Marketing Klub: a pécsi 33%-os választási részvétel nyomában

Dr Horváth Csaba politológus előadást tart a pécsi marketing klubban
Dr Horváth Csaba

Rendezett, bő anyag és elgondolkoztató kérdések jellemezték Dr. Horváth Csaba előadását a 2010. évi önkormányzati választásokról. Narancsba borult-e tényleg az ország? Miért volt Pécsett gyalázatosan alacsony, 33%-os a részvételi arány? Mi lesz Szili Katalinnal és a mozgalmával? Kik a jó kommunisták?

Pécsi kérdések

Pécsett természetesen a „pécsi kérdések” számítottak izgalmasnak. Pl. egy utcai kérdezősködés eredménye, amely szerint Szili Katalin mozgalmáról kérdezve a jónépet, kiderült: annak nevét SENKI sem tudja! Ha Pécsett így áll a helyzet, ahol évekkel ezelőtt még a legismertebb és a legnépszerűbb politikusnak mérték Dr. Szili Katalint a szociológusok, akkor fogalmunk lehet a mozgalmának jelenlegi erejéről.
(Szili Katalin most valószínűleg „hálátlannak” tartja a pécsieket – kiváltképp a tavalyi polgármesteri választás kudarca után. A hála nem politikai kategória – fogalmazott valaha egy hajdan szintén az MSZP vezető tisztségéből távozó politikus, Pozsgai Imre. Úgy fest, a hála nem is településpolitikai kategória.)

A jó kommunista a mi kommunistánk, a rossz kommunista a ti kommunistátok – ez a nóta húsz éve szálldos értelmetlenül. Most mindenesetre „megéri” fideszesnek lenni, távolságot tartani az MSZP-től – a tízezer fő feletti településeken. Lejjebb meg „nem annyira számít”.

Engem ez a 33%-os pécsi részvételi arány „izgat” legjobban, amely aligha támasztja alá a FIDESZ győzelmi mámorát, de arra sem alkalmas, hogy az MSZP helyi szervezete beborítsa a gyászát az országos tendenciák emlegetésével.

Dr. Horváth Csaba is hangsúlyozta, hogy a magyar közéletre nem jellemző az önkritikus hang. A pártok felső vezetői (pl. Dávid Ibolya, Magyar Bálint, Gyurcsány Ferenc és hosszú a sor) akár elegánsan távoztak pártjukból vagy annak vezetéséből, akár nem elegánsan, nem számoltak el, nem tárták fel a kudarchoz vezető utat. Csak elmentek…

Szó volt még a liberális és baloldali szavazók pártnélküliségéről, ilyen szempontból – teszem most hozzá – az LMP tulajdonképpen csak citrompótló. Mert aki a FIDESZRE nem tudott, az MSZP-re meg (már) nem akart szavazni, liberális párt híján vagy otthon maradt teázni vagy ha elment az úrnáig, akkor citrompótlóval itta a teát.

Izgalmas volt a civilség kérdése is. A civilek törvényszerűen pártosodáson esnek át…

Jómagam is kérdeztem-vitáztam. Talán nem volt érdektelen, ahogy lefestettem: miként lehet a pécsi lakatfal utóbbi heteinek történetén bemutatni azt az egész históriát, amit politológiának mondanak azok, akik értenek hozzá. Mint például Horváth Csaba.

***

Korábban a témában írtam (olvasás előtt érdemes a bejegyzések dátumára is rápillantani):

“Marketing Klub: a pécsi 33%-os választási részvétel nyomában” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Azt írod, „Talán nem volt érdektelen, ahogy lefestettem: miként lehet a pécsi lakatfal utóbbi heteinek történetén bemutatni azt az egész históriát, amit politológiának mondanak azok, akik értenek hozzá. Mint például Horváth Csaba.”
    Bizony nem, és nagy érdeklődéssel olvasnám! 🙂 – komolyan. :-)Itt is,:-) a lakatfal oldalain is. 🙂

    Válasz
  2. Érdekes hullámokat csobbant a hozzászólásod, amelynek tulajdonképpen örülnöm kellene, amelyet akár „társadalmi rendelésként” is felfoghatnék – de éppen ellenkező a helyzet.
    A témát izgalmas blogbejegyzésben is fel lehetne dolgozni – képpel, hanggal, szöveggel -, az új műfaj határait is megtapogatva kicsit, de ha valamire nincs társadalmi rendelés, az éppen ez.
    Ennek több oka van.
    A magyar internet nem ébreszt igényt az ilyen megoldásokra.
    Se formájában, se tartalmában. Gondolj csak bele, T.G. politikai elemzései szinte minden online médiumban egyszerre megjelennek. Vagyis nincs önálló arca egyik ilyen médiumnak se, ugyanaz, ugyanúgy közzétehető, vagyis igénytelen, alacsony szinten konvergál a politika elemzés terén az internetes média.
    (A sok hülyének – ezek mi vagyunk, olvasók, jó lesz ez így is. Egyenírás, egyenmédiában, olcsón.)
    Ráadásul blogbejegyzésként tálalják (v.ö. tehetséges kezdőknek kiírt blogdíjat kapott az idén T.G., ha jól értelmezem a GoldenBlog ez évi kiírását), vagyis a blog, mint újságírás fungál a magyar online vidékein.
    Ez persze bizonyos szempontból jobb helyzet, mármint, hogy Török Gábor és nem Tomcat „a” magyar blogger a köztudatban, de nem sokkal!)
    Vagyis aligha vannak arra érzékeny netfiak és netnők, hogy a blog igazi műfajában alkossanak vagy olvassanak.
    A jónép amúgyis csapot-papot hátrahagyva szaladt át a blogoszférából a Facebookra, arrafelé könnyebb kevesebbel villantani. (Most alkotásról beszélünk, és ebből a szempontból érvényes a felületek értelmezése.
    Tavaly még átszellemülten a Twitter diadalát harsogta az online szakma elitjének egy körbehatárolható része, most nyilván csalódottak a FaceBook tarolása miatt.)
    Szóval így állunk valahogy a társadalmi rendeléssel.
    Újságírást pedig miért is csinálnék egy blogban!?

    Válasz

Hozzászólás a(z) Bognár László bejegyzéshez Válasz megszakítása