Blog-történetek: a blogger

Blogger és blog-történetek

Lentebb két blogger is szóba jön. Most az egyikről:
Már mindenki befejezte a munkát, csak én loholok, hogy a vegyszerek leeresztése előtt még előhívják a proof-osok a filmet, amelyről a Molnár Nyomda a nyomólemezt készíti el, mert az ügyfelem az utolsó pillanatban…
Na, végre, kész is a film, négy színre bontva a prospektus anyaga, amit majd Osloban osztogat a kedves ügyfél, hogy az északiak ide jöjjenek hozzánk gyógykezelésre, hozva a hasznot, a pénzt! Robogok a hengerbe gönygyölített filmmel, hogy még az év végi zárás előtt odaérjek Csabához, akiről a nyomdát nevezték el 🙂 (Molnár Nyomda).

Mint valami stafétabotot átnyújtom a hengert, szevasz, lihegem, de leültet, nézi a filmet, s közben kérdez, hogy vagy, mi újság haver? A film – vágójel, CMYK felirat – rendben van (efelől nyugodt is voltam, Lajos, aki a levilágítás nagymestere, vacakot nem enged ki a kezéből, ha a Corelben elrontottam volna valamit a nagy kapkodásban, azt akár anélkül, hogy mondana valamit, kijavítja – de most nem Lajos gondos munkájáról beszélnék mégsem).

Szóval Csabával néhány mondat, de jó, hogy év vége van, jöhetne már a nyár, szeretjük mindketten a Dalmát hegyek alján azt a szép kék vizet, a borról is szót ejtünk, mondom neki, pajtás, Szveti Petarban olyan vörössel kínáltak meg, hogy azt hittem, a legjobb villányit iszom… mi lesz a villányi vörössel, ha Horvátország is bejön az EU-ba, szóval csupa ilyesmi, s ekkor valahogy a blogolás is szóba kerül, s ekkor Csabi elővesz a fiókjából egy újságból kivágott cikket, idesüss, mondja, a kezembe nyomja – ez az igazi blog! Nézem, a főcím Blogkóstoló, benne olyasmi, hogy az ország megint lement kutyába – jesszusom, mondom, hiszen ez Balla D.!

A másik blogger

Csabi mosolyog, elvégre ő nyomja Balla D. Károly könyveinek javát, amelyeket a pécsi ProPannónia Kiadó ad ki! Mondott még egy-két mondatot az előbb említett bloggerről, meg én is szóltam róla valamennyit, de mivel Balla D. (meg a CIA is!) olvassa ezt a blogot – inkább hallgatok! Miért is kötném a titkosszolgálatok orrára: Pécsett kedveljük kicsit a fentebb említett blogolót! 🙂

——
Upgrade
Egyszer, barátságból, terveztem egy kártyanaptárt a Molnár Nyomdának. Csupán azért mutatom meg, hogy a hangulatából itt is lehessen érezni valamit! Meg mert karácsony van!

Molnár Nyomda - blogger műve a kártyanaptár

“Blog-történetek: a blogger” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szia BéDéKá!
    1) 30-40 év? Errefelé nem ilyen gyors az ügymenet! 🙂 Különben is, nem a hivatalos papír a lényeg, hanem az, hogy mi, városlakók mit gondolunk!

    2) Boldog ünnepet kívánok – az összes Klára bólogatása mellett – nektek is!

    Válasz
  2. Ez igazán kedves, köszönöm! Ha így folytatom, 30-40 év múlva pécsi diszpolgárságra aspirálhatok!

    Szép ünneplést mindnyájatoknak!

    Válasz

Hozzászólás a(z) EL LOBO - A farkas bejegyzéshez Válasz megszakítása