Ha 30 évvel ezelőtt lennénk, akkor én most legföljebb fűbe harapnék vészes soványság következtében, de most nem fűbe harapok, hanem például hatalmas csibe combba, mellé pirított krumplit ropogtatok, héjas kenyeret no meg uborkát is.
Meg tudom harapni az almát, a dió magját is szeretem a fogaim között őrölni.
Mindezt a Szabó Praxis fogorvosainak köszönhetem, elsőrendűen Szabó professzornak, aki némi műtéti beavatkozással titán gyökereket és fogakat varázsolt a modern fogorvosi tudomány segítségével oda, ahol már csak a semmi tátongott.
A fogmegőrzés, a fogpótlás terepén tehát nyugodtam ajánlhatom a pécsi Szabó Praxist bárkinek!
Persze azt is megemlíthetem, hogy korszerű eszközök, több évtizedes szakmai gyakorlat áll a hátuk mögött.
A fogorvostól mindenki fél
Van abban valami ijesztő, ha fogorvost említek, ugye? Az ember a szó hallatán – fogorvos -, ahelyett, hogy pavlovi reflextől vezérelve kinyitná a száját, éppen ellenkezőleg cselekszik, azaz becsukja azt, sőt még a kezét is a kommunikációs szerve elé kapja. A szó hallatán összébb is húzzuk magunkat és még hideg is szaladozik a hátunkon… Ilyenkor régi szép emlékek élednek az idősebbekben, a múlt század fogorvosi eljárásmódjai kattannak be, kedves kis idegölések, gyökértömések, egyeseknél a kihúzott bölcsességfog friss sebének másnapi gennymentesítő kaparása, megint másoknál a gyökérvésés meghitt hangjai.
De hagyjuk is a múlt századot, amely képtelen volt megoldani fogaink épségének megőrzését, s alkalmatlannak bizonyult a fájdalommentesítés megoldására is. Az orvosi paradoxon szerint a fogorvosi kezelés legfájdalmasabb része a fájdalomcsillapítás, azaz a fehér köpenyes hölgy vagy úr azon cselekménye, amikor is az injenkciós tűt beleerőlteti a kemény fogínybe és az érzéstelenítő folyadékot azon keresztül nyomja be nekünk.
De tényleg hagyjuk e kedves emlékeket, s térjünk át a huszonegyedik század megnyugtató közegébe. Fájdalommentes műtétre voltam hivatalos a héten , amidőn is egy beteg felső állkapcsába három titániumból készült pöcköt csavaroztak be a hiányzó foggyökerek pótlására.
A régi hidak levágásával, egy gyulladásos fog eltávolításával együtt sem tartott két óránál tovább az ambuláns műtét, amely egyébként hibamentesen megtörtént, egyetlen szeplőnyi problémával: ez a beteg én voltam. Ezt leszámítva sima, szinte vértelen, rutinszerű eljárás volt az egész.
Magáról a műtétről nem sokat mondanék, hivatalos álláspontom szerint: van nekem szívem blogom olvasóit illetően, kíméletes fogalmazással óvom őket, lásd mint fentebb végig.
Nem hivatalosan viszont végig csukva tartottam a szemem, pedig bloggerként azt mindig nyitva szoktam tartani! (Mentségemre és a legszelídebb népiességgel kifejezve: nagyon be voltam rosálva.)
Így tehát csupán annyit mondhatok, hogy a fogorvosi fájdalomcsillapítás jól sikerült (a paradoxon persze még mindig fennáll), s az ember két óra egyszerű szájtátás alatt is igen sokat tud izzadni.
Egyszer valahogy kipillantottam a szemem vékony résén át, tisztára olyan volt mint a filmekben, szájmaszkos emberek néztek az arcomba, mögülük pedig erős fény hasított a fejembe. Mivel ezt kellemetlennek tartottam, a rést a szememen pillailag megszüntettem.
Szóval most van bennem titánium rendesen – tehát titán lettem, és kész!
