„El” elnevezéssel indult egyfajta netről kigyűrűző párbeszéd Pécsett. Röviden és nyilván felszínesen úgy foglalhatnám össze a felvetést: a tehetséges alkotók maradjanak itt vagy inkább menjenek el? (Én nem szűkíteném a dolgot építészekre.)
A választ sokan megadták már erre a kérdésre. Voltak-vannak makacs maradók (Csorba Gyöző lehetne számukra az ikon), de az elmenők is hosszú és neves sort állnak a történelemben.
Ha volna vitázni kedvem, minden bizonnyal két momentumot emelnék ki: a piacot és a virtualitást.
A piac itt szűk és patriarchális.
Az elmúlt húsz év a leépülés, a bezártság, „a világ itt ér véget” hangulatát hozta. Tényleg itt ért véget, a háborús Balkán határainál. Ide európai értelemben vett út se vezetett.
Leromlott zsákútak, zsákutcák. A leomló gazdaság kultúrát (mindenféle kultúrát ide értve oktatástól a politikai kultúráig) eltartó képessége leromlott. Egyre hosszabb vonatok vitték innen a fiatal értelmiséget külföldre, de leginkább Budapestre. A maradók egy perifériára szorult városban ragadtak.
A verseny minimális. Az igénytelenség lázasan és öntudatosan emeli önmaga mércéjét. Ez az állapot lelkeket és tudást rombol. El!
Az internet, az uniós csatlakozás viszont kinyitotta a világot. Jönni nem, de menni érdemes volt és már lehetett. Virtuálisan menni, valóságosan maradni, vagyis a munkát nem helyben, hanem az interneten szerezni be – különös, de létező lehetőség.
Város és lakója viszonyában megjelenik a „kinti világ” elvárásrendje, a piac és a verseny szülte hatékonyság elvárása. Még gyenge ez a hang. A patriarchális viszonyok még erősebbek. Még lehet a régi módon kormányozni, bárkinél is éppen a jogar. Ez a kilencszázalékos város, ahol a polgár adófizetőként számontartott lény, a megnyert helyi megrendelésállomány viszont csak kilenc százalékos.
EKF – túl fogjuk élni! Több volt benne – nem volt benne több. Nem, mert ennyire futja, ennyire futotta ebben a magyar és ebben a pécsi közegben. Ez van, ez a valóság.
A felújított terek és az új épületek megmaradnak. Ez biztosan haszon. Néhányan közösséggé álltak össze, hogy önmaguknak és a városnak segítsenek. Ez is haszon. De ebből óriási sikert, grandiózus diadalt fognak kovácsolni a politika játékosai. Pedig nem az…
Amúgy ez egy szép és hangulatos város. Lehet szeretni. Hagyomány, a kultúra hagyománya az idők kezdeteitől…
Maradni, menni, virtuálisan elkóborlni aztán visszajönni, hogy el!
***
Néhány link:
Csepeli György pécsi előadása elé
Európa Kulturális Fővárosa ? Pécs és a többiek
Blog, hálózat, online marketing, SEO ? és az emberi viselkedés
Lesz-e a Kaptárban blog kiállítás?
Nyílt levél Szász Andreának, EKF, Pécs
Rosszmájú megjegyzések ? Pécs, Európa Kulturális Fővárosa 2010
Azt hiszem, hogy a kérdés (A tehetséges alkotók maradjanak itt vagy inkább menjenek el?) a tehetséges alkotók lehető legsajátabb kérdése, ha úgy tetszik, magánügye.
Viszont olyan kérés, amire a válasz az egész várost érinti (mert nem mindegy, hogy egy városnak bunkó híre kerekedik-e, vagy az ellenkezője, illetve olyan jelentős hagyománnyal rendelkező városok esetében, mint amilyen Pécs, erre, vagy arra hajlik-e a híre).
Azért körülményeskedtem és piszmogtam ennyit a kérdéssel, mert tulajdonképpen bejegyzéseiddel, kezdve a székhordókkal, a lakatfalon át egészen eddig, Te is főként azzal foglalkozol, hogy mit tesz(nek)a város(nak azok a polgárai, akiket a tárgyalt célcsoportnál kevesebb tehetséggel, ámde hatalommal áldott és vert meg az Isten, és a választók akarata).
