Pécs és Balla D. Károly (2) Blog esszé

Mottó:
„Még a legőszintébb naplót író ember sem azonos minden vonatkozásban naplóba írt egójával, hisz a naplóírás is alkotói folyamat: egyvalamit rögzít, másvalamit elhagy, akad, amit kiemel, s akad, amit elhalványít. (…) Ez már a magát szereplővé tevő, önreflektáló alkotó.”

Balla D. Károly

1) A „pargoszi” blogger, Poresztész

(Kis kitérő, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy eljussunk végül Balla D. Károly Szembesülés c. művének egy különös vonatkozásáig, a virtuális létezésig.)

Pargosz igazán kies hely. A polisz maga Athéntól távol esik, s így ami ott már nem is esemény, az itt olykor még annak számít. (Bár Pargosznak is megvannak a maga különleges értékei, amelyek miatt olykor még az Akropolisz lábánál lakó polgárok is útnak erednek, hogy élvezzék a hely üdítő tágasságát, a kényelmesebb tempót, az emberibb szót, a történelem, a művészet felhalmozott értékeit…)

Poresztész – no, jó, a játék kedvéért legyen a lakhelye Pécs és nevezzük mondjuk El Lobo-nak – szóval hősünk, ha híres blogger érkezik a városába, hát köszöntő posztot ír. A látszat szerint.

Ugyanis a vérbeli blogger az önépítés, az önkifejezés és a közösségi lét hármas egységében éli meg blogger mivoltát, így sejtésünk lehet arról, hogy ez a „látszatos köszöntés” nem egészen állja meg így a helyét!

A kulcs az önépítés kifejezésben rejtezik.

Mert a blogger onnan tudja, ki az, aki érdemes a köszöntésére, hogy érdeklődésétől vezetve, önépítése érdekében tanulmányozta az illető blogját, s tudásszomja vitte azon is túl, hogy megismerje a „vendég” műveit, észjárását, gondolatait!

Ezek a köszöntők tehát fordítva is értelmezhetők, azaz úgy, hogy a blogger ezekben tulajdonképpen önmagáról vall, azt kürtöli szerteszét, hogy mi érdekli őt magát, kik vonták magukra a figyelmét, esetleg kiktől tanul, kiket tart valamire tehetségük, különlegességük, furcsaságuk, emberségük vagy valamely produktumuk okán.

Hősünk eleddig négy bloggert köszöntött blogjában, nagyon is különböző okokból (időrendben visszafelé; rákattintva „bejön” a poszt):

Balla D. Károly

Gál Csaba Boogie

Csepeli György

Para-Kovács Imre

A névsorban ketten olyanok, akik számára az Internet nem csupán valamiféle laza plusz lehetőség, hanem ahhoz véresen komolyan kötődnek (Csepeli és Balla), de csak egy van olyan, aki az életével, a személyiségének a magjával is oda kapcsolódik, aki maga is bájtokon suhan, aki saját maga is értelmezhető bit-ként, bájt-ként, elektronikus egységként, Balla D., aki a könyvében így ír:

„Halálom után digitális szövegállomány szeretnék lenni.”

Bár blogger mind a négy, de csak egy van közöttük, akinek már a géphez görbül a keze-háta, akinek örökösen gyulladtak a izületei, aki vörös szemmel néz az átdolgozott éjszaka után az offline világra, és itt nem egyszerűen a számítógép billentyűzetének ütögetéséről, „gépelésről” van szó.
Szóval csak egy van, akit a funkció és a struktúra kölcsönhatása képessé tesz arra, hogy valóban, maga is bájt legyen.

Ennek értelmét, jelentőségét felfogni, megérteni – belátom -, papír alapú intelligenciával nem lehet.

2) A tudás paradigmái

Csepeli György: A meghatározatlan állat

 Csepeli György: A meghatározatlan állat

 Csepeli György, A meghatározatlan állat c. könyvének, (Jószöveg Műhely, 2005.) A tudás forradalma c. fejezetében (315. old.) találunk egy beszédes ábrát, amely ellentétpárokban mutatja fel a REND és a RENDEZETT KÁOSZ tudásra vonatkozó jellemzőit, és erre Balla D. Károly Szembesülés c. művének megértéséhez igencsak szükségünk lesz!

REND                                                            RENDEZETT KÁOSZ

Tények, adatok, szabványok Készségek, kompetenciák
Vezetés, irányítás Felfedezés, megismerés…
Memória, stigmalizált képzelet A képzelőerő hatalmas
Autoritás, konvencionalizmus Kreativitás
Fix identitás Webidentitás, rugalmas, szerep
Hősök, mártírok, hírességek Istenek

3) Salvador Dalí

Tehát Balla D. Károly meghívásának apropója (Pécsre, a Művészetek Házába), a Dalí kiállítás.
Avantgarde estre kérték.

