2000 +/- 3; Balla D. könyvét bemutatták Pécsett

Kiadója (Pro Pannonia) elérkezettnek látta az időt, hogy 2000 +/-3 címen Balla D. Károly naplóját közreadja. Jól tette, mi mást is mondhatna a blogger 🙂

Aki itt most valamilyen „zsinorisztikus” beszámolóra számít, az eltévesztette a házszámot, mert ez blog, bár annyi hadd maradjon a szokásos idők rendjéből, az egyetlen síkon elénk kerülő megoldásból, hogy a bemutató előtt BDK-val jól megropogtattuk egymás csontját, ahogy azt előre a másiknak be is ígértük. Fent amúgy a Várkonyi Nándor Könyvtár képe, gyülekező pécsiekkel, akik író-olvasó találkozó, pogácsás könyvbemutató ábrándképével érkeztek – és meg is kapták szépen!

A dolog ott csúszott ki a remélt keretekből, hogy egy számítógépet bekapcsolva felejtettek a hangulatos olvasóteremben, s bár direkte mondtam BDK-nak, hogy most „nem közvetítek” – annak a francos gépnek nem tudtam ellenállni.
Ráálltam a BDK blogra és íme, a Kellemest a hasznossal bejegyzés hozzászólásai között egyszercsak elindult az ujjam. Azt hiszem, az zsinorisztikus 🙂

Hanem Sólyom Katalin! A végén szinte úgy kergettek minket el, mert leült Pécs – talán leghíresebb – színésze a géphez, mellém. Olvasta a hirtelen gesztus sorait, rám nézett, tényleg nem tudta mire vélni a „műsor” közben, hogy ott ütlegelem a gépet, amidőn a nép java szájtátva az író ajkán csüngött!
Mi az a blog? Mi az, hogy BDK, mi az, hogy El Lobo – A farkas, van nekem rendes nevem is?
Lassan átléptünk az én blogomba is, a Grace és Glória előadásról írt posztomra, amelyben ő is játszott, amelyről annyit mondtam, hogy a színházlátogató nem „szűzen” ül be egy előadásra, hanem vele vannak a gondjai is, s idő kell, amíg „katarzisképes állapotba kerül”.
– Na, jó, de ki az az Aristo a blogban? – kérdezett újra rám.
– Egy átok, egy filozófus – feleltem, aki éppen a színházba indulás előtt bosszantott fel a blogoszférában…
De ekkor a könyvtár igazgatója odajött hozzánk, köhögcsélt kicsinyt, jelezve, s tényleg, akkor már csak mi ketten voltunk a teremben, Sólyom Katalin meg én, Ariston, a filozófuson merengve, aki pont a színházba indulás előtt…
Na, ez történt BDK könyvbemutatójának estéjén Pécsett!
Hoppá, el ne felejtsem, Balla D. Károly dedikált is!

Upgrade másnap reggel:
Hohó, kedves papír alapú intelligenciával érkező, nem olyan ez a bejegyzés, mint amilyennek látszik! Ön, ha síkban értelmezi az írást, akkor arra gondol, micsoda tiszteletlenséget követtem el a jóbaráttal szemben, több szó esik itt rólam és Sólyom Katiról, s BDK meg a könyve – szinte semmi hírértékű valami…

De forgassuk meg a bejegyzést a térben.
1) Az első kék színű szövegre kattintva (2000+/-3) bizony olyan bejegyzéshez jut, ahol már előzetesen megtudhatta, mi fog történni, miként vélekedik a kiadó és a könyvtár igazgatója a könyvről, s a blogger ezt már minek is ismételné meg!
2) Bizony, hogy szó esik BDK-ról is, „be van ő mutatva” rendesen, minden oldaláról, katt a második kék színű szóra – megropogtattuk.
3) Aztán ott az esemény időrendi lefutása is, a tartalmi utalásokkal a harmadik kéken.
4) És azért a képek itt mindehhez, mint tényszerű pillanatdarabok – el ne felejtsük!
5) És a többi bejegyzésből is linkek indulnak szerte és tova, hogy létrejöjjön egy GÖMB, amelyben bizony ott fészkelődik BDK meg a könyvei, láthatjuk fényleni a pécsiek tiszteletét, s megpróbálhatjuk értelmezni a tiszteletére írt első magyar blogesszét is, amely visszamutat az egy évvel ezelőtti látogatására.
6) S akkor azon is elmerenghetünk, hogy kik vannak jelen, milyen a közeg, amelyben mindez megmutatkozik, hogy miről beszélgetnek egy számítógép villogó fényében BDK vendégei, hogy milyen szemüveget és kik hordanak, s mindehhez a még tágabb teret majd a hozzászólások adják meg – akár elmarasztalják a bejegyzést író bloggert, akár nem!