelt helyein szerepeltek, s ez nem jó.
A főizét hallom, kirúgták.
Szóval azért valami gond van, az látszik.
Valóban a helyi embereknek kellene ezt megszervezniük, megoldaniuk, mert tényleg égő lesz, ha Pécs leszerepel.
Tudom, hogy sok gazdája van a dolognak, s így olyan mintha egy sem lenne.
A radart ott szúrták el, hogy engedtek Sólyom bacsarózsa-harcának.
Már ott le kellett volna szarni a környezetvédőket, Tubes valóban rosszabb megoldás.
Szerintem nem kellene mindig engednie a kormánynak.
Megnyugvás úgysem lesz, bármilyen helyszínt talál, s mindegyik rosszabb megoldást szül.
Szánalmas, ahogyan a POSZT-ra is bepofátlankodtak:(
Radar: félreértés ne essék, nincs olyan ember a földkerekségen, aki SZERETNÉ, hogy radar csúfítsa a városképét (az egészségügyi kockázatokról majd megkérdezem az orvosomat és a gyógyszerészemet, ebbe nem mennék bele), hogy egy esetleges konfliktus esetén célpont legyen a lakhelye.
De az is világos, hogy a közös védelem terheiből is itt-ott magunkra kellene vállalni valamit, mert nem csak másoktól kell várni a megvédelmezésünket, hanem magunknak is kéne vállalni valamit.
Valahol itt a környéken – egy kompromisszumos helyen -, meg kellene találni annak az átok radarnak a helyét.
Ám amíg úgy prezentálódik a téma, hogy a „fideszes bazsarózsák”, meg a „szocialista kormány meg városvezetés” meg ilyen hülyeségek, addig nem lesz itt normális párbeszéd.
Anti-spam, a csudába :(((
most írhatom újra…
A buszmegállókról épp tegnap olvastam, itt:
http://www.metro.hu/kultura/irodalom/cikk/99451
A radart meg tegyétek valahova, de ha lehet, ne a Misinára és ne is a Jakabhegyre
Kedves KapitanyG!
Az anti-spam sajna szükséges, mert volna anélkül rendes ribillió.
A radar tologatásában nem vagyok illetékes (hálisten), majd csak arrébb tolja valami kompromisszum, feltéve, hogy nem érdeke valaki(k)nek a feszültség hosszú távú fenntartása.
EKF, Pólus: ezekre kéne nagyon figyelni, mert itt dől el igazán a jövő, itt kéne összefogni, vigyázni a történések demokratizmusára, az ésszerűségre, miegymásra.
Ahol vagyunk, az alatt már nemigen van hely, (borzasztóak a stat. adatok kultúrában, gazdaságban egyaránt – legalábbis korábbi önmagunkhoz képest), tehát innen vagy sehová vagy csak felfelé vihet út!
Nagyon észnél kéne lenni!
Irigykedem! Te csak egyszerűen odasétálsz…
http://blogfalu.extra.hu/blog/?p=451
Off
http://href.hu/x/2v2w
Tudja 🙂
Kedves KapitanyG!
Köszönöm a tippet – remélem, ott leszek!
Kedves BéDéKá!
Jó érzés volt, hogy többen is szóltatok a film miatt, El Lobo – A Farkas címmel. Én kis ef-fel írom a magam nick-nevét, nehogy az ETA rám találjon 🙂
Este bementem a városba jazz-t hallgatni, de amit a Hot Jazz Band vezet elő CÉRNAVÉKONY nosztalgia-hangján, az nem az én műfajom, egyszer érdekes, de századszorra (mert jól felkapottak, ömlik a hangjuk mindenhonnan) már készen vagyok tőle.
Még szerencse, hogy miközben hazafelé autóztam, Deák Billel ment egy műsor a Kossuthon, s így nem maradtam öblös, férfias zene nélkül. 🙂
Út közben a buszmegállókat lestem, hun van kirakva, melyik versmegállóban a Balla D. produkció, ficergett a kamerám, de nem találtam ilyet.
Egyébként Pécs belvárosa este tényleg olyan volt, mint egy túlzsúfolt mediterrán városé, párás meleg, forgatag, emberek mindenütt, a sétálóutca tömve hullámzó tömeggel, a színház elötti tér megpöttyözve azokkal az ifjú hölgyekkel (és urakkal), akik a kedvenc színészükért, színházukért, a kulturális csemege ízéért tűzön-vízen át bárhová – jó, hogy ennyire sokan vannak (még), tudod, kedvenc mondásom szerint, ameddig kultúra van, kulturális témánk van, addig nem dobálunk utcakövet!
Szóval ez volt, a vállamon ott libegett a kamerám, de nem is tudom miért, nem vettem elő – valahogy megérzem, mikor jobb a szó a képnél, mikor adja vissza inkább a szavak ereje azt, amit látsz – de ezt nem akarnám kifejteni itt, mert az akademistáknak megint adnék egy kis alapot a nagyokosságuk, a bölcsességük megmutatására 🙂
Na ezért szeretem Pécset. Mert olyan „párás, meleg, forgatag, emberek mindenütt…”, biztosan belefutsz valamibe, amitől még jobb lesz a kedved.
Igen, egy náthába máris belefutottam! Megáztam csütörtökön és pénteken is, most meg lázaskodom.
Lépéseket tettem (mint a szocializmusban volt szokás), hogy megszerezhessem Bernicky Éva – Méhe nélkül a bába c. könyvét, merthogy az nincs kint a sátrakban sem!
Hanem blogger író nem lesz az idén, pedig a blogger-írókról szerintem nagyon jól lehet írni!
A tér amúgy egy-az egyben olyan, mint tavaly, galambok, sátrak, könyvek, emberek – csak a bloggerírók, azok nincsenek itt! (Tavaly pedig milyen szépen beszámoltam itt Para-Kovács Imre fergeteges szerepléséről!)
hogyan lehet megnáthásodni kis langyos pécsi esőtől?
Nekem ez megy simán, hja, a helyhez alkalmazkodás előnyei! 🙂