Színház és a tömegek féken tartása
A Pécsi Nemzeti Színház Szobaszínháza jórészt pedagógusokkal volt tele a Grace és Gloria c. darab előadásán.. Az Iskolaszövetség lepte meg a tagjait a jeggyel, és a színházban némi csatolmány – házastárs például (miképpen én is) jelen lehetett.
A kétszemélyes darab számomra nehezen indult, éppen előtte vitte föl a pumpám Aristo, a filozófus, egy másik blogban, az ördög ügyvédjeként, és nagyon tele lett a kalucsnim a filozófusokkal.
Színházban és politikában is sok a méreg
Halottam már az elméletet, mely szerint a politika a XIX. századtól – lényegét tekintve – a tömegek féken tartásával van elfoglalva, és Aristo demokrácia-felfogása erre igencsak emlékeztetett engem. (A hűsbe elvonult győztes párt és kormánya is emlékeztet MOST ilyesmire, de míg Aristoval lehet eszmét cserélni, velük aligha.)
Két csodás színész a Grace és Gloria előadásban
Szóval a darab kétszemélyes színész(nő) garnitúrája mellé mintha beült volna egy elitista filozófus is, valami magas székre, hogy LEnézzen a plebsre, színészekre, közönségre egyaránt – hogy hát ezek azok itt, akik bele akarnak pofázni a politikába, a sok tudatlan állat…
Aztán a színészek mégiscsak kilökték a színről Aristot (akihez lehet, hogy most igaztalanul állok hozzá, de majd megvédi magát, ha akarja egyáltalán) és élet és halál kérdéseit lökték a szemünkbe, a végén nem csak tapsoltam, a szemem könnyel volt teli – anyámat a szemem láttára ugyanígy vitte el a rák – de végül is pont ezért, a katarzis élményéért jár olykor az ember színházba.
***
Színház még:
Spiró hokedlije
irodalmar
2006-05-31 09:10:44
Tudnak bosszantóak lenni a filozófusok, de kár bosszankodni rajtuk. 🙂
2
El Lobo – A farkas
2006-05-31 09:14:59
Ám ha már benne van az ember a bosszankodásban, akkor bosszankodja ki magát rendesen, az is egy katarzis! 🙂
3
El Lobo – A farkas
2006-05-31 20:01:08
Érdekes, hogy a színházból hazatérve alig váltottunk szót a feleségemmel, de ma, amikor hazaérkezett, máris az esti élmény került terítékre, mindketten szívesen mondtuk a magunkét el-eltűnődve valami távoli dolgon, amely talán már nincs is annyira messze, egyformán láttuk, hogy az egyik szereplő zseniálisat alakított, a másik sem volt rossz, de jó sem (nekem meg pluszban ugye még ott volt Aristo is, a fenébe, pedig onnan nem hiányzott) szóval azt hiszem ilyen a jó színházi előadás, amelyik még másnap sem hagyja békén az embert, pedig most már nagyon szeretném…
4
Kaktuszka
2006-06-01 13:04:59
Remélem a kalucsnid is kiürült azóta…
5
El Lobo – A farkas
2006-06-01 13:41:16
Szia Kaktuszka!
Nehezen ürül a kalucsnim! 🙂
Valamikor 30 évvel ezelőtt, Ransburg Jenőtől hallottam egy előadáson, hogy kísérleti alanyoknak pálcikákat mutogattak, s azt kellett megmondaniuk, hogy egy etalonhoz képest hosszabb, vagy rövidebb-e az éppen mutatott.
Egy alanyt kivéve, a beépített többség egyszercsak egyöntetűen azt állította, hogy a rövidebb pálca hosszabb!
Erre, az utolsó, be nem épített alany – bárhogy is válaszolt, akár igazodva a többséghez, akár kiállva az igazság mellett – jelentős pszichés megrázkódtatáson esett át, s pl. felkúszott az egekig a vérnyomása, továbbá filozófusokkal lett tele a kalucsnija!
Hogy mindenki értse:
http://csepeli.blogter.hu/?post_id=50068
6
Kaktuszka
2006-06-01 15:54:02
Jujj, aggódom a vérnyomásod miatt.
7
aristo
2006-06-02 08:48:39
Hát kedves El Lobo, nem értem a példázatodat. A példázat, ha egy kicsit elmélázunk rajta és elfelejtjük a méltán elfeledett Ransburg Jenőt, arról szól, hogy a „többség” kényszeríti – a tényeket egyébként helyesen látó – egyént kognitív disszonanciába. És hát, quod errat demonstrandum.
