Bejegyzések a blog hajnalából
Immár elkerülhetetlen, hogy komolyan szembenézzek a rám leselkedő veszéllyel, amely általában véve a magyar nyilvánosságra vetül, de amely a blogoszféra ama felét is homállyal fenyegeti, amely fele vállalta eddig a nevét, felelősséget vállalt a saját szavaiért és tetteiért, amely fele nem a névtelen odamondogatás zsigeri izgalmáért ütögette a klaviatúrát, amely fele a jóra, a közjó megvalósítására is fordított felhalmozott virtuális erejéből.
Nem kell ahhoz pörzsölő vagy más műszer, hogy az ember arra az álláspontra jusson, hogy a kereskedelmi televíziók, nevezetesen az RTL Klub és a TV2 híradói, megalakulásuktól kezdődően, folyamatosan lecsorogtak a nívótlanság, az alpáriság, az igénytelenség, a legalacsonyabb szintű közizlés(telenség) kiszolgálásának mély völgyébe. Számos alkalommal tettem szóvá magam is, hogy a kereskedelmi híradók tartalmát, szerkezetét és megvalósításának módját a szegényesség fogalmával lehet a legjobban leírni. A nyakra-főre mutogatott, elunt vágóképek mögött „a falu szomszéd utcájában történt” kriminalizmusa váltotta fel az ország eseményeit értőn taglaló, valódi hírműsorokat.
Tegnap este az egyik kereskedelmi csatorna híradóját néztük – a másikon sporteseményt adtak a beetetett időpontban – és arra gondoltam, hogy ezt a műsort nyilván falusi öregasszonyok kedvéért készítették, akik e váratlanul napsütéses novemberben kint ülnek a ház előtti padokon és kéjes gyönyörrel ecsetelnek egymásnak mindenféle rémtörténeteket, amelyekben autósok ütnek el gyalogosokat, amelyekben a reccsenő csontok zaját is megörökítik, vagy utánozzák legalább – reccs-reccs – és ömlik a sebekből a vér – blutty-blutty -, mint árván maradt gyerek szeméből a könny egy gyilkosságokkal teli délutánon.
Piszkos szövegek – az Index és a tiszta Amerika Keleti Zsófi a 16. utca sarkán guggolt, az elgurult fémdollárosát kereste, amikor az FBI nyomozó-fotósa lencsevégre kapta.Ártatlan fotó volt, nem is valamiféle gyanú kedvéért készült a kép, hanem csakis azért, mert Leriket, a kopót, megérintette a látvány. A város romlott levegőjében és zajában mint valami védtelen hóvirág, úgy … Olvass tovább
Olykor hullámokban tör elő a blogoszférából a panasz, hogy egy elektronikus (tv, rádió, online újság) vagy valamely print műhely (vagyis napi- vagy hetilap) újságírója szemrebbenés nélkül „lenyúlta” egy blogból az abban lelt érdekes és értékes anyagot.
Egyes bloggerek ilyenkor azzal is megelégednének, ha a forrást megneveznék az adott médiumnál, mert persze, legtöbbször még erre sem kerül sor.
Az újságíró szakma általában nem tekinti lopásnak az ilyesmit, témakeresés címszóval illeti az eseményeket.
Régen, az antivilágban, amikor még nem volt internet, az újságírók telefonon és élőszóban (jellemzően kávéházban-presszóban-kocsmában) tartották a társadalommal a témakereséshez szükséges kapcsolatot.
Mitől szakmai a szakmai lap? Tegnap egy szakmai lap képviselője hívott és egy hirdetés közzétételére szeretett volna rábírni, amit eléggé morózusan elhárítottam. Ezzel én le is tudtam volna a dolgot, ha az amúgy kedves és udvarias hölgy nem köti az ebet a karóhoz, hogy mondjam már meg, miért ez a merev elzárkózásom. Addig-addig erősködött, amíg … Olvass tovább
A közművelődésben, a kreatív iparban dolgozók körében beszélgettünk, s egy online újságon rendesen elvertük a port. A szóban forgó net produktum láthatóan azzal vonzza a látogatóit, hogy a rosszul megírt cikkei után helyet ad a legőrültebb látogatói észrevételeknek is. Túlzás is az észrevétel kifejezés – a dühöngés, a hőzöngés, a rosszindulatú rágalom, az aljas leszólás, a testi hibákon való élcelődés fogalma sokkal találóbb lehet.
A minap a pécsi Marketing Klub (amelynek tagja vagyok) az új és kialakítását tekintve büszkeségre okot adó Média Házat látogatta meg, amelyben korszerű elhelyezést nyert a város által tulajdonolt újság, a rádió és a szintén önkormonyzati tulajdonban lévő városi televízió.
Ami eddig szanaszét működött a városban, megszámolhatatlan apró telephelyen, az most mind egy helyütt megtalálható.
Hírvilág, online és print lapok: béltisztítás címmel írt minapi bejegyzésemet szövöm itt tovább.
Azért jó, hogy nem csak szakmai blogban élem ki magam, mert amikor még emésztetlenek a tapasztalataim, már akkor is írhatok azokról. Például ebben a blogban nyugodtan megemlíthetem – míg a szakmaiban aligha tehetném -, hogy a magyar média előremenekülése közben, ahogyan szépen átteszi magát a netre, nem figyel a saját bájos bájtjain elhelyezett hirdetés özönre, amely pedig a belek tisztántartását ajánlja.