Olvasom a Lendvai Ildikó pártasszonnyal készített interjút a NOL-on, minden ötödik mondatában ott viszolyogtat a kisember megfogalmazás. De ki a bánat nevezi és tekinti magát kisembernek ebben az országban?
Ha van kisember, akkor nyilván létezik nagyember is. A nagyember pedig biztosan olyan, mint Lendvai Ildikó: lehajol a kisemberhez, megsimogatja a haját, eligazítja rajta a szegénység kabátját, olcsó könyvet ad a kezébe, hogy okosodjon.
A kisember nagyember ellentét feloldása
Bármily idilli is ez a kép, szeretném tüstént bemondani – a pirosnegyvenszázulti mintájára – a lóf@szt.
Ez azt célozza, hogy ezt a nagyember-kisember relációt tessenek a politikus urak és hölgyek elfelejteni.
Ugyanis nem így működik a dolog.
Hanem úgy valahogy, hogy azt mondta itt egy választás alkalmával néhány millió ember – a munka és a tőke közötti ellentmondások oldásán át kívánja az országa és önmaga gyarapodását és fejlődést megvalósítani. Azt mondta, hogy szabadságot, igazságosságot, szolidaritást akar!
Ez a néhány millió ember nem kisember volt, hanem az egyik falun élő tanár, a másik városi kisiparos vagy esetleg segédmunkás, a harmadik meg nagyvárosi értelmiségi, a negyedik vállalkozó, az ötödik multinál munkás és így tovább. Egyetlen kisember nem volt köztük! Merthogy kisember nincs, nem létezik.
Ebből következően nem nagyembereket választottak, hanem képviselőket! Még a pártok is az ő megbízásukból éldegélnek errefelé, mégha ez a néhány millió nem is tagja Lendvai pártasszony pártjának, sőt semmilyen pártnak.
Szóval most úgy állunk, hogy be van jelentve a lóf@sz. Hogy világosan mutatkozzék meg a valóság.
Jól szólt a Nagy Farkas! :)))
Igen. Szerintem sem léteznek kisemberek, csak maga a „kisemberség” a kisember-szerep – mint pl. a hősé , az árulóé, a vezéré – létezik, amely szerepekhez mind sajátos értékek tartoznak, melyek a viselkedésben, a tevékenység során jelennek meg, a hasonulás és elkülönülés, a konformizálódás és az önállósulás rendkívül összetett folyamatai közepette érvényesülnek. És ugyanígy nagyemberek sem léteznek, csupán a nagyemberség az ő szintén sajátos szerepkészletével.
A kisember fogalmát a XIX.sz.-i orosz irodalom teremtette meg (Gogol, Csehov,Tolsztoj). Aztán Kafka szól a XX. század irodalmában, az elnyomott, a magát mindenütt bizonytalanul érző, helyidegen kisember perifériális nyomoráról, a kiszolgáltatottságról.
Heller Ágnes Aczél Györgyöt nevezte tipikus felemelkedő kisembernek , „aki több arccal rendelkezett”.
Popper Péter arról beszél, hogy „Nem szabad megfeledkeznünk egy furcsa lélektani paradoxonról sem. Az önmaga jelentéktelenségétől szenvedő kisember önértékelése – bár az énje zsugorodik – tömegben megnő. ”
Namármost ha belegondolunk, hogy miféle és mekkora szerepzavarok között – és bennük – élünk, hát bevezethetünk újabb fogalmakat, mégpedig, a kis-nagyember, és a nagy-kisember fogalmát!
::))))
A politikusoknak egy nagy örömük van, hogy elitnek képzelik magukat. Keresik az ehhez szükséges alapokat, a sikereket. De ilyenek nincsenek. Ezért leszek kisember. Kisemberré fogalmaznak. Hátha így ők nagyemberekké lesznek. Ez az utolsó lehetőségük.
Csehov csinovnyikja rémlik fel előttem, Malvina szavai után – nehogy ráprüszköljek valami nagyemberre. Esetleg éppen – beleborzongok – Lendvai Ildikóra. Most a H1N1 idején. Brrr.
A csinovnyik – Csehov szerint – az orosz társadalom torzító hatására annyira összezsugorodik a rang előtt, hogy megszűnik embernek lenni.
Én se nagy, se kicsi. Átlagos. Az is súlyos??
Igen, nagyon súlyos, mert lódítasz 🙂
Ha ilyen volna az átlag, akkor a politikusasszony nem merne lehajolásról beszélni, hanem azt mondaná:
– Felnézünk az ország választópolgáraira.
Megjegyzem, ezt most is mondhatná 🙂
Márpedig átlagember – se kicsi, se nagy – sem létezik. Könnyű és súlyos ember viszont, annál inkább! 🙂
Lobo!
Nem „Milyen nap van most?”, hanem „Milyen nap van ma?”! 🙂
Egyetértek átlagember ügyben. Bármennyire egyszerűvé tenné is a politikai gondolkozást és pláne a politikai meggyőzést, mint cselekvést az átlagember meg a kisember kategóriák használata – az egyének nélküli politizálás nem működik.
(Köszönöm a „milyen nap van ma” megjegyzést. Készen vettem át a capchát – a robotszűrő ellenőrző kérdés programját – és abban így szerepelt. Javaslatodra átírtam.)
Csak kicsit lódítok, de igazam van.
Ez a nap dolog, ez meg is lepett. Nem is tudtam elsőre kommentelni 😀
Na, akkor örülök, hogy nem csak engem zavart! Persze, ha angolul lett volna értelmetlen, akkor észre se vettem volna! Talán, ha franciául. De hát mégiscsak magyarul tudok a legjobban!:-)