Pécs és Balla D. Károly (3) Blog esszé (folyt., Oresztész)

Balla D. Károly Szembesülés

Mondanom sem kell, ez az egész kulturális felfordulás, amely az emberiséget jellemzi, azzal az átkozott trójai háborúval kezdődik! Addig minden olyan egyszerűnek s áttekinthetőnek tűnik – teremtés, Ádám idillje Évával meg a kiűzetés…

Előzmény > Blog esszé 1. rész 

Mottó:
„…akit szülöttnek hívnak, annak anyja nem
szülője, csak dajkálja ő az új magot:
az adja, ki nemzi…”
Apollón (AISZKHÜLOSZ: ORESZTEIA)
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

5) Oresztész   

Szóval Trója! Ha nincs az a ménkővert város, akkor nincs nekünk Homér, nem kél életre az Iliász, és az Odüsszeia sem, akkor Aiszkhülosz is más drámai mag után néz, s így nem születik meg hőse, Oresztész sem!

Hajh, de volt Trója, s így Oresztész megszületett, s beköltözött nekünk, szép nagy gondot okozva, Balla D. Károly Szembesülés c. regényébe is.

Vajon mit keres ott?

(Hogy nem pénzt, abban bizonyosak lehetünk, hiszen a gazdag ókori pénzmezőket Hollywood már irgalmatlanul learatta, nem kevés órákat rabolva tőlünk is el, szenvedve-nyögve figyelve az igyekvést a betakarítás során.)

Oresztész tehát: a bosszúálló, aki anyján torolja meg az apján esett sérelmeket!

Ám átvitt értelemben, vagy végsőkig meztelenítve a dolgot, a dráma egyszerűbb kérdést vet fel: személyiségünk kialakulásában, létében az APA vagy az ANYA a fontosabb, meghatározóbb szereplő?
Még tovább: az ember és a világ csupa ellentétpárból épül fel!
Jó és rossz, apa és anya, ying és yang, sötétség és világosság, öröklött tényezők és környezeti hatás…

Az utóbbi dilemma terén Rubinstein, mint egy görög isten, úgy oldotta fel a problémát: mindkét tényező 100-100 százalékban érvényesül! (Igazi hellénes, nagysándori bog-nyisszantás!)

Ha innen kanyarszunk vissza a drámához megint, láthatjuk, nincs igazán jó megoldás, Oresztész akár öl, akár nem, a 100-100 százalék így is, úgy is odavan!
Na, ezt az Oresztészt, azaz ezt a kielégíthetetlenséget, ezt a soha be nem teljesülő teljességet kapjuk mi meg Balla D. Károlytól – főhősnek!

Korunk Homérosza, a Google – igazán nem a tréfa kedvéért öntöm a szót – érdekes mesét mond nekünk, ha beütjük: Oresztész.

A harmadik találati tábla elején a Csepeli blog jön elő – a blog-gazda éppen ókori drámák analógiáján borong -, szóba hozva Oresztész figuráját, s egyszer csak kit pillanthatunk meg a hozzászólók között: Balla D.-t!
Ezt mondja akkor ott:

BéDéKá
2006-07-25 12:04:40

„Oresztészben erős vagyok :), úgyhogy ez a felvetés (megj.:mármint Csepeli Györgyé) szerintem így nem pontos. Két dolog miatt.
Az első, hogy Oresztész Klütaimnésztra hűtlensége miatt kerül konfliktusba az anyjával, és apjához, Agamemnonhoz való hűsége fordítja szembe anyjával, aki Agiszthosszal megölte (vagy megölette) férjét, majd hozzá ment feleségeül.
De Oresztész soha nem fordulna szembe az anyjával, ha erre a konfliktus kulcsfigurája, Elektra fel nem bujtja.
Orasztész báb ebben a szerepben, Elektra bosszúvágyának a végrehajtója.
Szerintem legalábbis.”

Hej, az én szépen felépített, drámát-Oresztészt-Balla D.-t értelmező világom most omlott össze, ezekben az árulkodó sorokban roskad rám Pargosz kék ege, Zeuszra mondom!
Hát miféle Oresztész búvik akkor ebben az átkozott „trójai” műben, miféle „csavarok” áldozata leszek itt még, mint „bölcs” elemző, fajankó-fajta irodalmár – de hóhahó, nézzük az eset pozitív oldalát – blogger vagyok és milyen szépen felfedtem a csapdát!

