A Nyilatkozat kötelező kifüggesztése divatossá tette a kifüggesztés intézményét. Olvasom, Pörzse Sándor jobbikos képviselő úr a Magyar Hiszekegy iskolákban történő kötelező kifüggesztésére tett javaslatot. (Felhívnám a figyelmet: a levelező tagozatosok, a sokat hiányzók, a betegeskedők lelki és tudati fejlődése így aligha lesz kellően biztosított, valami kiegészítő helyet, pl. a levelezősök esetén – a kifüggesztés céljára – a delikvens ágya feletti plafondarabot ajánlanám.)
Olvasom továbbá egy pécsi polgár kezdeményezését is, hogy a magyar emberek a Disznófejű Nagyúr elleni küzdelemben álljanak a kormány mellé és tegyék ki a magyar zászlót a házukra, jelezvén, hogy ezt a kormányt szeretik. (Itt megintcsak jelezni vagyok kénytelen, hogy a földönfutók, a kilakoltatottak, a házzal-lakással nem rendelkező otthontalan polgártársaink zászlójelzésének problémája ezzel így nem megoldott. Ők akkor mit, hol lógassanak-lengessenek vagy függeszenek ki?)
Továbbá némi honfibúval jelezném azt is, hogy a polgár szó, a kokárda majd ezt követően a sportüvöltés (Hajrá magyarok!) kisajátítása után a zászlót már nem adom!!! Itt kérem megmakacsolom magam. Ha kell, ezt-azt kifüggesztek, pofám befogom, tudomásul veszek meg minden – de a zászlót nem adom. Nincs az a kormány, bármely szeretetre méltó is, amely egyet jelenthetne a magyar zászlóval.
Éppen ezért szelíden javasolnám a kifüggesztések felfüggesztését!
ha én zászló volnék…