A keserű igazság az Indexről

Piszkos szövegek – az Index és a tiszta Amerika

Keleti Zsófi és Amerika, Index nélkül
Keleti Zsófi

Keleti Zsófi a 16. utca sarkán guggolt, az elgurult fémdollárosát kereste, amikor az FBI nyomozó-fotósa lencsevégre kapta.
Ártatlan fotó volt, nem is valamiféle gyanú kedvéért készült a kép, hanem csakis azért, mert Leriket, a kopót, megérintette a látvány. A város romlott levegőjében és zajában mint valami védtelen hóvirág, úgy festett a lány.

Lerik a távoli gyermekkor feltörő emlékeivel viaskodott, a magyar táj hangulatával, a Tenkes-hegy, a Mecsek és a Normafa tövében látott hóvirágok képével, a tavasz illatával, ahonnan is az Index című online kiadvány miatt jöttek el a szülei, mert nem bírták tovább a rengeteg normasértő szót, amit a tehetségtől fosztott bloggerek a tehetség pótlására gondoltak bevetni, és így őt is hozták, a romlatlan Amerikába a sok lófasz és más hasonló haszontalan szó elől.

 De kiváltképp azért érezték magukat tehetetlennek és a helyzetet kibírhatatlannak, mert a tehetséges blogírók is a könnyebbik utat választották, hogy eltűnjenek majd a pocsolyában. Ezt nem tudták igazából elviselni, ez elől a fájdalom elől menekültek el.

Lerik, az amerikai-magyar főz
Lerik

Lerik nap közben is a reggeli felvételre pillantott, nem is egyszer, inkább számtalanszor, egyre inkább rabul ejtette a lány romlatlansága.
– Talán ő is magyar! – sóvárgott Lerik, az FBI nyomozó, aki már teljesen amerikainak számított!
Este, mikor hazatért és a vacsoráját készítette, már teljesen ki volt borulva, örjöngött, majd lehigadt kicsit, bekapcsolta a számítógépét és a nosztalgia a magyar Indexre terelte.

Az Indexen

Olvasta kicsit, szeme meg-megpihent a normasértés legszebb szavain, a szar, a fos, és a néven nevezett nemi szervek sűrű előfordulása kifejezetten nyugtatta.
– Vissza kéne disszidálni, hiszen ez nagyszerű. Ezek annyira, de annyira gagyik, mint amekkora önbizalomtól duzzadnak. Ezek között talán még én is blogger lehetnék! – sóhajtozott.
Hát, mégha kiderülne, hogy a lány tényleg magyar, s velem jönne, vissza Magyarországra!
Mi lenne, ha mondjuk Keleti Zsófiának hívnák, s hozzám, a kemény…, khm, a keménykötésű nyomozóhoz vonzódna és velem akarná leélni az életét.
– Huh, barátaim, süssünk is ennek örömére valamit!

***

Ezt a bejegyzést „ani” nevű olvasómnak ajánlom, de a Félhetes blog két, most éppen összeveszésben lévő bloggazdájának címzem. Minden egyéb momentum a véletlen bűne.
Anti Zoli vagyok – a szerző
Bejegyzésem 2010-es keltezésű, afféle tiltakozás a szerkesztési elvek ellenében az Indexen.

***

Blogvilág: Index, Blog hu – a blogoszféra mostohája

Veszélyben az Index függetlensége – amikor egy portál fontossá lesz

“A keserű igazság az Indexről” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Hajjaj. Igazad van Laci. A blogélet vidám. Még az is lehet, hogy főzök valamit ezzel a nyomozóval. ::))
    Ja igen, ha bárkit érdekelne, megtaláltam az elgurult fémdollárosomat. A homokozó alján volt. Hurrá.

    Válasz
  2. Kedves Keleti Zsófi!
    1.) Az elgurult fémdollárosokat olyan kevesen találjuk meg, hogy ezért – mármint, hogy te megtaláltad a magadét – te minden bizonnyal kiválasztottnak számítasz!
    2.) A félreértések elkerülése végett jegyzem meg: közös ismerősünk, Dr. Tungsram is szokott normasértő szavakat leírni a Times-ban vezetett blogjában, de azt kizárólag terápiás célból teszi, vagyis a tehetségpótló, öncélú „csúnya szavak” használatának vádja Isten bizony nem rá vonatkozik!

    Az kifejezetten azoknak szól, akik azt gondolják az Indexen, hogy ők csak derekasan és borzasztó nagy tehetséggel tükrözik az olvasóik élő-eleven emberi szavait, így hatnak rájuk, kifejezve azok világát, kvázi el is merülve abban.
    Tisztelettel jelzem, hogy amiben el vannak merülve, az már nem az!

    Válasz
  3. Egy kedves blogbarátom „multifunkciós írás”-nak nevezte eme elkövetésem és még ennél is rosszabb a helyzet, mert a szereplők élete a sajátomhoz viszonyítva is értékelésért kiált és ez a kiáltás végigköveti fülembe ágyazottan a napom.
    Ott van mindjárt Keleti Zsófi reggeli futása (amiről még magyarországi blogjából tudok) – nos, ha nekem kellene kora reggel futnom, bizonyosan belehalnék! Sőt, aszem, ez nem csak kora reggel, hanem később is így történne! Mármint a belehalás. Fusson a rosebb meg Keleti Zsófia hajnalok hajnalán.
    Mindez, kedves Lerik, arról az új ismeretről jut eszembe, hogy mondod: főzni egyedül szeretsz.
    Aztaleborultszivarvégét, nekem az is büntetés, ha vajaskenyeret kell kenegetnem, nem ám valami libacomb vagy pulykamell elkészítése mondjuk pirított burgonyával (amit még hámozni is kell, ha jól tudom).
    Most már csak azt nem értem, miért ilyen fura körből merítem a blogbarátaim 🙂

    Válasz
  4. Valódi írói vénád van, az már biztos!!::)).
    A4. kommentben, meg ismét világossá vált számomra, hogy egy melegszívű pszichológus veszett el benned, aki korrekt is.
    Van ilyen egyáltalán?::))

    Válasz
  5. 🙂 Erre nem mondhatom, hogy nincs! 🙂
    Egyébként az észrevételed – pironkodva – köszönöm!

    Válasz
  6. Az van, szerintem, hogy fura blogokban olvasgatsz, innen lehetnek ezek a fura blogbarátaid. 🙂 Különben meg bakker fél éve nem futottam. Hát csoda, ha a fiam csak a fejét csóválja, ha látja, hogy a gép előtt ülök? Nem csoda.
    Ilyenkor, mert multilingvális a környezet, csak fintorog egyet, ést azt mondja homlokráncolva:
    C’mon Mum. Get a LIFE!
    Na, igaza van.

    Válasz

Hozzászólás a(z) Bognár László bejegyzéshez Válasz megszakítása