Mottó:
„sms-eznek, tévéznek, interneteznek, zajos helyekre járnak, nem olvasnak, és így elvesznek a szép szavak”.
Schmitt Pál
Ahogy az lenni szokott: Hámori Gábor polgárpajtás már hetekkel ezelőtt elkért az asszonytól, merthogy vár minket egy zajos hely, Paks, Gastroblues, Jethro Tull.
Akkor még nem tudtam, hogy a hangos helyek betesznek a magyar nyelvnek, így aztán szeretném, ha Schmitt Pál köztárs. elnök úrnak senki nem mondaná el, hogy „zajos helyen” jártam – ráadásul internetezés után! -vasárnap éjjelén – és rettenetesen csíptem a zenét, azt a dübörgős fajtát, amely a keménységével, máskor a lágyságával, a szokatlan, modulált dallamaival magával ragadott.
Wazze, kurva nagy zene volt! – mondanám, ha a köztárs. elnök úr intelmeit falra hányt borsónak tekinteném. De nem tekintem annak, amikor is az eseményről, egy bluesfesztivál záróakkordjáról beszámolok, vagyis nem mondom.
Írek, kelták, sumérok, magyarok meg a rock
Apropos írek-kelták. Nem lehetne-e kedves köztárs. elnök úr a sumér ősöket keltákra cserélni? Ugyanis meglátásom szerint nincs olyan sumér, aki úgy fújná a fuvolát, mint ez az kelta keltezésű, Anderson nevű. Komolyan.
Amikor legutóbb – három éve – jártunk Pakson, akkor a Yardbirds hangoskodott, itt olvasható:
Gerillamarketing helyett: blues, Paks, Yardbirds
Hámori Gábor polgárpajtásról:
Blog-portré: Hámori Gábor, Mecseki Fotóklub
