Bejegyzések a blog hajnalából
Laci hív, a honlapjáról értekezne, de most nem tudok beszélgetni erről, szemem homályos, orrom duzzadt-vörös és fénylik is valamitől – ez utóbbit csak gondolom, mert nem nézek tükörbe, ma már megtettem egyszer és úgy megrémültem, hogy kukkantás nélkül elfogadom inkább: Hófehérke százszor szebb énnálam.
Viszonylag ritka nálunk az olyan vendég, aki úgy érkezik, hogy széket is hoz magával, mert utálja, hogy órákig kilencven fokban meghajlított állapotban fogják ültetni, nem mozoghat, nem nyújthatja ki a végtagjait, hanem moccanatlan csomagként, mondhatni sarkosítottan kell szenvednie valamilyen szokványos ülőalkalmatosságon!
Nos, Papp László, a hírneves magyar feltaláló, az aktív szék feltalálója, mindenféle nemzetközi feltalálói díj birtokosa jött vendégségbe hozzám, amit nyugodtan nevezhetünk megbeszélésnek is, amely egy találmány hatékony internetes megjelenése körüli hercehurcaként volna leírható, de ezt mégsem írhatom így le, mivel nem hercehurca volt, hanem baráti hangulatú ismerkedés, amely úgy határozható meg a legpontosabban: Papp Lászlóként érkezett, Bognár Lászlóként fogadtam, végül négy és fél óra múltán Lacikámként búcsúztunk egymástól.
Az egész egészségügyben az a szép, hogy a fene sem ismeri ki magát. Viszonylag ritkán veszem igénybe az egészségipari ellátást, az elmúlt 15 évben egyszer voltam táppénzen, akkor is a fogam miatt. Más rendes embert a tüdeje, a törött lába, a mája, a szíve vagy az epéje löki az egészségbiztosítás kiismerhetetlen homályába, de én még ebben … Olvass tovább
2009 január 20 nem Obama beiktatásaként kerül a családi annalesbe, hanem ama napként, amikor a kedves mama kórházba került.
Egy rendes vőgyerek szorgalmával már hajnalok hajnalán érte autóztam, a Kertvárosból vittem a Lánc utcai rendelőbe, onnan pedig – az előző napi véreredményével és röntgenleletével, további kivizsgálásra – a Négyszázágyas Klinikára.
Pontosan három hónapja nem dohányzom, de nem felejtettem el, hogyan is kell. Komolyan mondom, bármelyik percben tudnám folytatni ott, ahol abbahagytam. Sőt, szeretném is, az évtizedek érezhetően nem múltak el nyomtalanul. Rabbá tettek, alig tudok szabadulni, s nem értem, miért kapnak Európában TÁMOGATÁST a dohánytermelők.
Ha 30 évvel ezelőtt lennénk, akkor én most legföljebb fűbe harapnék vészes soványság következtében, de most nem fűbe harapok, hanem például hatalmas csibe combba, mellé pirított krumplit ropogtatok, héjas kenyeret no meg uborkát is.
Meg tudom harapni az almát, a dió magját is szeretem a fogaim között őrölni.
Mindezt a Szabó Praxis fogorvosainak köszönhetem, elsőrendűen Szabó professzornak, aki némi műtéti beavatkozással titán gyökereket és fogakat varázsolt a modern fogorvosi tudomány segítségével oda, ahol már csak a semmi tátongott.
A fogmegőrzés, a fogpótlás terepén tehát nyugodtam ajánlhatom a pécsi Szabó Praxist bárkinek!
Persze azt is megemlíthetem, hogy korszerű eszközök, több évtizedes szakmai gyakorlat áll a hátuk mögött.
2010-re billió dollárban számoljuk majd az élelmiszer kiegészítőkre (táplálék kiegészítőkre, wellness iparra) költött összeget, s ez a pénzmennyiség már valóságos marketingháborúk szelét sodorja a jövőből felénk! Az orvosi rendelők egy része máris megmutatja az orvos vagy asszisztensének szakmai és/vagy üzleti elkötelezettségét (kirakott élelmiszer kiegészítő tápanyagok dobozának képében). Elvégre az üzlet az üzlet. A táplálék kiegészítők piacán a médiaháborúk is elkezdődtek, sőt a hatósági nyomás, a feljelentések üde világa is beköszöntött.
Mi lenne, ha egyszer csak betiltanák a dohányzást, s a termeléstől az árusításig folyna az üldözés? Szívás lenne!
A nyújorktájmszban olvastam, hogy egy elvetemült magyar, zilált hajjal, nadrágjából kigyűrődő inggel, papucsban leszaladt az utcára, pisztolyt fogott az első cigarettázó járókelőre és ráüvöltött:
– Fújjad má’ rám, az anyád!
Azért hivatkozom a nyújorktájmszra, mert azt mégsem mondhatom, hogy a leszokásom hatodik napján én vagyok már ilyen állapotban, mert még feljön hozzám valamilyen Köjálos és segíteni akar, de nekem ne segítsen senki, mert abból mindig csak a kopasztásom árán jutok ki.
Én nagyon sokáig nem tudtam, hogy van prosztatám. Vannak dolgok, amelyek fel sem tünnek, amíg nincs valami gond velük. Ilyen teszem azt a gyomorsav is: amíg csak a gyomorba küldött zsírosdeszkát, szenyót, libacombot, tököt, dinnyét, zellert marja szét, addig jószerével nem is tudunk róla. Hanem ha a gyomorfalnak esik neki, akkor azonnal észrevesszük – jé, van gyomorsavunk!
A prosztata is ilyen, addig a létezéséről sem tudsz, amig a fogfájás be nem költözik a lábad közé!