Tegnap késő este a bonyolult nevű lány műsorára kattintottam az MTV 2-őn, ahol szinte mindig érdekes beszélgetésekbe hallgathatok bele.
Az érdekes nevű lány partnere ezúttal egy férfi volt, aki arról beszélt, hogy a számítástechnika már sok-sok évtizede becsapja őt, mert szabadságot ígér, és azt mondja, ez vezet az igazi művészethez, a szabadság, amikor is az ember filmet csinálhat a saját gépében meg minden, de ez egy nagy hazugság, mert a számítógépek csak most kezdenek érni valamit, és a művészethez mégsem ez a határtalanság kell, hanem elég egy papír és egy ceruza, és akkor máris nagyot villan a müvészet.
Azannya, konstatáltam, ez most érdekes lesz, talán még egy levegővétele sincs a pacáknak, amivel egyetértenék, de ekkor a bonyolult nevű riporterlány elköszönt, mert épp vége lett a műsorának.
Mentem tovább tévéileg, s a kubaiak afrikai felszabadító harcairól szóló műsorba botlottam, meg is álltam azonnal, mert ebből a sorozatból már láttam egy darabot, egykori kedvencem, Che Guevara nyomta abban a pénzt, egy másik földrészen, még Kubában, mint pénzügyminiszter, aztán mikor már elunta, ment Afrikába felszabadítani a fekete kontinenst, meg borsot törni a nyamvadék imperialisták orra alá.
De ebben a részben már nem szerepelt Che, valahol nyoma veszett Bolíviában, más kubai hősök aprították az angolai őserdőben a kapitalista zsoldosokat, meg a dél-afrikai fajüldözők jól képzett seregét.
De nem a harcok meg az azt követő békekötés girbe-gurba ösvényei voltak számomra érdekesek, hanem a kubai szivar folyamatos jelenléte.
Mint kiderült, a kubai diplomaták és parancsnokok a lehető legtudatosabban pöfékelték a szivarjukat szerte a világban, fújva bele a kubai szivar füstjét és hírét a médiába.
Castro kitűnő marketing érzékkel adományozott szivart afrikai nem dohányzó elnököknek is, mert azok illendően rágyújtottak, sőt büszkén, hiszen a hős Fidel, Afrika szabadságának megteremtője ajándékáról volt szó! Egy nem dohányzó elnök, amint a Castrótól kapott szivar füstjében mosolyog – tisztára nyerő marketing fogás! Nincs ember, aki kivonhatná magát egy ilyen fotó hatása alól…
Sok mindent lehetne mondani Kubáról és a kubai vezetőkről, de egyet leszögezhetünk: a kubai szivar nimbuszát sikeresen megvédelmezték!
Legalább ezt az egy dolgot mi, magyarok is eltanulhatnánk a karibiaktól. Védjük meg tudatosan a magyar, a magyar – a magyar micsoda nimbuszát!
***
Háttér Che Guevaráról:
Szia!
Köszönöm ezt videót, szeretem ezt a dalt is, anno több változatát is feltettem a Nol-blogra.
A kubaiaknak nemcsak szivarjuk van, de szívük is:)
S vajon meddig tartott míg Che elszívott egy ilyen hosszú szivart.
Tegyük még hozzá, mekkora áldozatot hozott ezzel, hiszen köztudottan asztmás volt.
Most én is leginkább köhögésben élem napjaimat, ha ezt túlélem, hamarosan találkozunk.
Még egyszer köszi, a mellélelt írásomat is:)
Szia Morvax, (mi hermana) gyógyulj meg! Örülök neked, régen jártál felém.
Üdv:
Comandante El Lobo 🙂
Köszönöm szépen, már alakulok!
Igen, régen, ahogy másoknál is:(
Üdv
morvax
Nekem különösen a „Gerillamarketing” szövegdoboz tetszik a cikktől jobbra. Ha már hús-vér gerillákról esik szó a cikkben, stílusos… 🙂