Kutya a panelban – gyönyörű dog vagy dög

Kutya a panelban
Gyönyörű dog?

Amikor a kutya kiszagolja a lakókat

Ami valakinek gyönyörű dog, az másnak lehet randa dög is! Sőt ijesztő találkozásokra is sor kerülhet egy panelban, ahol a gondtalan gazda, akinek örömök forrása a szépséges eb, lazán vacakol az újságos ládika szerkezetével, miközben a nem a száz egy kiskutya közül való, korántsem mesebeli kutyusai (merthogy példagazdánknak kettő ilyen aranyosa is van), szóval e kedves ebek addig berohanják a tíz emeletet, ráemelik az orruk az éppen lakásából kilépő gyanútlan népségre, gyerekre, felnőttre egyaránt.

Szögezzük le, hogy a saját kertjében-házában kutyát tenyésztő, aki nem rémíti meg lakótársait – mivel nincsenek -, még lehet kedves ember! (Mint például Luczifer blogger kolléga is.) Ám egy tízemeletes panelben szabadjára engedni – mint őseink a sztyeppén a teheneket – vadállati külsejű, randa jószágokat, szerintem ez már gaz merény! Tahóság, ha úgy tetszik.

Nehogy azt gondold, hogy kutyába sem veszem az ebeket. Bizonyságként linkek:

Hogyan lettem kutyabarát – vendégbejegyzés by chiara/

Egy kis SEO szakmai kutya-közelítés:

A keresőoptimalizálás most megugatja a kutya.blog.hu-t

“Kutya a panelban – gyönyörű dog vagy dög” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kutyás vagyok és magam is tartok a „laza” és felelőtlen gazdiktól. Tegnap előtt 2-3 pitbull-szerű kutyát sétáltattak gyerekek – mondhatni közveszélyesek. Ma egy németjuhászos gazda okozott kellemetlen perceket, mert lusta pórázt lakni az ebére. Ki nem állom, ha kéretlenül odaszaladnak hozzánk ismeretlen ebek. Bunkóid kutyatartók szép számmal akadnak, bunkóidságban az arány ugyanaz mint bármi másban.
    Idióta vízbefulladó horgászok, vitorlások, mások testiépségét veszélyeztető kutyások, petárdával kezüket lerobbantók és a többiek. Egyik kutya, másik eb.

    Válasz
  2. Leizzadtam! 🙂 A kutya az emberi kapcsolatok egyik leghatékonyabb katalizátora. Ugyanakkor a legnagyobb viszályt is kelthetik. És ha keltik, akkor jön a nehéz ügy. Amit talán egyféleképpen lehet kezelni, ha egy picit összebarátkozunk a kutyával. Ha már a gazdival nem megy. De tudom, ? Mondom nehéz ügy.

    Válasz
  3. Én ezt már próbáltam egyszer. Mármint barátkozni ismeretlen kutyával.
    Mosolyogtam, álltam hetykén, látszólag nem figyelve rá, hogy ne ugrabugráljon – mivel a szakirodalom szerint ilyenkor a kutya látja, hogy vele ez a manusz nem fog játszani, s így a túlmozgásos eb lecsitul.
    Hát ez nem csitult le, barátságosan felugrott hozzám, két mellsőjével lazán harangozott egyet a hm, hogyan is mondjam, szóval a golyóimmal. Erre én felüvöltöttem, a kutya veszettül és ijedten ugatni kezdett – szóval így ért véget, roppant hangzavarral a mi el sem kezdődött barátságunk.
    Úgyhogy én már nem barátkoznék – pláne kényszerből – kutyákkal, ha lehet…

    Válasz
  4. OFF:
    Azért azt el nem hiszed Laci, hogy a mai napomat Héder Sándorral töltöttem!! 😀 Kicsi ez a virtuális tér.

    Válasz
  5. OFF: @Zé
    Nem fogod elhinni, az imént hívott Héder Sanyi, s azt mondta: nem fogod elhinni Laci, de a napomat Zinczykával töltöttem! 🙂
    Miért van az, hogy ha általam kedvelt emberek találkoznak egymással, akkor ők ismeretlenül is tudnak egymásnak örülni, ismerősként köszöntik egymást ismeretlenül is, mert már olvasták egymás blogját!
    Én pedig a legkisebb közös ismerős vagyok, vagy valami ilyesmi 🙂

    Válasz
  6. Legkisebb közös ismerős? 😀 😀 Na ne már!
    Mindenesetre nagyon érdekes találkozás volt. Azt hiszem, az első nem tervett blogos találkozó az életemben.

    Válasz

Hozzászólás a(z) Gombóc Artúrné bejegyzéshez Válasz megszakítása