A vérnyomást meg végképp nem értem. Én vagyok aki kisebbségben van, sokszor egyedül, a véleményével. Tehát az én vérnyomásomnak kéne magasba szöknie, a kalucsniról nem is beszélve.. De örömmel jelenthetem, hogy semmi ilyes nem tapasztalható.
Mindezeket figyelembe véve: nem lehet, hogy magaddal vitatkozol?
8
El Lobo – A farkas
2006-06-02 09:07:42
Üdv Aristo!
Ez a színdarab már örök időkre veled együtt fog megmaradni bennem, s hatalmas szerencséd, hogy ez az „örök idők” már csak rövidke lészen. 🙂
Abban a posztban,
http://csepeli.blogter.hu/?post_id=50068
bizony mindahányan a censusos demokrácián filozófáltok, s hiába is akarnám – mert próbáltam már százszor – a társaságot eme marhaságról lebeszélni! Hát persze hogy demonstrálja a testem is a disszonanciát, vérnyomás, pulzus fönt az egekben.
Nem is tudom most már a dolgot mással magyarázni, mint hogy tréfa az ott, vagy hülye kísérlet, ahol én lennék a „kiszemelt áldozat”.
Akárhogy is, a kalucsnimban még mindig van filozófusból! 🙂
9
El Lobo – A farkas
2006-06-02 09:21:21
P.S.
Ransburg Jenőről:
akinek az előadására, annak tartalmára 30 év távlatából is visszaemlékszik az ember, azt nem fogja szapulni semmi szín alatt!
Ebből következően a Ransburg professzor úrra tett megjegyzésedet – rettenetesen finom leszek – elhárítom!
10
RanSCHburg
2006-06-02 09:44:37
Gondolom RansCHburg-ról van szó…
11aristo
2006-06-02 09:56:45
Feltehetően:-)
12
El Lobo – A farkas
2006-06-02 10:24:33
Én láttam-e nevet már a Google-ban kétféleképpen is, de az egyértelműség kedvéért itt találtam egy fényképet:
http://www.zoldujsag.hu/1_07/02.htm
és itt valóban Ranschburg Jenőként van írva, elnézést:-)
A fénykép alapján mondom, őróla beszélek, a tisztelet hangján!!!
13
Kaktuszka
2006-06-02 14:09:51
Szerintem az történt, hogy Farkasnak felment a vérnyomása, ráadásul közben tele lett a kalucsnija, ezért kilépett belőle, viszont belelépett a váratlan helyen tartózkodó kaktuszba.
Bocsi Farkas.
Köröztettem a kalucsnit, ez üresnek tűnik, úgyhogy lehet vitéz aristo főméltóságú úré is:
http://www.harmonet.hu/cikk.php3?rovat=21&alrovat=23&cikkid=6606&dire=szepseg&again=true
14
Kaktuszka
2006-06-02 14:17:03
Ranschburg Jenő mellett lándzsát török.
Nincs elfeledve. Méltán.
15
El Lobo – A farkas
2006-06-02 15:18:48
Kedves Kaktuszka!
A kalucsni magyarázatának belinkeléséért köszönet! És ez tényleg Aristoé! :-)) Mert olyan elegáns 🙂
Írod:
„Ranschburg Jenő mellett lándzsát török.”
Akkor már két törött lándzsa is hever a neve mellett!!! 🙂
16
Csepeli György
2006-06-03 20:06:53
Kedves El Lobo! Elismerésre méltó, hogy ennyire megmaradt benned az előadás, jóllehet kissé szelektiven jegyezted meg. Asch kisérletét ismertette a Tanár Úr, s szó sincs arról, hogy mindenki jobban hitt volna a többségnek, mint saját szemében. Ugyanakkor kb. egyharmad konformnak mutatkozott. Ez az arány más kulturális közegekben lehet magasabb vagy alacsonyabb. Mit gondolsz, a magyarok körében alacsonyabb vagy magasabb?
17
El Lobo – A farkas
2006-06-03 20:29:56
Kedves Csepeli György Úr!
Örommel köszöntelek blogomban.
1) Valószínűleg félreértettél engem, mivel én ezt írtam:
„bárhogy is válaszolt, akár igazodva a többséghez, akár kiállva az igazság mellett…”, s szavam sem volt arról, hogy a többséghez igazodók vagy az igazság mellett kiállók voltak-e többségben!