Lássuk hát a tanulságokat, ma még talán furcsa megközelítésben, de a lehető legkorszerűbb módon (amiért Pargoszban nyilván megint őrültté nyilvánítanak):

– ha valahol a neten Oresztészről esik szó, BéDéKá azonnal TUD RÓLA és ott terem

– a csakis a netre jellemző módon, EGYIDŐBEN (a távol levő) másokkal – szinkronicitás, egyidejűség, egyterűség(?) -, megosztja véleményét, értelmezi másokét, vitatkozik

– a huszonegyedik századi Homérosz, a Google megőrzi, ráadásul a találati tábla elején azt, amit mond, s azokat is, akikkel eszmét cserél
Ez az igazi modernitás, a HÁLÓ, a másfajta IDŐ és TÉR, ez az egészen másfajta szerkezet, a kapcsolódások és a kapcsolatok új univerzuma, egy újfajta tudás és alkotás színtere, amelyben, ha nem vagy jelen, nem is vagy, nincs is létezésed, s így gondolataid sincsenek, se versed, se prózád, se semmi egyebed.
(Persze, ez az utóbbi állítás ma még „csupán” tendenciájában érvényesül, az offline világ még őrzi az illúzióit és egy piciny, megkövesült darabkáját a múltnak. Internet-penetráció, mondhatnánk tudálékos ábrázattal – de mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok, csupán bájtokat lökünk a fáradt sínekre.)
A mi Oresztészünk innen (is) való, azaz ugyanúgy származik a majdan méhéből, mert élni igazán a jövőben ott fog, mint az elmúlt korok Argoszáéból, s léte (a nem létező regény foglalatában, mint hiány), most is, e percben is itt híresül a neten, (s az „e perc” fogalma bármely perccel egyenértékű mindaddig, amíg hálózati kapcsolattal bírok) s ezek a bájtok is viszik Oresztész és Balla D. hírét szerteszét.

Hogy melyik Oresztészét? Hát mindegyikét!

6) Az IDŐ-nek nem síkjai, hanem spiráljai vannak

Erről, egyelőre, írni sem merek 🙂

——–

Megjegyzések:

1) A Nyájas olvasó borzadva érzékelheti, hogy a szöveg időnként változik, csiszolódik, bővül vagy olvad esetleg, mintha sohasem volna kész. Mintha eleven élőlény mozogna itt, amelynek környezete is, sőt maga is változásokon esne át, új és még újabb tulajdonságokkal gyarapodva. (Ez itt a folytatólagosan elkövetett blog esszé!)
Naja, ez nem papír!

2) Szólás-mondás terv: amíg ókori drámák hősein vitatkozunk, nem tépünk utcakövet!

3) Mottó-gyanús:
„A nagy kérdés, egy blog meddig éli túl a tulajdonost. Netán halhatatlan leszek? Ez tetszik persze…” . 
Myrtille 

4) Érdekes gondolatmenetre bukkantam Myrtille „blog-barátném” bitek c. posztjában: segítségével meghatározhatjuk, hogy Balla D. Károly fizikai valójában hány Gigabájtos!

Stonier elmélete szerint az összesűrítés mértéke elképesztően nagyra adódik: szobahőmérsékleten 1 gramm tömeg mintegy 1.000.000.000.000.000.000.000.000 gigabájt információval egyenértékű. 1000 gramm tömeg tehát 10 a huszonhetediken gigabájt. 50 kg egyenlő 50X10 a huszonhetediken gigabájt. Ennyi egy 50 kg-os ember bájtokban leírva.”
Balla D. Károly nem egy pufók író, tehát körülbelüli értékként elfogadható a fenti szám.
Feltételezve, hogy könyveinek és a neten elhelyezett gondolatainak cd-re írt tömege nem haladja meg testsúlyának tömegét, halálát követően – melyet még irigységből sem kívánunk – körülbelül ekkora szövegállománnyá áll majd össze (az Interneten).
Tehát ennyi lesz a hírnév, a hajdani Balla D.!