S ha már megtisztelt azzal, azaz megkért rá BéDéKá (Balla D. blogger-neve, ha úgy jobban tetszik, nick-neve), hogy november hetedikén legyek az estje Internetes moderátora, természetes, hogy bejárom a „terepet”, megnézem előre a kiállítást, magamba szívom a hely szellemét, amelyet valamelyest ismerek ugyan, de Dalí jelenlétével ez talán más, nem is tudom, tehát az asszonnyal elmegyünk…

Belépés előtt mutassak-e valamennyit az utca hangulatából? Naná, mert egyfelől blues szól az utcán, (szájharmonika sír) és se BéDéKá, se én nem tudunk a blues-nak ellenállni, másfelől ez itt BLOG ESSZÉ, s így megteszem, amit papíron nem tehetnék meg, nem csak szórom a szót valamiről, szavakkal másítva meg, idegenítve el a valamit a valóságtól, hanem megmutatom a valóságot magát, (benne a valamivel), mielőtt a szürrealista mester műveire pillantanék, hogy így egybeolvadhasson reális és szürreális, hogy e váltással is megmutassam, hogy BéDéKá mit tesz, akár naponta is a neten, mert az ilyesmit anyanyelvi szinten vezeti elő a lehető legnagyobb természetességgel: linkekkel kapcsolódik a világhoz; szöveget, képet, hangot egyszerre dobál, mert ISTENKÉNT teremt magának és nekünk új világot!

Pécs, Művészetek Háza, utca és bejárat blues pillanattal:

És majd innen folytatom tovább, valamennyit Dalíból is megmutatva…

4) A pargoszi filmesztétika alapjairól

A fentebbi kicsiny film-életdarab máris viharos viták kiváltója lehet, hiszen éles ellentétben áll mind a Salvador Dalí által, mind az athéni akademisták által képviselt filmesztétikai alapelvekkel, (a pargoszi epigonista „filmszakemberek” nézeteiről nem is beszélve)!

S bár aligha igénylem, hogy újabb botrányok révén növeljem hírnevem, kénytelen vagyok a VALÓDI pargoszi filmesztétika alapjairól szót ejteni, mert enélkül a Szembesülés filmforgatókönyvét ugyanúgy el fogják utasítani a közpénzek osztogatói, miként magának a könyvnek a kiadatását is évekig megakadályozták!

Dalí mester a százas szögekkel rögzített, mozdulatlan kamera látómezejébe besurranó, ill. az abba be nem „látszó”, ám a hiány révén mégis jelenlévő képek zsizsegésére alapozta a maga filmfelfogását.

Ehhez az esztétikához képest a Blues pillanat c. ópuszom kifejezetten túlmozgásosnak ítélhető. Mert igaz ugyan, hogy egy helyben áll a kamerám, ám az egyszer csak egy bal svenkkel elindul, majd szemérmetlen nyíltsággal rázoomol a Dalí-feliratú kapubejáróra.

Az akademisták nyilván szörnyű élményként rögzítik magukban a látottakat, hiányolva például a zoom előtti „képkitartást”, s borzongva emlékeznek majd meg a hirtelen vég-vágásról is, amely a zenei objektum ritmusát is figyelmen kívül hagyja!

Valószínüleg elkerüli majd figyelmüket, hogy a képsor egyetlen lendületből, egyetlen gesztusból készült, éppen akkor rögzítve az utcai eseményeket, amikor azok történnek, s abban az indokolt pillanatban, amit jelenlétem fémjelez, (vagyis éppen akkor járok ott Balla D. Károly Szembesülés c. regénye miatt). Ez utóbbi tény hitelesíti legfényesebben a jelenetsort.

Végső érvem pedig mi más lehetne: ez itt nem mozi, ez itt nem televízió – hanem blog!

