Golden Blog – a gerillamarketing blogom a legjobb 10-ben

Kedves Blog Olvasó!

Csillanó szemmel szórom a szót: a Golden Blog 2007 versenyben, Üzleti blog kategóriában, a legjobb tíz közé verekedte magát a http://ellobo.freeblog.hu címen elérhető El Lobo – A farkas * gerillamarketing nevű blogom.
Kemény terepen, kemény fiúk között kell megkűzdenem a helyezésért, nekem, a legkisebb, (de legharcosabb) fiúnak. A helyezések odaitélésében a közönség szavazatainak is fontos szerepe van!

Örömömre szolgál, hogy két, szívemhez közel álló web-barátom, Balla D. Károly író (BéDéKá piréz a Kult. kategóriában) és Basahalom Boulevard, Debrecen vezérbloggere (basahalom.hu a közéleti blog kategóriában), a jó helyezésért szintén harcban állnak!

A közönségszavazat itt adható le, kérem, tegye meg most: http://hvg.hu/goldenblogvote.aspx

——————————-

(Ami a Cs. Elemér spekulációja körül kialakult helyzetet illeti: én a megerősítéssel, és a cáfolattal is adós maradok – mármint, hogy Gyurcsány Ferenc rám szavazott-e -, így az ebből a tényből adódó kitalációk is igencsak értelmezhetetlenek számomra.)

Barátsággal:

El Lobo – A farkas

“Golden Blog – a gerillamarketing blogom a legjobb 10-ben” bejegyzéshez 21 hozzászólás

  1. Írtam egyszer a NOL-on egy királykisasszonyos mest, amikor izom és rebubican „küzdött” a kegyeimért.
    Ideteszem, ne vésszen el teljesen az utókor számára:))

    Mitérekén királykisasszony esete a leánykérő lovagokkal
    Avagy miért maradt pártában a feminista királykisasszony?