5) Blog esszé: a blog műfaj, ámbár Magyarországon még gyermekcipős. Így aztán, aki blog esszét akar írni, eléggé járatlan úton indul el (és esik is hasra esetleg).
Jómagam, kísérleti kísérletem során arra ügyeltem, hogy ahol csak lehet, a forrásokat a netről vegyem. Így került fentebb Aiszkhülosz drámájának forrásaként megjelölésre a Magyar Elektronikus Könyvtár, így került képbe a keresők keresője, a Google és mindenféle jó fajta link.
A blogger filmet – hangot – képet – szöveget egyaránt használ, jellemzője ez a jó blogoknak, ennek gyakorlati alkalmazása nélkül aligha nevezhetnénk blog-esszének a blog esszét.

Balla D. regénye, a Szembesülés, különösen jó alanya az ilyesfajta kísérletnek, hiszen mind az alkotó, mind a mű, ezer szállal kapcsolódik a nethez. 

6) Fontos blog-mozzanat: blog esszém láthatóan átesik egy bizonyos fajta „kollektivizálódáson”!
Hozzászólások, reakciók, ajánlások, más net-helyeken történő utalások bizonyítják, hogy a közösségi térben a „mű” egészen másként viselkedik, mint a magányos alkotó papíron elkövetett dolgozata.
A kommentek új irányokat villantanak föl, megerősítik a blogger elszántságát (vagy úgy, hogy dícsérik munkáját, vagy úgy, hogy elmarasztalják).
Végülis ez a blog-esszé máris túlmutat saját önépítési és önkifejezési programomon, már-már közösségi alkotásként is értelmezhető, meghívóként (marketing-objektumként) is funkcionál, sőt Pargoszról is mond valamit, meg akár rólam, Poresztészről is. Oresztész is learathatja a maga babérjait, szegény BéDéKá-ról már nem is beszélve! 🙂
Érdekes dolog ez az új esztétika, a komplexitásnak ez a fura mélysége.
Dalí talán azt mondaná: – Na, ezt kapd ki, haver, majdnem olyan zseniális, mintha magam szültem volna a világra!

————

A hozzászólások elolvasása után, kérem, olvassa el a blog esszé 3. részét is!

Blog esszé 3.

“Pécs és Balla D. Károly (3) Blog esszé (folyt., Oresztész)” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Barátom, BéDéKá!
    Gondolom, már a „markodban érezted a torkom” :-), de ellen-cselem eme „újgörög drámában” még téged is meglep: hiszen a Csepeli-blogba tett bejegyzésedet csak most, UTÓLAG tettem bele!
    És még nincs vége, még megyek utánad, kitartón, szemem előtt a régi cél lebeg: bebizonyítom, hogy BÁJT VAGY!

    Válasz
  2. Pargoszi Farkas! Mintha az az Olümposz urainak feltálalt összes nektárral az én hátamat kenegetnék, midőn veretes soraid olvasnom adatik.

    Válasz
  3. Veretes? Valóban ver Zeusz, Pallasz meg fut előlem, hiába loholok a szellemi koncért, mindent magamnak kell kikaparnom!
    Miközben már semmi sincs a fejemben! Valaha tudtam olyant: mi a dactilus vagy az oxymoron, mára már – gondolod – jut eszembe?
    Nektár? Nekem meg keserű ízek a múltból: hova lettem… 🙂

    Válasz
  4. A számításhoz vezető utat még bizonyítani kell. Van bizonytalansági tényező bőven. De érdekes. szerintem egy két DVD méretű a tévedés. :))
    Tényleg, hágy kg BéDéKá?

    Válasz
  5. Az az irdatlan versztányi távolság, amely a matematikától elválaszt, az sem képes feledtetni velem, hogy 4×1,3 nem egyenlő ötvennel, még kb. sem! Valahol egy nulla elveszett?

    Válasz
  6. 4 pud kb 65 kg (sacc) ha az 50 kg-ot megszorzod 1,3-del akkor annyi, nagyon kerekítve! Mondom! Akkor a bájtok száma egészen pontos lesz.
    :))

    Válasz
  7. Mirtyll jól számolt, az 1,3-es szorzó a saját saccolási hibáját mutatja, nem azt, hány kg egy pud.

    1 pud kb. 16,3 kg

    Válasz

Hozzászólás a(z) EL LOBO - A farkas bejegyzéshez Válasz megszakítása