Bejegyzések a blog hajnalából
A Google segít a testvérkedésben Orwell most teljesen kiakadna! Nem elég, hogy a Nagy Testvér nagytestvérkedik, de még az olyan egyszerű, icuri-picuri bloggerek is, mint én – megjegyzem: teljesen legálisan – kistestvérkednek. Épp az imént nyomoztam kicsit a gépemben a Kósa Lajos iránt blogomba kutakodó fazon után! Tehát: valaki a Google.it alatt, azaz a kereső olasz … Olvass tovább
Pécsett 2014 október huszonhatodikán és huszonnyolcadikán is tüntetésre került sor az internetadó ellen.Mindkét megmozdulás párhuzamosan futott a budapesti tüntetésekkel, és a követelések, a jelszavak lényegében megegyeztek a fővárosival (és a más nagyobb magyar városokban elhangzóakkal – nagyvonalúan egyetlen pillanatra magyar városnak tartva most Varsót és Londont is. Az elmúlt napokban számos elemzés és értékelés látott … Olvass tovább
A meztelen igazság – 2014 május 14. Ezek a mostani napok tele vannak meglepetéssel. Nem csoda, ha kérdezem: vigyáz-e ránk valaki?Este az ember önfeledten odaül a halódó TV2 mafla nagy duett című műsora elé, hallgatva-nézve SP és Jeee Eszter balatonozását, amikor váratlanul a táncosok és az énekesek közé ugrik egy bugris lány az élő adásban … Olvass tovább
Volt itt minden – pontosabban semmi se volt a Megasztár 5 fényesre csiszolt döntőjében, az aranyesőig, amely az eredményhirdetéskor beborította Tolvai Renátát, hirdetve, hogy micsoda gazdagság a jutalma a dúsgazdag TV2-től, aranymikrofon, aranyeső, aranypofa emberek, akik lelkesen integetnek és sikongatnak a végén a győztes tiszteletére – pedig fillért nem ért az egész…
Laci hív, a honlapjáról értekezne, de most nem tudok beszélgetni erről, szemem homályos, orrom duzzadt-vörös és fénylik is valamitől – ez utóbbit csak gondolom, mert nem nézek tükörbe, ma már megtettem egyszer és úgy megrémültem, hogy kukkantás nélkül elfogadom inkább: Hófehérke százszor szebb énnálam.
Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy Király L. Norbi kiütötte a döntő előtt Janicsák Vecát, az énekesnőt, aki kristáytiszta hangon adja elő a szív hangjait, aki a kultúra mélységét is képes belevinni egy-egy tehetséggel világra szült dalba, aki talán a legnagyobb tehetség volt a kemény pénzekért folytatott tehetségkutató zuhatagban.
Örülnöm kellene, hiszen teljesen életszerű az esemény: a bunkóság, a sületlen tehetségtelenség, az énekhang nélküli énekesség úgy verte le a rátermettséget, ahogyan az szokás mifelénk!
Viszonylag ritka nálunk az olyan vendég, aki úgy érkezik, hogy széket is hoz magával, mert utálja, hogy órákig kilencven fokban meghajlított állapotban fogják ültetni, nem mozoghat, nem nyújthatja ki a végtagjait, hanem moccanatlan csomagként, mondhatni sarkosítottan kell szenvednie valamilyen szokványos ülőalkalmatosságon!
Nos, Papp László, a hírneves magyar feltaláló, az aktív szék feltalálója, mindenféle nemzetközi feltalálói díj birtokosa jött vendégségbe hozzám, amit nyugodtan nevezhetünk megbeszélésnek is, amely egy találmány hatékony internetes megjelenése körüli hercehurcaként volna leírható, de ezt mégsem írhatom így le, mivel nem hercehurca volt, hanem baráti hangulatú ismerkedés, amely úgy határozható meg a legpontosabban: Papp Lászlóként érkezett, Bognár Lászlóként fogadtam, végül négy és fél óra múltán Lacikámként búcsúztunk egymástól.
friss, ropogós intézmény, az ősz szülötte. Itt tartottuk a Pécsi Internet Akadémia 7. nyilvános ülését, amelyre jómagam a Google keresési trendek (Google Trends) eszköz bemutatásával készültem, természetesen pécsi példákon keresztül.
A laza együttlétre a Tudásközpont Csorba Győző emlékszobájában került sor.
Korábban nem jártam ott.
Ahogy beléptünk a fogasra esett a pillantásom és földbe gyökerezett a lábam. Mintha a másfél évtizede elhunyt költő, Csorba Győző várt volna minket, kabátja, sapkája, sála a fogason, itt kell lennie neki is valahol!
Nem hoztam verset, nem dobog a szívem a torkomban és mégis…
Tegnap este az egyik kereskedelmi csatorna híradóját néztük – a másikon sporteseményt adtak a beetetett időpontban – és arra gondoltam, hogy ezt a műsort nyilván falusi öregasszonyok kedvéért készítették, akik e váratlanul napsütéses novemberben kint ülnek a ház előtti padokon és kéjes gyönyörrel ecsetelnek egymásnak mindenféle rémtörténeteket, amelyekben autósok ütnek el gyalogosokat, amelyekben a reccsenő csontok zaját is megörökítik, vagy utánozzák legalább – reccs-reccs – és ömlik a sebekből a vér – blutty-blutty -, mint árván maradt gyerek szeméből a könny egy gyilkosságokkal teli délutánon.
Rendezett, bő anyag és elgondolkoztató kérdések jellemezték Dr. Horváth Csaba előadását a 2010. évi önkormányzati választásokról. Narancsba borult-e tényleg az ország? Miért volt Pécsett gyalázatosan alacsony, 33%-os a részvételi arány? Mi lesz Szili Katalinnal és a mozgalmával? Kik a jó kommunisták?