    Mitérekén a kora őszi reggelen hatalmas csörömpölésre ébredt.
    Ezen nagyon felháborodott, mert még szunyált volna egy kicsit. A zaj okát kutatva sebtiben lerúgta magáról pehelypaplan takaróját. A nagy sietségben sorra hullottak a földre az este titkon elfogyasztott túrórudik papírjai, s az éjjel olvasott Adorno-kötet.
    A kitárt ablakból a főtérre látott, ahonnan a kidobolóktól teljes döbbenettel értesült a déli bajvívásról, ahol a tét ezúttal nem más lesz, mint az ő fenséges keze. Ettől az összes álom kiszállt a szeméből.
    – Lófaszt!- Csúszott ki a száján önkéntelenül az illetlen szó.
    De már jött is a dadus, hozván a szokásos zabkorpával kevert kaukázusi kefírt és narancslevet, s közben rosszalló pillantásokkal takarította el az éjjeli nass nyomait a földről.
    – És engem ki kérdezett, hogy férjhez megyek-e? -szegezte kérdését a dadusnak az ijedt Mitérekén.
    A dadusnak válaszra már nem maradt ideje, mert megérkezett Férfiuralom királya, Hegemónia.
    – Édes kislányom, itt az ideje, hogy a trón és a birodalom öröklésének súlyos gondját levedd a vállamról, s méltó örökösről gondoskodj, megoldva édesapád súlyos dilemmáit, a népszaporulatot, meg minden. Hisz? tudod, életem véges, s te vagy az én egyetlen gyermekem. ? s azzal sarkon fordult, s kivonszolta királyi seggét az ajtón.
    – Mit kellene nekem itt megoldanom? S ha nem akarom megoldani? Örökös? Szaporulat? És ha tanulni akarok, megismerni a világot? Azt sem tudom még, mi az a férfi? Azt sem tudom még, mi az a gyermek? Nekem nem lehetnek érdekeim, vágyaim, céljaim? Mégis hogyan gondolják ezt?- mondta a magáét a megszeppent dadusnak.
    De mit volt mit tenni, néhány órája volt csak arra, hogy felkészüljön a viadalra, hogy szűziesen egyszerű fehér ruhájában várja sorsát ott a díszes emelvényen. Jópofát vágva az egész cirkuszi attrakcióhoz – ahogy az illik egy engedelmes gyermekhez, s a társadalom elvárásaihoz.
    A mutatvány a következőkből állt. Két darab talpig páncélban virító férfinak látszó, viadalt játszó delikvens rohangált egymásnak, különböző fegyvernemeket próbálva sorra.
    E tevékenység nem hatotta meg Mitéreként , s miután tutira ikszre állt a dolog, megkérte Hegemóniát, ugyan már hadd döntsön mégis ő maga a két kérő között, bizonyos tesztkérdések feltétele után, mely kérdésekre még a szociológia könyvéből emlékezett.
    Hegemónia király ekkorra már rohadtul megéhezett, s csak a felséges gyomrára gondolt, amikor is gyorsan beleegyezett a viadalt végre kurtán-furcsán eldöntő lehetőségbe. Olyan mindegy volt neki, hogy mégis ki csinálja fel egyetlen leányát, végül is a reprodukció a lényeg, az oda vezető út pedig legyen Mitérekén gondja.
    Mitérekén először Libertarius Republicanus tesztjét böngészte át, melyből a következőket szűrte le magának:
    Ha engem választasz férjedül, olyan utat választhatsz, amilyet akarsz, a házasság kötelékén belül, persze, mert ezt csak úgy nem lehet működtetni. Ezt az intézményt. Mert ugye deklarálni kell az együttélést. A fontos dolgokat ki kell mondani. A kimondás maga a papír, ugye, anélkül nem oly egyértelmű a dolog. Ha megvan a papír, akkor megvan az egymás iránt érzett felelősség is. Ha nincs meg a papír, akkor ez hibádzik. Ugye? Mert ha megvan ez a papír, akkor még bizonyos bürokratikus dolgok is vannak, hogy megszabadulhassunk egymástól, tehát nem biztos, hogy vállaljuk ezt a procedúrát, meg esetleg a gyerek is ott lesz már, s akkor minden marad a régiben, a deklarált dolog, míg a halál el nem választ.
    Ha akarsz, hagyományos családanya leszel, ha akarsz, más. Ha akarsz, főzni fogsz minden este, ha nem, nem. De ebben engem is meg kell kérdezzél, mert nem szeretnék éhen maradni, ha spec. mégsem főzöl. Mondjuk kedden, pénteken, szombaton te főzöl, mert én akkor squashsolok, a többi napon én, vasárnap házon kívül étkezünk. Ha kell erről is papírt adok.
    Ez aztán a precíz pasi, biztos is, hogy pároztatva dobja a zokniját a szennyestartóba. A szabad gondolkodás híve, de maga a konzervativizmus. Megengedő, de hagyományos. De hol itt a szenvedély, a romantika? Ha már beadom a derekamat.- gondolkozott Mitérekén.
    -Lássuk a másik lovagét is!- s mosolyogni próbált Szocdemus Izomusra, aki szerényen nyújtotta át a maga kis ajánlatát
    Igazán nem értem, miért is választanál engem, amikor ma már a humán klónozás, a biogenetika és géntechnológia olyan szinten vannak, hogy nincs is szükséged az én hímivarsejtemre, hogy örököst szülhess. Elég, ha a petesejtedet osztódásra bírod. Feltéve, ha akarod. Azon kívül az a hír járja, hogy nem is igényled a kötöttségeket, a házasságot.
    Feltételezem tehát, hogy csak könnyed kapcsolatokra vagy hajlandó, aki a buszmegállóban sem tud várakozni úgy, hogy egy gyors numerát le ne bonyolítana a hirtelen adódó üres perceiben. Sőt az is tudomásomra jutott, hogy tán gyermeket sem akarol, apád tudja ezt? Azaz, ha sem házasodni nem akarsz, sem gyermekkel magadhoz láncolni a hímet, akkor logikus (szerintem), hogy te is csak addig kellesz a pasiknak, míg szép ruganyos a melled, míg sima a hasad és finom a bőröd érintése. Azaz, benned pusztán az az érték, hogy a testeddel kielégítsd az ad hoc gerjedő férfi vágyakat, tehát maradnak a hangos éjszakák, de a feltétlen üres nappalok. Mindezt mégis mire alapozom? Merthogy nem igényled a kötöttségeket a párkapcsolataidban, bár te ezt nem mondtad, de én így okoskodom most. Ha nem igényled ezt, te sem várhatod el, hogy felelősséget vállaljanak érted. Érted? Ergo, csak addig vagy értékelhető nő, ameddig vágyat ébresztesz, de ha megvan a kielégülés, te már a múlt vagy.
    Én amúgy szívesen mosogatnék is neked, de te még azt sem igényelnéd, mert az is egyfajta kötöttség lenne, hiszen megszokhatnád az állandóságom (hogy soha nem török el semmit), de kérdem én, a mosogatógép nem maga az állandóság, a kötöttség?
    Végül, én is nagyon szeretnék gyereket, mert ugye, a férfiak is, de sajnálom, csak a házasságon belül, mondhatom.
    Mitérekén csodálkozásában és elkeseredettségében földre ejtette Izomus tesztjét.
    Úristen, ennyi csupán a nő, a test maga? Semmi lélek, semmi intellektus? Csak a sokasodás eszköze, egy gyermekköpő automata, mely működtethető, ha szükség van a produktumra, feltéve ha van papír?

