
Bloggerek
Most már későre jár, így majd holnap mondom el, miként sikerült összehajolnom Cippóval, Bálinttal és (a kép bal szélén) ZinczyKával. Amikor elindultam a Café Zacc-hoz, az asszonynak elmeséltem, hogy Zinczyt és Cippót én hoztam össze – és kíváncsi vagyok, hogy működik-e a barátság a két nagyszerű, okos nő között – az asszony egész egyszerűen kerítőfiúnak nevezett. Viszont Cippót és Bálintot a blog világa az én közreműködésem nélkül hozta össze s vitte őket egy láthatóan boldog házasságig…
De mondom, ennyi mindenhez ma már fáradt vagyok, majd holnap folytatom…
És lám, máris holnap van, vasárnap, s a kávé után ide ülök a laptop mögé a konyhába, ahol az asszony sistereg, még rám is – függő vagy fiam, mondja, dehogyis, csak befejezem amit este félbehagytam.
– Inkább hallgasd a rádiót! – mondja, a férfiak öltözködéséről van szó, éppen azt magyarázzák, hogy az öltöny felér egy jól sikerült plasztikai beavatkozással.
– Még nem hallok, vagy ha mégis, akkor azt úgysem értem meg, inkább írok egy kicsit – felelem, és közben buggyantok még egy gőzölgő kávét.
Este a Zacc Galériája előtt ültünk a Jókai téren, a hátam mögött, az Elefántos ház előtt németek üvöltöztek, ha a fekete dresszesek rúgták a gólt, az uru-drukkerek pedig az asztalszomszédaink voltak, s kétszer üvölthettek fel a bronzmeccs alkalmából, s ezt meg is tették rendesen, bő magyar tüdővel. Ez persze, csak pótlék volt a részükről, – én is az uruknak drukkoltam, nem kis részben Forlán miatt, mert csípem, ha valaki profi abban, amit csinál, művész, ha úgy tetszik, s nem favágó mesterember -, szóval ez a magyaros urudrukkerség csak pótlék, mert nincs módunk azt kiabálni, hogy hajrá magyarok! Hogy a németek nem mindig favágók? Istenem, nekem miért is ne lehetne egy kis előítéletem.
Jó, jó, tudom, nem a kihelyezett tévék vuvuzela zenéje e bejegyzésben a lényeg, de mindez ugyanúgy ott volt, pár méterre a kőfoteltől, amelyen egyszer Myrtillel ücsörögtem, vagy száz méterre a Széchenyi tértől, ahol Parával, majd egy másik alkalommal Boogie-val cseréltem eszmét – nem trikót a meccs végén, mert nem vagyunk focisták -, Balla D. estje is a közelben zajlott, aki megtisztelt azzal, hogy megkért, moderáljam a rendezvényt, amit lehet RENDezvényként leírni, de éppen a RENDETLEN futurizmusból épült az fel, de igen rendesen, miként Csepeli György is viszonylag közel a helyhez tartott előadást az internetről, s az előadását követően létrejövő beszélgetést szintén szerencsém volt moderálni.
Horváth Attilával se a messzi távolban beszélgettünk marketingre járó egyetemistákkal, s Porcsin Zsolttal is a közelben kóstolgattuk végig a helyi sörgyár termékeit.
Még a Greggel való találkozás színtere sem esik messze, sőt a helyben lakó bloggerbarátaimmal is a közelben találkozgatom, s erre Weinreich Laci és Héder Sanyi, a kreaktivista a tanúm.
Iszom egy kávét és folytatom. Lehet, hosszú kávé lesz 🙂
Áh, presszó kávé lett.
Szerencse, hogy nem vagyok bőbeszédű, így viszonylag hamar rátérek a lényegre: négyen összehajoltunk!
És ez jó volt, nagyon jó!
***
Kapcsolódó írások:
Összehozó show 2. Zinczyka és Cippo
Pécs és Balla D. Károly (2) Blog esszé
Pécs – Gál Csaba Boogie beénekelte a várost
Információs jobbágyfelszabadítás
Blog és bloggerköszöntés: Basahalom Boulevard
Két blogger két szelet csokipiramissal az online marketing világából
Szinte off, de a bejegyzést olvasva jutott ez eszembe:
http://sarnyait.posterous.com/szkeccs
🙂 Hamarosan ismét megyek Pécsre. Egy sör?
Kettőnknek egy sör? Kevés lesz.
Várlak Zsolt! 🙂
***
Kedves Sarnyai Tibor!
Szerintem is szinte off, ha csak egy linket tesz a jámbor látogató, de Bulgakovra hivatkoztál, így egye fene.
És mindjárt eszembe is ötlik valahogy a sok szúnyog, amelyeknek (akiknek?) semmi keresnivalója nem volna Pécs főterén, s össze-vissza csípték az örömtelien sok Pécsre látogatót.
Na, de hogyan is nézne ki, ha állatokat ölnénk iparszerűen Európa Kulturális Fővárosában, a rengeteg turista szemeláttára, Pécsett?!
Jó emlék. 🙂
Adódhatott volna úgy is, hogy Pécs az internet városaként lép az EKF évébe, s lenne egy Blogger-utca, ahol kis csillagok lennének a járdába mélyesztve, egy-egy jeles blogger látogatásának emlékére. Laptop is volna, elektronikusan lehetne írni a pécsi blogba az utcán és persze a régi álmom, a blogkiállítás is megvalósulhatott volna.
A pécsi „hatszintű” honlapról már nem is beszélve…
Kéne keresnem egy várost, ahol mindezt meg lehetne csinálni…
Addig is néhány pécsi blog-valami:
Pécsi lakatok ? lakatfal
Virtuális védnökség: a szerelmi sóhajt vállalom!
mennyire jó hely is a Jókai tér