Moderáljuk a modortalanokat

Akik a dühöngést is felhasználják

A közművelődésben, a kreatív iparban dolgozók körében beszélgettünk, s egy online újságon rendesen elvertük a port. A szóban forgó net produktum láthatóan azzal vonzza a látogatóit, hogy a rosszul megírt cikkei után helyet ad a legőrültebb látogatói észrevételeknek is. Túlzás is az észrevétel kifejezés – a dühöngés, a hőzöngés, a rosszindulatú rágalom, az aljas leszólás, a testi hibákon való élcelődés fogalma sokkal találóbb lehet.

Beszélgető partnereimmel a cégblogok témakörében mélyültünk el, de ez a kis kirándulás az online „újságírás” terepén nem volt hiábavaló. Rávilágított, hogy a moderáció mennyire szükséges ahhoz, hogy a „normális hely” titulust kivívhassa  magának  a webhelyünk.
A hozzászólások ugyanis a blog részeivé válnak, s szélső esetben akár meghatározói lehetnek egy-egy webegységnek.

Pikáns, nem követendő példával a magam blogger tapasztalataiból is szolgálhattam.
Történt, hogy a szakmai blogomban, amelynek témája az online marketing, egy termékcsoport árusai „vertek tanyát”. A hozzászólások teljesen eltértek már az online marketing kérdéseitől, egyesek a forgalmazó cég rendezvényeit igyekeztek ott népszerűsíteni, mások a terméket és a forgalmazóikat szólták le, megint mások a csatlakozás lehetőségeiről faggatóztak.

Mint kiderült, a terméket gyártó cég nem engedélyezi a témában a szervezethez csatlakozóknak az önálló webegység működtetését, így a blogot sem.
Ez számomra mindjárt azt jelentette: lám, az embereknek nem lehet megtiltani, hogy az őket érdeklő témákban az Interneten, mint egy presszóban összejöjjenek és eszmét cseréljenek.

De ne az én blogomba, legalábbis ezzel a témával ne! De hiába mondtam szépen, hogy ez a blog másra van kitalálva, már vagy nyolcvan hozzászólás suhant oda be!

És akkor kísérletképpen azt tettem, amit nem tehettem volna meg.
Ennyit mondtam: hess!

Ez se számított! Már túl vagyunk a századik hozzászóláson…

***

Témánkba vág:

“Moderáljuk a modortalanokat” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Hej, Kaktuszka, ezek rendes népek, nem terminátorkodásból bosszantanak a blogomban, tehát egy klasszikusra hivatkozva elmondhatom, nem kell tőlük elhúzódnom, mint büdös utastól a metrón! 🙂
    Csak nincs más hely, ahol elmondhatnák, ahol megmutathatnák, ahol megoszthatnák…
    Tehát az arányos védekezés – bár udvariatlan – a hess.
    Illetve mégsem, mert folytatódik 🙂

    Válasz
  2. Bár én nem vagyok a moderálás híve, ebben az esetben mégis azt tenném, hogy a harmadik figyelmeztetés után egyszerűen kidobnám a blogomból ezeket a megjegyzéseket. Nemrégiben én az iwiw üzenúfalán tettem rendet a magam szánára! Ugyanis az történt, hogy kedves ismerőseim, sőt köztük még baráatim, minden nap áldásos születésnapot, meg névnapot, meg a jó ég tudja milyen személyes üzenetekkel kezdték beborítani a közösségi üzenőfalat. Háromszor kiírtam, hohy elnézést, nem harag van a dolog mögött, csak szeretném rendeltetésszerűen használni a falat, és a sok kifejezetten személyes üzenetek, no meg a személytelen ” minden kedves ilyen meg olyan nevű ismerősömnek…” kezdetű üzenettengerből egyszerűen nem látszanak ki s közösségi, máshol nem közölhető üzenetek. Ezért azokat törlöm az ismerőseim közül, akik nem képesek felfogni, hogy mi a különbség a személyes és közösségi üzenetek között. És töröltem, és továbbra is törlök!