***
Titáni, rokon témájú irásom: Fogorvosok, titánium, üzleti harc – nem csak SEO
Fontos webhely fogorvosok számára: Fogorvosi online marketing
Jajjjjjj nekem! Én meg lehalottoztalak otthon, magamnál! Bocs! De van egy alternatív javalatom: felzabálni valamit és valakit, azt szemmel is lehet. Persze, csak ha nem dagadt bele a szemed az álkapcsodba! :(((((
De hogy reagáljak a műtétedre is! Két óóóóóóóóóóóóóóóóraaaa? Ne izélj már! Annyi idő alatt az egész pofácskámat kicserélik! Akkor megint csak a tudomány fejlődésébe vetett hitemet tartom magal elé pajzsknét! Mármint, hogy remélhetőleg, amire én is idejutok – azért nem lesz az olyan soká, sajna -, addig már csak 12 perces beavatkozás lesz az egész, és közben kivetítőn kabarét lehet majd nézni.:)))
Az időtényező nem olyan borzasztó annak, akinek a beültetés előtt nem húznak és nem vagdosnak a szájában régi fémeket itt-ott. Annak az első reccsenéstől (szuri a szájpadlásba – amit rettenetesen utálok) három ilyen egyszerű csavart – az utolsó cérnaöltésig – órán belül feltekernek az állkapcsába.
Aki nem fél (mert voltaképp nincs mitől) az dúdolhat, írhat fejben verset, vagy akár filmforgatókönyvet is „írhat”, esetleg blogbejegyzésre gyúr.
„esetleg blogbejegyzésre gyúr.”
Ne is mond! Lux Erik a dühöngőbe toloncolt, mert önkényesen eldöntötte, hogy szerinte nem a témához kapcsolódóan válaszoltam. Agyrém! Ráadásul letiltott, jelenleg nem jelenhetek meg egyik topikban sem. Basszus, én nem tudom, csak könyvekből és filmekből, hogy mi volt itt az ötvenes években, de most ráéreztem az ízére. 🙁 🙂
Kedves BLOGLACI,
Ne haragudj, hogy fogorvosi kezelésed ügyében nem az autentikus forrást néztem meg elsőként, hanem emailt írtam. magamra vetek.
megjegyzem egy tömésből ekkora műsort csinálni:))))
Kedves Malvina!
Az ötvenes években én még annyira kicsi voltam, hogy azoknak az éveknek sem a fogászati, sem egyéb eseményeiért nem vállalhatok felelősséget! Lux Erikért pedig nem akarok, tekintve, hogy ezt a terhet magának az érintettnek kell(ene) viselnie a Csepeli blogban.
Kedves Rabb Szabolcs!
A helyedben egy TITÁN bajszát nem húzogatnám 🙂
Stimmel. Felelősségvállalás helyett még mindig az „eltoloncolás” a bevett gyakorlat. Na, ezért jöttem én az ötvenes évekkel! 🙁 Az meg eszembe sem jutott, hogy mások helyett neked kéne az ő saját, rájuk szabott felelősségét vállani. Abból mindenkinek megvan a magáé, csak van, aki a bőre alatt és van, aki meg afelett viseli. Ez utóbbi pedig megteszi, mert megteheti, hogy olykor a szennyesruhák közé dobja, bele a nagy szennyestartóba.:(((
Párom most nyitja a luxus fogászati magánrendelőjét (normális árakkal), ám manapság azért van éberszedáció, akupresszúrás és akupunktúrás fájdalomcsillapítás is (igaz, ezek az injekció mellé hatásosak, Ill. homeopátiás fájdalomcsillapítás is). Amúgy 2 órát sem kell a plafont figyelni szájtátva (külföldön és majd nálunk is) vannak erre profi módok, hogy a beteg figyelmét eltereljék…. -bocs, a szakmaiság miatt, csak ezzel foglalkozom.
Kedves ChrisDry!
Köszönöm szakmai véleményed, s a biztató jövő felvázolását.
Megnéztem blogod és a fogászati marketing kifejezés által behatárolt szakmai irányhoz sok sikert kívánok!