    És ezek után mégis hogyan döntsön az izmos karjukat fegyverükön pihentető harcosok között?
    Republicanus legalább embernek tartotta, szabad polgárnak bizonyos megkötöttségekkel, melynek alapja a konvenció, a génekbe ivódott bizalmatlanság, a rend.
    Izomus viszont még embernek sem, pusztán a vágy tárgyának, egy eldobható papírzsepi értékén.

    Mitérekén csendesen felállt, kicsi koronáját apja ölébe ejtette, miközben annak gyomrában hangos kordulás jelezte, hogy már későre jár, elmúlt az idő. El, bizony hasztalan.

    Válasz
  2. Sziasztok!
    1) A mozgósítást köszönöm! 🙂
    2) Az azért fúrja az oldalamat: hány lánya van a királynak – és mekkorák? (Korra és termetre is, mert nem mindegy ám!) 🙂

    Mert mondjuk egy 90 éves, 120 kilós királylány – hát, azért az nem volna semmi!

    Válasz
  3. Kedves Myrtille!
    Az elboldogulni valamivel kifejezésről jut eszembe!
    Ma délelőtt felraktam egy szöveget a netre, egész nap az járt a fejembe, és most este változtattam itt-ott rajta.
    Pl. többes számba tettem egy igét, mégha nyelvtanilag nem is egészen parádés így, mert jobban viszonyul egy történelmi eseményhez, amelynek látens módon mozgósító ereje van.
    Egy sor „nem”-értelmű szót is kivettem, mert igen-t akartam sugallni.
    Mindezzel azt akarom mondani, hogy már a gondolatokkal való boldogulás is probléma olykor, nem ám egy 120 kilós királylánnyal!

    Kedves Morvax!

    Szép mese! Nade hogy néz ki a királylány?

    Válasz
  4. Amúgy nem szép a mese, hanem tan..

    Én annak szántam, Republican megértette akkor, jellemző, hogy izomagyú nem nagyon:)
    Biztos rájöttél, hogy ez a mese egy ezt megelőző vita után íródott, amúgy alma blogjában.

    Válasz
  5. Azt nem tudom, hogy fenn van-e még.
    Ez már ezer éves, azóta Republican már régen elhagyta a NOL-t, akárcsak EMA.
    Mindketten a Hírszerzőn blogolnak.
    Republican történetesen azért, mert nyilvánossá tették a nem publikus profilját.
    S ezt sérelmezte nagyon!

    De azt tudom, hogy én írtam a mesét, azaz az én szellemi termékem, ezt meg is őriztem.
    Azaz én vagyok a tulaj, s nem te tetted ide:)

    Válasz
  6. Nadeha ott fönn van, akkor az kitolantyú ám mindkettőnkkel, mert a Google most szépen aszongya:
    – Másolgatunk, másolgatunk El Lobókám? Lopjuk a cuccot a netről? Más tollával ékeskedünk a blogocskánkban?

    Szóval ilyesmiket mond, nem tudván, hogy nem én röppentettem ide a szöveget a más blogjából, s aztán nemhogy 90 éves királylány nem jut nekem, hanem 120 éves sem és akkor megnézhetem magam: se fele királyság, se királylány, se semmi!

    Válasz
  7. Jesszusom, már a Hirszerzés is rajta a királylányomon?! 🙂
    O.K., kösz, hogy megnyugtattál!

    Válasz
  8. Megkérdeztem a Googlet!
    Nem a „lófaszos” sorra kérdeztem rá, mert ilyesmi gyakran van a neten, hanem erre:
    „Ez aztán a precíz pasi, biztos is, hogy pároztatva dobja a zokniját „…, mert ilyent azért nem lehet VÉLETLENÜL leírni!

    A Google azonnal emlékezett, és Alma blogjából, a hsz-ekből hozta elő!
    Na, reménykedjünk, hogy a Google nem ad nekem fekete pontot ezért!
    Jaj, mit kell szenvedni már egy középkorú királylányért is! 🙂

    Válasz
  9. Úgy értem, hogy fiatalra már nem is merek gondolni, mondjuk egy kóristalányra…, aki flashizét csinál az utcán, meg viaskodnak érte a fazonok a lovagi tornán…

    Válasz
  10. Kedves Anyuha!
    Köszönöm! 🙂

    Kedves Morvax!
    A gondolatszabadság felvillantásának tényét pedig neked köszönöm 😀

    Válasz

Hozzászólás a(z) EL LOBO - A farkas bejegyzéshez Válasz megszakítása