Tánc a BKV-ellenőr szempontjából

Kiss Ede BKV-ellenőr élvezettel bámulta a filmet, amelyben Richard Gere táncolt azzal a jó testű bulával. Azzal, aki valamilyen táncversenyen koppant ugyan a padlón, szépen feltörölve a parkettet, de mégiscsak jó bula volt, tüzes fajta, akit szívesen döntene a hátára az ember, hogy az vonyítson alatta a gyönyörűségtől. Az volna az igazi tánc!

A nézése meg a járása

Valljuk be, morfondírozott a szendvicszabálással dúsított televíziózás közben a mi Edénk, ez a Gere tud nézni, ennek az ürgének még a ráncok is jól állnak, nem úgy, mint… Bár, ha a ráncokat leszámítjuk ugye, akkor még elbírnék még egy ilyen fergeteg-szukával is – de a mi Edénk itt elakadt a gondolkozásban. Mert sört kívánt, s Rozi, a feleség, úgy rátapadt a képernyőn a hollyvoodi pasas girhes fenekére, hogy nem mozdult, nem tolta ki a hájas seggét a konyhába, hogy behozza a sört, ami ugyebár jár az ünnepeket családi körben töltő, fontos munkakörű polgárnak!

 De hagyjuk most Edét, aki a film végén majd csak egyszerűen átnyúl a mellette lévő fotelhez, megmarkolva Rozi dús keblét, hogy a film alatt felgyülemlett vágyainak eleget tegyen. Persze mit sem törődve azzal, hogy a nő még a könnyein át élvezi a happy end-et, s e pillanatban nem vágyik más élvezetre. Arról nem is beszélve, ami azután jő, Rozi térdeplése a letolt BKV-nadrág alól kibomló, az idők folyamán sárgává lett kincstári gatya előtt, majd annak kényszerű megkézimunkázása és a furulyázzá má! parancs utáni pillanatok…

A kisterebélyesi kultúrházban

 E közben, messze, vidéken, a kisterebélyesi kultúrház 50-es években emelt épületében, amely egykor a Járási Kultúrpalota nevet viselte, bált tartott a helyi Táncegylet. Ennek latin tánc szekciója hagyományosan ilyenkor, az év végén mutatja be, milyen fejlődési pályát futottak be az elmúlt esztendőben a tánc terén a fiatalok.
A helyi ifjúság tánc iránt nem érdeklődők jelentős része is megjelent ezeken az eseményeken, a nyitott büfé alkoholkínálata messze vidékről csalta ide az udvari vizelőverseny és az azt követő verekedés résztvevőit.

Kiss Győző, Ede és Rozi fia, nem az udvari események miatt utazott ekkorát, hanem a tánctermi rendezvény csábította ide a fővárosból. Ambrósiának hívták a lányt, (az ilyen hülye nevek divatja ennél a generációnál érik be igazán). De kit érdekelt a neve, amikor azok a nagy, fekete szemek rámeredtek. Győző szíve azonnal kalimpálni kezdett, a gyomra lesülyedt a bokájáig, veríték öntötte el – hogy közérthetően fogalmazzunk: csípte a csaj dióját rendesen!

Tánc
Tánc

Győző egy tüntetésen ismerte meg a lányt, ő a balhé kedvéért ment, ordibálni egy egészségeset, hogy Gyurcsány takarodj!, de elég volt egyszer, semmivel sem adott ez nagyobb élményt, mint egy Fradi meccs. A lány meg véletlenül keveredett az események sodrába, vidékiként rossz helyen kereste a Keletit, s a könnygázgránátok becsapódása közben tőle kért útmutatást.

Amikor a BKV-ellenőr büszkesége, egyetemista fia a terembe lépett, Ambrósia éppen bemutatót táncolt Ernővel, aki eléggé kiskakasosan hordta a fenekét, nagy orra volt és hegek borították az arcát, tehát van remény, gondolta Győző, csak táncolni kéne talán megtanulnia.
Nézte a lányt, ahogy izgatón a combjához tapadt a falatka szoknya, különös gyönyört érzett, ahogy végigszaladt a pillantása a formás lábakon, a nyála elapadt, s izgalomba hozta még az is, ahogy Ernő combja olykor Ambrósia combjai közé hatolt.

Győző nem tudott magával mit kezdeni. Egy idő után már nem bírta elviselni a hergelő látványt. Keze a zsebébe, az önvédelemből hozott bicskához nyúlt. Valami biztosan történni fog…

***

Más történetek:

Két karcolat – hogy legyen egy jó helyük

Internet-blues – egy történet a szandálosról

A Fülkék Forradalma: Köztéri Látomás

“Tánc a BKV-ellenőr szempontjából” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Köszönöm KAKTUSZKÁNAK a fotót, amely nélkül ez az írás soha nem született volna meg.
    Kaktuszka fotóblogja egyébként, amelyet megtekintésre ajánlok – függetlenül attól, hogy az írás tetszett vagy sem – itt található:
    http://www.digifotoim.blogter.hu/

    Válasz
  2. Nagyon köszönöm a történetet, amely egyébként – hogy a fotónál maradjunk – egy nagyon találó „szociofotó”. 🙂

    Válasz
  3. A hülye nevek divatjában nálam a Fradika vezet. Bár nem tudom, hogy végül engedélyezték-e. 🙂

    Válasz
  4. A film „élmény” hatására én is gondolkodtam egy poszton, de ez kihúzta alólam a szőnyeget és akkorát estem ,mint az a bizonyos bula a táncversenyen. Jól szórakoztam, köszönöm. ha igaz, hogy olyan lesz az évünk, mint az első napja, akkor 2008-ra bizakodóan tekintek!

    Válasz
  5. Sziasztok!
    Köszönöm az észrevételeket! 🙂

    Kaktuszkától egyébként több fotót is kaptam, így a „bicikli-fotót” is, amely benne van az egyik legutóbbi posztjában – mozgatja a fantáziámat rendesen.
    Ha most a Maslow piramis alján mocorogtunk, azzal a kerékpárral akár a csúcsra is felmehetnénk!
    Hm, A Maslow bicikli – talán ez lesz a címe, ha lesz ilyen… 🙂

    Válasz
  6. Hej-haj Kaktuszka, Maslow nélkül ugyan, de megszületett a A kerékpár c. bejegyzés!
    Ám azért tudjuk, hogy a biciklivel tulajdonképpen, ámbár titokban, a Maslow piramis csúcsáig kerekeztünk, tehát valójában mégiscsak Maslow bringa a szóban forgó jármű! 🙂

    Válasz
  7. A kép persze nem rossz. De mégis mintha egy kis izást éreznék mögötte, ami inkább egy tüskés növénynek szól! Vagy rosszul látom? Érzem.

    Válasz

Hozzászólás a(z) Aran-ka bejegyzéshez Válasz megszakítása