Éppen a tőzsdeindexen nyugodott a szemem – fenéket nyugodott, ugrált, mint a fenéken billentett pingvin, azaz még elegáns öltözetben, de már kultúrájában meglehetősen méltatlanul hervadón – számolván, hogy a megtakarított, és korszerűen tőzsdén befektetett pénzem most éppen mennyivel ér kevesebbet.
Megshortolt világ
Arra jutottam, hogy a kapitalizmus aranyszabályai által befektetésnek tekintett tőzsdézés lassan már nem is számít befektetésnek, mert a wall streeti fiúk olyan szabályokat találtak ki, amelyek révén ingyen hitelből országokat vehetnek meg, tehetnek tönkre a nagy fiúk. Mindezt – mármint a hitelből lefelé mozgásra kényszerítjük az indexeket eszközét – tőkeáttételes shortnak (is) nevezik emlékeim szerint.
Na, de a lényeg: ha sokan, vagy nagyon nagy tőkével játszanak lejtmenetre, akkor az a lejtmenet be is fog következni! Mégegyszer mondom, ennek semmi köze a befektetés fogalmához, ezt a játékot a bankárfiúk ugyanúgy maguknak találták fel, mint a hitelekből való meggazdagodás játékát, amely miatt most világszerte VÁLSÁG címszó alatt anyázunk.
Gyurcsány Ferenc, mint a tőzsde cápája
És akkor egyszercsak azt látom, hogy Gyurcsány Ferenc betiltatná a tőzsdén a shortot. (Az árfolyamok lefelé mozgására fogadó „játékot”).
Mint kisrészvényes igen-igen érdekelt vagyok a kisrészvényesek védelmében, mint kapitalizmusban élő a kapitalizmus ésszerű törvényszerűségeinek tiszta futásában…
Az érdekeim valahová a kispolgári szocialisták vidékeire sodornak: a kapitalizmusban legyen kuss a kapitalistáknak! Attól tartok azonban, hogy Ferenc egyedül nem tudja megreformálni a kapitalizmust, pedig arra nagyon is ráférne! Még velem együtt sem, pedig mától – elnézve az árfolyamokat -, én is azon vagyok…
***
Tőzsde és részvény korábbi írásaimban:
Öngyilkos milliárdos – tőzsdén bukta el a vagyonát
Kispolgári szocialisták vidéke – ez nagyon gyönyörű kép! 🙂
Egy-egy short üzleten nagyot lehet kaszálni, de utána minden visszaáll oda, ahova a piac gondolja. A kisbefektetőt, ha tartja a papírjait, nem realizálja a vesztességet, ettől miért érné kár? Egyébként a piac rángatásáról lebeszélni a rángatókat pártolandó gondolat, de nagyon kétséges, hogy eredményesen meg is csinálható.
Az én tudatomban – meglehet helytelenül – az a kép él, mely szerint a részvényvásárlás = befektetés.
Tehát pl. ezren vásárlunk 1 Ft-ért/fő Y cég részvényéből. Így összejött ezer forint, s a példa kedvérét maradjunk annyiban, hogy a cég ennyit is ér a tőzsdén.
Ekkor jön valaki, s arra fog játszani, hogy lejebb menjen az ára, mert azon ő nyerni fog.
S mint írod is, tényleg kaszálni fog, mondjuk 500 Ft nyereséget produkál.
(Mert az árcsökkenés hatására igenis olcsón elad a kisbefektető. És válságban lehet, hogy jól teszi. Hiszen a nyolc-kilencezerért vett OTP ma kettőezret sem ér, és ezt hosszú távon nem mindenki bírja pénzzel és idegekkel.)
De vissza a példához: a bevitt 1000 Ft-ból ha valaki lekaszál ötszázat, akkor akárhogyan is számolom, a többitől vette el!
Azoktól a lükéktől, akik tényleg azt hitték, hogy a tőzsde befektetés és nem spekuláció.
A piac helyreállító mechanizmusa annyiból áll, hogy új játékosok a leesett áron vásárolnak, mígnem majd el nem vesztik ők is a pénzük egy részét az újabb fordulóban.
De az a helyzet, hogy ezeket a játékszabályokat aligha Ferenc felügyeli vagy hozza meg, pláne nem én.
Mondhatnám is – ebben a játékban mi még gyönge láncszem sem vagyunk. Pedig nálunk szakad…
Én ehhez nem értek, de ez akkor tűnik igaznak, ha a kisbefektető nem befektetett, hanem spekulált. Ezzel nincs gondom, ezt nem szemrehányásként mondom, hanem tényként. Ha rövidtávon spekulált, akkor kerülhet eladási kényszerbe, realizálnia kell a veszteségét és bukik. De nem, mint befektető, hanem, mint spekuláns. Mint befektető megvette a részvényeket és várja, hogy a válság elmúltával azok árfolyama magához térjen. Az árfolyamok közben pl. a spekulánsok rángatásai miatt, hol lent, hol fent vannak. De ha ezeken akar nyerni, akkor spekuláns. Gondolom én, akinek erről fogalma sincs.
