Bejegyzések a blog hajnalából
Volt itt minden – pontosabban semmi se volt a Megasztár 5 fényesre csiszolt döntőjében, az aranyesőig, amely az eredményhirdetéskor beborította Tolvai Renátát, hirdetve, hogy micsoda gazdagság a jutalma a dúsgazdag TV2-től, aranymikrofon, aranyeső, aranypofa emberek, akik lelkesen integetnek és sikongatnak a végén a győztes tiszteletére – pedig fillért nem ért az egész…
Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy Király L. Norbi kiütötte a döntő előtt Janicsák Vecát, az énekesnőt, aki kristáytiszta hangon adja elő a szív hangjait, aki a kultúra mélységét is képes belevinni egy-egy tehetséggel világra szült dalba, aki talán a legnagyobb tehetség volt a kemény pénzekért folytatott tehetségkutató zuhatagban.
Örülnöm kellene, hiszen teljesen életszerű az esemény: a bunkóság, a sületlen tehetségtelenség, az énekhang nélküli énekesség úgy verte le a rátermettséget, ahogyan az szokás mifelénk!
nagy durranás – nagy megasztár na ezt a döntőt csak rá-ránézve követtem nyomonmint ahogy előre lefutott focimeccset sem nézteljes odafigyeléssel az ember csak a hang veszett el a nagy giga-igyekezetbenahogy az a falusi művelődési házakban szokotta hetvenes évek elejéntudom, mert büntetésből éppen akkoribanvoltam falun művelődési ház igazgató persze itt nem volt letört talpú sörös üvegamely lassan … Olvass tovább