Ps: ja, és persze a választók önmagukat, és főként lehetőségeiket verték és verik, vagy szerencsés esetekben bővítik általuk.
Ps2: és persze az Internet, amivel az áldást növelhetik és/vagy a verés mellett némi áldást is hozhatnak maguknak és városuknak az internetezők. Ha csak nem lesz kötelező közzétenni (a pártatlan tájékoztatás,a véleménynyilvánítás, és az új médiatörvény nagyobb dicsőségére), hogy minden úgy szép, és jó, ahogyan éppen van.
@ Lux Erik
Érdekes szempontokat vetsz fel, s számomra az egyik legérdekesebb ezek közül az internet és egy-egy város hírneve közötti kapcsolat.
Mert igazad van, ma már egy-egy város VALÓDI életéről a közösségi médiában, a blogoszférában, vagyis blogban, facebook szájton vagy a twitter 140 karakterkerete közé bújtan nagyon sokat tudhatunk meg.
Nagyobb ívet is rajzolhatnánk a témának: a blog és a városmarketing; a blog, mint társadalmi tendenciák – küzdelmek felmutatója stb.
Az előző témáról már évekkel ezelőtt írtam, a második téma pedig itt bomlik ki a szemünk előtt (csak éppen kedvem nincs nekiesni, hogy megírjam.)
Ha mindezt Pécshez csatolom: bejegyzéseimből (ha már megtiszteltél figyelmeddel és bejegyzéseimre hivatkoztál) nagyon is konkrétan kirajzolódnak a tendenciák pl. az internettel kapcsolatban.
Láthattad egy internetes városra vonatkozó terveim, amelyekre többnyire nem is bagóztak. Láthattad, miként született a kulturális ipari klaszter, miként működik a kamara marketing klubja, milyen nagyszerű koponyák előadásait szervezhettük meg és élvezhettük, láthattad, hogy miként jött létre társadalmi munkában a Pécsi Internet Akadémia, olvashattad, fényképen-videón láthattad, mit élveztem és élveztünk másokkal a gospeltől a bluesig, Kmettytől Salvador Dalíig. (És mindezt Aristo barátunk is láthatta, aki a blogból kilépve még a színházba is eljött velem 🙂 ).
Láthattad blog-kísérleteimet (pl. az első magyar blog-esszére büszke vagyok), láthattad, hogyan sikerült közösségekben résztvennem, vitáznom és alkotni másokkal, olykor Pécsért…
Vagyis nagyon nem volna igaz azt mondani, hogy itt egy pasas, akiből dől a kritika, s székhordóktól lakatfalig csak a rosszat látja és okádja szerteszét.
Már szóvá sem teszem, hogy Pécs portálja már több, mint 24 órája viseli a Google tábláját, hogy a honlapra kattintás káros lehet a számítógépe számára! Nem kommentálom.
Azt is láthattad persze, hogy nem csupa kudarc az élet – maradva az internetes megközelítésnél -, a Pécs gazdasága oldal SEO-jával engem bíztak meg, szerepem volt másokkal együtt abban, hogy blogja van a Kamarának, és néhány pécsi vállalkozás, amely igazi piaci versenyre kényszerült, már keresi az online marketing szolgáltatást.
Mindezt azért mondtam el, mert látható így, hogy a mai magyar valóság kibontható a blogoszférából is.
Sőt, a blogoszféra hathat is a társadalomra (feltéve, hogy a felkészült bloggereknek marad még némi kedve).
Én magam is az ÉS kultúra híve vagyok. Elmenni Pécsről ÉS ittmaradni Pécsett. Szerencse a háló lehetőséget ad arra, hogy naponta elbarangoljak üdítő szellemi táplálékért a világ más tájaira. Utánna a családommal lesétálhatok a Király utcába fagyizni, vagy ha úri kedvünk úgy tartja kávézhatunk a barátainkkal az Árkádban!
Nekem bejön a XXI. század és bejön Pécs is!
Lux úr sok jót leírt:-D