2) Izgalmas a felvetés, hogy a magyarok vajon a (valószínüleg angolszász) felméréshez képest, milyen arányt mutatnak.
Az a „borzasztó”, hogy akár a pozitív, akár a negatív eltérést meg tudnám indokolni, így nem merek tippelni!
a) a magyarok (általában és előítéletesen mondom) rebellis fajta („kard ki kard”, „életünket és vérünket, csak zabot nem”), tehát kiállnak az igazságért
b) a borzalmas traumákat okozó történelem „megalkuvásra”, ha úgy tetszik „összefogásra” szoktatta a magyarokat (általában és előítéletesen mondom ezt is)
c) miért ne lehetne ugyanaz az eredmény?
Nos, most aztán nagyon kíváncsi is vagyok a mért eredményre!!!
18
Csepeli György
2006-06-03 23:58:15
Kedves El Lobo!
Az emlékezeted tényleg fényes! Az eredeti kísérletben a függetlenek tipikusai a következők voltak: magabiztos, individualista, lelkiismeretfurdalásos. A konform tipusok a következőképpen alakultak: viaszember, önmagában bizonytalan, kisebbrendűségi érzésektől gyötört.
Magyar reprezentatív adatok nincsenek. Persze sehol sincsenek. Megismételtem ezt a kísérletet évekkel ezelőtt, akkor magasabb arányt találtam, középiskoláskoruak körében. A gimnazistáknál alacsonyabb volt az arány, a szakközépiskolásoknál magasabb. Legmagasabb konformitás arányt eddig a Fidzsin ékő indiai tanárok körében találtak (58 %). Érdekes, hogy ha interneten keresztül, magányos helyzetben manipuláljuk a válaszadókat, akkor a konformitás arány kisebb.
19
El Lobo – A farkas
2006-06-04 07:57:33
Kedves Csepeli György Úr!
Köszönöm a választ, ez igen érdekes volt.
Az utolsó megállapításod számomra, mint az Internet gyakori látogatójának, igen fontos:
„Érdekes, hogy ha interneten keresztül, magányos helyzetben manipuláljuk a válaszadókat, akkor a konformitás arány kisebb.”
(A net büszke polgára szabadabban élheti meg társadalmi lény mivoltát?)
20
Csepeli György
2006-06-06 23:35:33
El Lobo!
Az internet szabaddá tesz!
21
El Lobo – A farkas
2006-06-07 06:11:36
Valahol azt írtam:
Fényes, büszke páva a blog!
🙂 Remélem, Ady nem fog rám megharagudni! 🙂
Valahogy rápillantottam ma erre a posztra, igen, tudom már: valaki rákeresett egy keresőben a „kétszemélyes darab” kifejezésre, és ez a poszt jött be rá elsőnek(!). Szóval így, ezért jöttem be ide.
Újra elolvastam, elejétől a végéig, s csak most veszem észre: az általam tisztelt Csepeli György (és ezt a jelzőt komolyan mondtam), űzött velem itt némi tréfát, amikor a „fényes emlékezetemre” hivatkozott.
Ugyanis a fényes emlékezet – ha valaki nem tudná -, korántsem egy hatalmas dícséret – és akkor ezt még finomra is fogtam 🙂
Tehát napjainkban, ha valaki korszerű akar lenni, az akkor jár el helyesen, ha semmire sem emlékezik a múltból, mert ez azt tükrözi – rettenetesen leegyszerűsítve -, hogy az agyában fészkelő kreativitás az úr, s nem a bebiflázott ismeret és az emlékezet!
Na, így utólag, most ebből itt hogyan másszak ki? 🙂
Kedves Csepeli György Úr! Az elmúlt évtizedeimből ez az egyetlen dolog, ami a fejemben megmaradt? – Hát ez hogy venné ki magát? Vagy mondjam azt, hogy csaltam, a jegyzeteimből bányásztam a dolgot elő?
Hm, vagy nem is vagyok kreatív? – na, ezt a mondatot felejtsük is el 🙂
A fene vigye el: Ranschburg Jenő TÉNYLEG olyan jó előadást tartott Budapesten, ahol én, a falusi kölyök szájtátva hallgattam – és vesszőzzenek érte meg – de emlékszem rá! Ez van, nincs mese!