———–

Töredék:

– Világvége van! – veti nekem oda a könyvesbolti eladó, világvége.
– Nem jóslatért jöttem, könyörgöm, hanem azt kérdeztem, milyük van Balla D.-től! BALL-A – D.- KÁ-ROLY – szótagolom-hangsúlyozom az író nevét.
– Világvége van! – mondja konokul a nő, most már rám is pillant, az értetlen vásárlóra.
– Ne haragudjon, – önt el a méreg – köny-vet sze-ret-nék vá-sá-rol-ni Balla D.-től! Ismeri egyáltalán Ön? Hallotta már egyáltalán a nevét?
– Hát persze! – feleli a mérgeske nő, most már teljesen rámemelt szemmel, felhúzott szemöldökkel, vörösbe színűlő ábrázattal.
Aztán hozzáteszi még: – Világvége!
– Hogy az a bánatos hétszentség! – gondolom magamban, hát ilyen nincs, hát ez nem lehet igaz, hogy a jó büdös fenében alkalmazhatnak könyváruházban egy ilyent…
– Aztán van még tőle a Szembesülés című regény – pillant vissza az előtte vibráló monitorra! A Világvége, az ugye novellás kötet…

————-
A hozzászólások elolvasása után, kérem, nézze meg a folytatólagosan elkövetett blog-esszé következő részét is itt: Blog esszé (2) Oresztész
(Folytatólagosan elkövetett = folyamatosan íródik, változik, gyarapszik)

“Pécs és Balla D. Károly (2) Blog esszé” bejegyzéshez 37 hozzászólás

  1. Köszi az írásos és zenés-filmes beszámolót, Farkas!:-) Imádom a szájharmonikát, no meg a blues-t:-)

    Válasz
  2. Szia Nola!
    Hát te nem tudsz aludni? 🙂
    Én is nagyon élveztem a srác utcai játékát, és örülök, hogy másnak is örömet okoztam vele, ha csak pillanatokra is 🙂
    Jóéjt!

    Válasz
  3. Farkaskoma, egyszerűen le vagyok nyűgözve.

    Ha nem nyomná el benne a cinikus állat a szende széplelket, akkor most bevallanám, hogy meg vagyok hatódva.

    (Esszéddel nagy gondot okoztál! Sajnos a vámosak nem engednek át a határon annyi vodkát, amennyivel ez meghálálható lenne!!)

    Válasz
  4. Huh a betyárját, magam is megijedtem! De nincs gond: addig-addig csiszikoltam a szövegen, hogy majdnem elszállt! De megmentettem.
    Mert azért ez is egy blog-jellemző: az ember türelmetlenül – egyből a vasba ír -, aztán visszamegy, megnézi, mit is követett el, elborzad, javít – s végül vagy eltűnik az egész, vagy javított állapotában megmarad 🙂
    És ez megmaradt 🙂
    Tényleg be voltam ijedve!
    Üdv

    Válasz
  5. Igen, látom, visszajött. Én is vasba írok, de mivel az enyém fapados, mindennek megvan az eredetije a gépben és oldalanként rakom a netre. A gépi saját verzión javítok, ha kell (és mindig kell), aztán azza felülírom a szerveren lévőt. Vannak előnyei és hátrányai. nagy hátrány, hogy minden frissítési listát és minden kiemelést manuálisan készítek.

    Neked is jó vasárnapot (válaszolom a hozzám írtakra) és virtuális kézcsók a Kláráknak. (Ugye nem csalt meg a hitvány névmemóriám.)

    Válasz
  6. Az egyik virtuális kézcsók átadása könnyen ment, asszonyom üdvözletét ezennel át is adom, de az általad személyesen is ismert Klárának még nem tudtam átadni, lévén ő athéni lakos, s innen, Pargoszból ma nem indult virtuális postakocsi, de holnap egy Lupus nevű futárral eljuttatom. 🙂

    Válasz
  7. Kedves BéDéKá!
    Tanácsod késve érkezett, hiszen fentebb már bebizonyítottam, hogy UGATOM az andalúziai kutyát, s vidáman leugatom az akademistákat is 🙂
    Az Aranyköpő játékodhoz sok sikert kívánok, jómagam ezt most, sajna kihagyom, mivel egyéb, a Szembesülve című regényhez kapcsolódó tevékenységeim akkora örömet okoznak, hogy nem szívesen hagynám azokat félbe, s különben is tisztességtelen volna egy BRONZKÖPŐTŐL aranyköpést várni el! 🙂

    Válasz
  8. 🙂 felmentés megadva!

    Egy régebbi saját köpésemet idézve: „A feleségem odaégette az ebédet. Egyetlen mentsége, hogy az én letehetetlen regényemet olvasva tette ezt.”

    Válasz
  9. Wow!Sikerült hozzászólnom!!!!
    Az történt ugyanis,hogy három napja feleslegesen szólok hozzád kedves Poresztész,mivel submitulás után elszáll a commentem.
    Szóval, szeretnék gratulálni ehhez a gyönyörű és igen szívet melengető írásodhoz innen a távoli Argoszból.

    Válasz
  10. Na most csak a szent névföldrajz iránti odaadásomból hadd pontosítsak: Évi, te athéni vagy, engedelmeddel, te laksz minden görögök fővárosában. Nekünk lobóval marad Argosz és Pargosz.

