Álomfejtő blog – működik újra!

Ifjabb koromban gyakorta álmodtam azt, hogy könnyű léptekkel eliramodom, aztán néhány lépés után kiterjesztem a karom, mint valamiféle madár a szárnyát, a testem egyszercsak súlytalanná lesz, megemelkedik – és egyre feljebb jutva, lebegve szemlélem az alant elterülő tájat!
Nem volt ebben semmi megeröltető, nem kellet csapkodnom a karommal, mint egy szürke verébnek, amikor a járdáról felröppenve – valami magot vagy morzsát megszerezve – csattogtatja szaporán a „tollas karját”, hogy még időben eliszkolhasson a macska vagy az ember elől.

Kedves Lux Professzor Úr!

Olykor hiába szaladtam az álombéli lejtőn lefelé, éreztem, nem tudok megemelkedni, a testem őrzi a súlyát, ebből ma nem lesz lebegés, bosszankodtam is rendesen emiatt.

Már legalább két évtizede kerül az ilyesfajta álom – és hiányzik rettentőn, Professzor Úr!

Talán emiatt történik meg oly’ sűrűn, hogy ébren emelkedem el a földtől, blog-posztjaim némelyikében felröppenek, de megkímélnélek ezen írások felsorolásától. (Nincs ám szó ajzószerekről, csak úgy, magamtól indulok el, a tiszta képzelet az én LSD-m.)

Örömömre szolgál kedves Professzorom, hogy egy évnyi szünet után, most újra indítottad ÁLOMFEJTŐ BLOG-od.

Jung és Freud urak, meglehet, fordulnak egyet a sírjukban most, így, első hallásra, de mi tiltja vajon, hogy a MODERN TUDOMÁNY is foglalkozzék az álommal, mint átélt, vagy legalábbis átéltnek vélt eseménnyel?

Én mindenesetre sok sikert kívánok álmodóknak és álomfejtőknek egyaránt! Mint blogger, külön is örülök, hogy megint a blog az, amely utat tör az új, de legalábbis megújuló diszciplina felé.

“Álomfejtő blog – működik újra!” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves El Lobo, nagyon köszönöm kedves soraid, és minden jót kívánok.
    Ps: meglehet azért nem álmodsod már azt, amit ifjabb korodban, mert átvitt értelemben ugyan, mint álmaidban is, de mégsem csak álmaidben repülsz? 🙂

    Válasz
  2. Hej, kedves Lux Erik Professzor Úr, repültem én már innen is, meg onnan is, nagy dérrel-durral, meg mindenhogyan.
    Repülővel is persze (az előbbi mondatban nem így értettem), kicsivel meg naggyal is.
    Bár nem tudom, mi ez a repülhetnék, hiszen két méter magasság fölött már esz a frász a tériszonyom miatt 🙂 a fizikai értelmébe vett világban.
    A jókívánságot köszönöm, s viszonzom is szívből!

    Válasz
  3. Kis önalábecsülést sejtek a tériszony mögött, ami feltehetően oktalan, mert blogod önmagában is nagyszerű, és a látogatottságának semmi más oka nem lehet. 🙂

    Válasz
  4. Kedves Professzor Úr!
    A tériszony nem bloggerként jellemez, hanem a való világban, de ott oly’ hihetetlen erővel csap rám, hogy csuda.
    Legutóbb a Dalmát tengerparton, Split ősi tornyában majd’ összecsináltam magam a félelemtől.
    De ha blogban szállok, bármilyen magasra is, bármely időben is (ami történelmi korra, s nem időjárásra vonatkozik), nincs ez a gyötrő, émelyítő félelem!
    (Érdekes amúgy, repülőgépen sincs ez az őrület, úgy látszik, két magassági pont között jelentkezik.)
    Soraid nagyon szépen köszönöm!

    Válasz
  5. Lám, az álom, az álomfejtés témája sokunkat foglalkoztat. (Örömmel várom, kedves Myrtille, amit ígértél – amit az álomfejtés asszociált benned.)
    KapitanyG is nagyon szép posztot írt Lux Erik álomfejtő blogjával kapcsolatban itt:
    http://kapitanyg.nolblog.hu/?post_id=25404

    A Nol-blogomba pedig Morvax tett érdekes kiegészítéseket, itt:
    http://ellobo.nolblog.hu/?post_id=25391

    Hát, kedves Lux professzor, nagyon megmozgatja újrainduló blogod a blogoszférát!!! Te tudsz valamit… 🙂

    Válasz
  6. Nem hírverésnek szántam, csak azt szerettem volna, hogy aki kedveli a szép posztokat, az menjen oda és olvassa el 🙂

    Válasz
  7. Kedves El Lobo!
    Elkalandozom én még erre az álomfejtő-blogra, mert érdekel nagyon.
    Köszi!
    Holnap az ügyvéd úrral talizom.
    Ott nem akartam írni:)
    Üdv
    morvax

    Válasz

Hozzászólás a(z) morvax bejegyzéshez Válasz megszakítása