Csöngetnek. Ahogy ilyenkor kell, a telefon is megcsörren. Na, nem a mobil, az majd csak öt másodperc múlva fog, amikor már éppen eldönteném, hogy az ajtó vagy a telefon irányába mozduljak-e el. Hopp, most telt le az öt másodperc, most akkor merre is menjek, melyiket válasszam a három irányból?
Az ajtót választom. Akik telefonon hívnak, majd hívhatnak újra, de aki az ajtó elött toporog, az nem biztos, hogy visszajön. Például a postás is lehet, ajánlott levéllel, s ha nem veszem át, akkor mehetek majd magam az Indóház térre.
Nyitom az ajtót. Áh, jól döntöttem, két csinos lány, szépek, magasak. Nézem őket, vigyorgok mint aki citromot nyalt, biztosan köszönök is, mert szoktam, csak most nem arra figyelek.
A telefonok hirtelen elhallgatnak.
Megszólal az egyik a két tündérből:
– Az emberek egyre ingerültebbek egymással. Egyre több a baj. Megkérdezhetem? Ilyenkor kihez fordulhatunk?
– Kérem, ne kérdezze meg! – húztam összébb a szemöldökömet.
Ez nálam olyan önvédelmi reflex, mert ha megkérdezi, még megmondom, hogy speciel kihez, mivel fordulhatnának, ilyen csinosan, szépen fésült hajjal, okos homlokkal és a pillantásom szemérmetlenül csúszna lejjebb is – hm, ismerem magam.
– Jó, nem kérdezem meg! – feleli meglepve. De legalább hadd hagyjak itt Önnek egy Bibliát!
– Köszönöm, hogy felkerestek, jöjjenek máskor is! – fogom barátságosra a figurát, mivel tudom, hogy el fogom utasítani a felkínált szellemi táplálékot, könyvestül, látványostul.
Naezvót. Most végiggondolom mindezt fordítva. Veszek egy Marx-művet és átballagok egy szomszédos lépcsőházba…
🙂 Súlyos, több kilós vállalás! Nem kell magaddal cipeld, elég, ha csak idézel az Előszóból:
„A tudományos bírálat minden ítéletét szívesen fogadom. Az úgynevezett közvéleménynek az előítéleteivel szemben, amelynek soha
sem tettem engedményeket, továbbra is a nagy firenzei jeligéjét vallom:
Segui il luo corso, e lascia dir le genti!
[Menj utadon, s ne bánd, hogy mit beszélnek!]*
London, 1867 július 25.
Marx Károly”
🙂
Jaj, a nagy firenzei majdnem lemaradt!
* Dante: ?La divina commedia?.
🙂
Nem panaszkodhatsz, házhoz jön a megváltás ígérete, ráadásul két tündérke képében. Ha neked ez sem jó, mit szólnál, ha az ördög jönne a vasvillával?
Ez a gondolat tetszik. Meg lehetne kérdezni mindenkit, mivel házalna, ha érezne indíttatást. Mármint milyen könyvvel a kezében. Én biztos Lénárd Sándorral. Bekopognék, mondanám a lakónak, elnézést, mit gondol, jó lehet az őserdő szélén lakni Brazíliában. Aztán Sándor érvelne helyettem.
Már csak az a kérdés, kinek és hova siklana a tekintete. 😀
Hm. Bocsánat. Mondjuk a Brazíliában után lenne egy kérdőjel.
A házalós műfajt, bárki műveli is, roppant tolakodónak tartom. Én nem nyitok ajtót a Jóistennek sem. Üzenjen máshogy.
Kedves Barátaim!
Egyszerre felelve mindhármótoknak: az ördöggel tudnék vitatkozni! Azzal lehet. De tündérekkel?
Igaza van Malvínának: könnyedebb olvasmánnyal kéne indulnom, ha indulnék a ZinczyKa javasolta úton. Itt van teszem azt a Kommunista Kiáltvány.
A feudális szocializmus c. alfejezetében olvasom, mintegy iránymutatásként, hogyan kell megjelenni a szomszéd lépcsőházban:
„A proletár koldustarisznyát lengették zászlóként kezükben, hogy a népet maguk mögé gyűjtsék.”
De lehet-e kapni valahol proletár koldustarisznyát?
Engem bizony nem zavar, ha rám csöngetnek! Volt, hogy igen jól elbeszélgettem efféle hitbéli ügyekről két amerikai önkéntes diákkal. De ért már egyéb meglepetés is ebben a műfajban, és több kellemes (megtalálták az egyik családtagom táskáját, benne 120 ezer forinttal, cigányasszonnyal cserélhettem holmikat, mindkettőnk nagy megelégedésére,stb.) mint kellemetlen, mert hát mi tagadás, azért olyan is akad. Ebben a kérdésben is az asszertivitásban látom a egoldást! Ha a csöngető zavar, megmondom. Ha azt akarom jöjjön máskor, megmondom. Ha éppen nem tudok ajtót nyitni, nem nyitok, stb.,stb.,stb. A döntésem szabad, és az enyém. Semmiféle bezárkózást és elzárkózást nem kedvelek, nem vezet az semmi jóra! ::)))
Kedves Kaktuszka!
Egyszerre írhattunk, nem láttam a hozzászólásod, amíg a tarisznya lengetést próbáltam! 🙂
Kérdésem: de mi van, ha a telefonjaimból is téríteni akartak? (Bár valószínűbb, hogy adományt szerettek volna gyűjteni.)
„proletár koldustarisznya” ::))
Biztos hogy lehet, hiszen furton-furt azt lehet látni az utcán, a metróban, stb, sertepertélő managerek kezében. Úgy híjják, hogy számzáras diplomata-táska. ::)))
Ideje megnéznem, ZinczyKa, ki vagy!
Lénard miatt.
Ne legyen számzáras proletár koldustarisznyám soha, (olyan lengethető), ha KapitanyG és Zinczyka nem érti meg egymást.
Bizony, hogy meg…
A képem szerint örökké fiatal vagyok 😀 Csak Lobo fejbe ne vágjon ezzel a kis proletár számzárasával 😀
Térítőtelefon? Attól gyorsabban lehet szabadulni, pl. pillantásod nem csúszkál le-föl, mert nincs min 😀 Tehát előbb lehet kösznemviszlátozni.
Az ördöghöz az angyalok mennek. Mit csodálkozol ezen? 🙂 🙂
Azért nem olyan egyszerű kiigazodni ebben a kérdésben sem! Mert mi van a patás angyalokkal és a szárnyas ördögökkel?:-)
Még mindég léteznek „ilyenek”? Hozzám évekkel ezelőtt csöngettek utóljára.
Szerintem nem tiltakozott elég határozottan.
„Milyen nap van ma?” hmmm.
És ha már itt tartunk, szerintem Marx nem bizonyult hosszútávú ellenzéknek. valami mással lenne célszerű ellensúlyozni a hülyeséget!