    Visszatárve a blogodra , az is egy megoldás, ha kimondottan nekik csinálsz egy másik blogot! ::)))

    Válasz
  3. Malvina! Csak azt nem értem (bocsi: nem vagyok iwiwes), hogy miért az ismerősöket törlöd, miért nem az üzeneteket? 🙂

    Vissza EL-Lobohoz: Az embernek az ő fia először nagyon megörül, hogy egyáltalán valaki nem csak olvassa, hanem hozzá is szól a blogjához, és szinte mindent beenged. Aztán nem marad más, mint vagy a ban (a kitiltás számítástechnikai szakszava), vagy a moderáció. Ámde a moderáció is megérne egy-két órát a tanításban; mert mégiscsak azzal terelgeti a nyájat a lap gazdája. 🙂

    És – gondolom melyik online termékről folyhatott a szó – olyan moderáció is kialakulhat, amelyik szándékosan vonzza a „nem kívánatos” (nekünk, széplelkeknek) hozzászólásokat.

    És ami még érdekesebb; tudjuk, hogy adott esetben szemét (szakszóval: bulvár), mégis odamegyünk, megnézzük, beszélünk, írunk róla.

    Tudjátok: „A jó mindig elnyeri méltó büntetését!” – kicsiny tisztességes, mély mondanivalóval tűzdelt, komoly szakmai-nem szakmai blogod látogatottsága sohasem éri el a szennyből, mocsokból élő lap látogatottságát. és, ha még moderálni is merészelsz… 😉

    Válasz
  4. Az iwiw-en azt hiszem, nem lehet törölni az üzeneteket a falról.
    én nem szoktam moderálni, igaz, erre semmi okom nem is volt eddig. Lehet, hogy ez szerencse. (Na jó egyszer jött valami spam, azt töröltem.)
    Nem tudom, egyébként egy nem szakmai blog esetében mi a jelentősége a látogatottságnak így önmagában.
    Lobo, végső esetben (100 hozzászólás témán kívül???) én mégiscsak törölnék, azt hiszem.

    Válasz
  5. FYGureout,
    ha megmondod, hogy pontosan mire is gondolsz, mármint milyen módon törölhetem a közös üzenőfalról a nem odavaló üzeneteket, hát azonnal rárepülök a megvalósításra! Addig viszont marad azok törtlése, akik nem képesek használni a személyes üzenetek küldésére szolgáló alkalmazást. 🙂

    Válasz
  6. :::)))
    FYGureout,
    erről a felsorolásról az jutott eszembe, hogy nemsokára nem az lesz beírva az oltási könyvekbe, hogy rubeolás, bárányhímlős, mumszos, hanem az hogy iwiwes, facebookos, twitteres, satöbbis? :)))

    Válasz
  7. Azért az nem tragikus, ha olyanos az ember, nem? Van haszna is. Mármint kapcsolattartásilag. 🙂 Én találtam érdekes/érdemes embereket is az iwiw-en, Facebook-on. 😀

    Válasz
  8. Jajjjj, de jópofa!! :::)))) Köszi , FYGureout ! Én azóta folyamatosan „szülök”! ::)))) És kiváltképp élvezem, mert ami az igazat illeti,ehhez a produkcióhoz már egy kicsiny, bár lényeges biológiai deficittel rendelkezem! ::)))))

    Egyébként meg egy virtuális világban abszolúte elegendő a virtuális védettség! Nem beszélve a virtuális gyerekről! Az oktatási rendszerünk azonnal megjavulna, ugyanis azonnal kiiktatódna a legzavaróbb valós tényező: az élő és változó gyerek! De hogy tovább fokozzam, igen okos és tehetséges ember írta azt, hogy Az élet álom! Minden csak megközelítés kérdése! ::))))

    ::)))

    Válasz

Hozzászólás a(z) Malvina bejegyzéshez Válasz megszakítása