Én is azért merek ilyen határozottan állást foglalni, mert szintén nem értek hozzá 🙂
1) Mindenki a nyereség miatt teszi pénzét a bankba (kamat) vagy vásárol részvényt (osztalék és/vagy árfolyamnyereség) vagy vásárol ingatlant, aranyat, festményt fittyfirittyet.
2) A befektető viszonylag hosszabb távon képzeli el, hogy pénze a gazdaságban mozogva, azt erősítve fialjon, a spekuláns pedig tojik a gazdaságra, akár annak ellenében is csak a nyereségre játszik.
A fő felelősség a szabályok meghozóit terheli. Ha a szabályok a gazdaság ellenében hatnak, rövid távú hasznot hozva egyeseknek, de hosszú távú kárt okozva a gazdaságnak, akkor azok a szabályok hülye szabályok.
Válságban, egy gyenge gazdasági régióban sokszoros erővel mutatkoznak meg a kontrasztok.
Mivel nem értek hozzá, tényleg azt gondolom, hogy a short intézménye, ráadásul hitelből(!) finanszírozva nem egy gazdaságbarát „intézmény”.
Mivel a politikához sem értek, azt is gondolom, hogy amíg ez gyenge, bajban lévő országokban vetődik fel (mármint a short ügyletek korlátozása), addig az olyan, mintha fel sem vetődött volna.
Na, akkor – ha sem Lobo, sem Lucifer nem ért hozzá – jöhetek én, a síkhülye!
Hogy is van ez? Akkor a tőzsde normális helyzetben olyan mint a lóverseny? Ott sem hallottam még olyat, hogy a tét egyes lovak kiesése, felborulása, bokatörése lett volna! Ha jól vagyok értesülve /olvasmányaimból/, akkor ott mindig a befutóra fogadnak. Mert ugya, ha lehetne a lemaradókra is, akkor érdemes lenne lemaradni is! Urak, ha ezt így gondolom, jól gondolom???? ::)))
Igen, kedves Malvina, jól gondolod!
Mármint a tőzsdén nem csak a „befutóra” lehet fogadni, hanem a sánta gebék lemaradására is – hogy a példádnál maradjak.
Ráadásul hitelből, anélkül, hogy részvényt vennél, (még a belépőd és a ticketted is kölcsön van).
Ráadásul, a sok negatív fogadással le is lehet sántítani a deli paripát is.
Hát ez tök izgalmas! Ugyanis azt azért mégsem gondolom, hogy ezt gonosz szándékból csinálnák, sőt még azt sem, hogy a tőzsdetodódok ne látták volna, hogy ez bajt csinál – ha egyáltalán -. Mert ha látták, tudták, akkor miért ültek a szarkupacon csendben és némán? Vajon miért? Mindenkit azért nem lehet lefizetni, mégha a többséget igen, akkor sem.
Vajon gonosz szándékúak voltak-e azok, akik, októberben a forint gyengülésére játszottak milliárdokkal és ezzel együtt a magyar gazdaság elhullására?
Ilyen erkölcsi kérdések nincsenek a pakliban!
Vagy nyernek a spekulánsok vagy nem – ez az egyetlen kérdés létezik.
Ma már egy-egy vagy néhány ember akkora tőkét képes megmozgatni, hogy egy olyan aprócska ország, mint Izland már nem is ellenfél.
Mi még éppen megúsztuk akkor a támadást, a tőzsdeindexünk akkor állt először fejre.
Minden spekulánsokat segítő szabálynak van életszerű alapja.
Egy cég nem csak fejlődhet, hanem értéktelenedhet is, miért is ne csökkenhetne egy vállalat és így annak részvény-értéke? Vagy egy ország és annak pénzneme, ázsiója stb.?
Na de azt elősegíteni, hogy tiszta spekulációs céllal lehessen cégeket, országokat ledönteni…
Mint mondtam, a bankárfiúk sajátos játéka ez. Ők se gonoszságból teszik, hanem legális jutalékért.
Tehát senki sem gonosz. Legfeljebb hülyék vagyunk… De még inkább kicsik, az a baj…
Akkor talán most tanulhatnak ebből a világraszóló córeszból a nagy szabályozók! Ami pedig a kicsiséget és a nagyságot illeti, bizonyos helyzetektől eltekintve ::)) a kicsiségnek is megvannak az előnyei pont úgy, ahogy a nagyságnak is a maga hátrányai. Én pl. a bors pártján állok! És soha, semmiféle nagyságtól nem jövök zavarba, mert ésszel és kurázsival bizony fel lehet venni velük(is) a versenyt! ::)))
Ebben teljesen egyetértünk! 🙂