    Válasz
  11. A Világvégéhez: 🙂
    + egy adalék, más könyvcímmel. Apámnak van egy A Nagy Semmi c. regénye (dokumentum-regény, a Semmit nem filozófiai, hanem szociológiai értelemben használja és a szocializmus kudarcaként értelmezhető). Nos, egyszer elszállítottuk ennek 200 példányát egy könyvkereskedőhöz, aki rettenetesen nagyot nevetett, amikor megírta az átvételi elismervényt, hiszen abban nagyjából az állt, hogy 200at vett átt a semmiből.

    És akkor még egy adalék, menet közben jutott eszembe. Ez egy Viszotszkij sor, nem tudom, van-e adekvát magyar fordítása, tükörfordításban sután hangzik, de orosz eredetiben nagyon jó poén:

    Jobb negyvenszer egyesével
    mindt egyszersem negyvenszer.

    (Lucsse szorok ráz po rázu,
    csem nye rázu szorok ráz)

    Szóval a lényeg: hogy számodra elérhetővé vált a Világvége!
    Most már csak a Megváltás van hátra. Sajnos ilyen című könyvet még nem írtam…

    Válasz
  12. Kedves BéDéKá!
    Érdekes család lehettek :-).
    Egyfelől ugye a A Nagy Semmi, és ugyanarról az ágról, az egyenes leszármazottól a Világvége.
    Hogy az utódok ezt aligha lesznek képesek überelni, annyi szent!
    Bocsáss meg, de most megfogant bennem a gondolat: de jó, hogy nem vagyok a fiad! 🙂
    Hanem a nagyapád, alighanem, az lehetek, mivel én még csak mostanában kacérkodom egy sovánka semmivel! A cím: Semmiség.
    De a A Nagy Semmi és a Világvége után – aszem, mégsem írom ezt meg!

    Apropos könyv!
    Bizonyos Prekuláré pályázaton, díjként nyertem két Balla D. kötetet, ha azt is otthon felejted, (miként a hozni kívánt vodkával is tervezed), akkor viszont megírom a Valami, ami nincs c. ópuszomat. Huh, hogy mit kapsz te abban, apám!

    Válasz
  13. Szia!
    Azt gondolom, ma valami szerverlassúlás történhetett, esetleg „támadás” alá vették a blogom, kicsit zöttyenős a dolog, egyetlen dolgon változtattam a védekezés miatt, de az nem gátja a bejelentkezésednek, a hozzászólásoknak.

    Válasz
  14. Ez most csak egy próbabekegyzés: valamiért „elmúlt” bejelentkezett állapotom, és nem látom, hol lehet bejelentkezn… valamit megváltoztattál a hozzászólások opcióján?

    Válasz
  15. bejegyzést most tudok tenni, de nem vagyok bejelentkezve, nem kérte a jelszavamat, csak kitöltettem itt fent az ablak fölött a hárm mezőt.

    Válasz
  16. Atyavilág, BéDéKá!
    Nincs olyan gomb, bizgentyű, apámfüle, amin ne állítottam volna – és erre tessék! 🙂
    Na, de megvan, hurrááá! 🙂
    Ekkora út előtt, meg perfomance meg ezmegaz – pláne Pécsett! – én is izgulnék! 🙂

    Válasz
  17. hülyeségemre nincs mentség. mint elsőbálos falusi lány a királyi palota kupolatermében, úgy bézánztam itten… nem csoda, hogy nem találtam szarva közt a tőgyét. kinek is… na, már csak képzavarokra telik, jó éjt.

    Válasz
  18. Kedves Csepeli György Úr!
    Köszönöm, hogy ránéztél blogomra!
    Azt én is sejtem, hogy új az út, csak azt nem tudom, hogy MÁR hasra estem (csak még nem vettem észre), vagy csak eztán fogok?

    Válasz
  19. Szia Fukszia!
    Egyfelől kösz, másfelől meg izgalmasabb is úgy, hogy a hasunkat nem csak arra használjuk, hogy süsse a nap, hanem bizony, időnként, földhöz ütögetjük!
    Namindegy, nyújtom a kezem, segítek is felállni! De legközelebb, fordított helyzetben, légyszí’ te is segíts! 🙂

    Válasz
  20. Kedves Farkas!
    Ismét nagyot alkottál! 🙂 Gratulálok, őszintén!

    Én is útkeresésben vagyok…, most próbálok felállni a földről, mert már sikerült hasra (is) esnem! :))

    Válasz

Hozzászólás a(z) bdk bejegyzéshez Válasz megszakítása