Blog, pillangószív, Művészetek Háza

A Pillangószív országos honlapoptimalizálási verseny eddigi négy hónapjából háromszor lettem a hó végén első – mint most is – és egyszer második. Ez a blog is első táblás (ezért emeli a kereső a második helyre), pedig ezt már kivettem a versenyből teljesen…
Mint azt korábban megírtam már, nem érdekel a verseny, a befektetett munka nem térül meg. Nem is írtam hozzá okt. 11.-től semmit. Aztán a hó vége előtt pár nappal láttam, megelőzött valaki, és nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy ne szálljak harcba a hóvégi elsőségért! Az most teljesen mindegy, hogy sikerült is, az érdekes inkább az, hogy többet tudtam meg magamról megint: szeretek első lenni.

Pillangó egyébként a pécsi Művészetek Háza kiállítótermeiben is szálldos épp elegendő, Salvador Dalí rajzain csak úgy hemzsegnek a szárnyas jóbarátok. Teszek is majd föl ide a Mester műveiből, pillangót, hernyót egyaránt.

Amúgy az ősz hatalmas viharral lökte magát be a városba, lecsupaszítva a fák javát, lefújva az illúziókat is erről-arról…

Hja, el ne felejtsem, ha már Művészetek Háza:

az ősz vajon tombol
vagy ballag-é
mikor megérkezik hozzánk
Balla D.?

“Blog, pillangószív, Művészetek Háza” bejegyzéshez 21 hozzászólás

  1. Pécsre beszökött az ősz
    Ott járt s hogy ott járt, én tudom csupán
    s elkezdődött egy balla d(a)

    Bocs!
    Adytól is bocsánat!

    Válasz
  2. Kedves Myrtille!
    1) Azt hiszem, Váci Mihály írt még egy olyan kifejezést:
    mesébe Balla(g)D.(áló) szekér…

    2) Játszani, győzni… (nem a nyerni szót használtam)!
    Szóval nekem az volt a meglepetés, hogy akkor is, ha nincs jelentősége, akkor is ELSŐ-nek lenni… ez volt a többlet-ismeret 🙂

    Válasz
  3. Különben pedig a péccsel és velem, Dalíval és velem, avantgárddal és velem kapcsolatot klereső feladványaimat két fickó most már „pillanatok alatt” megoldja, azt hittem, a mostanin pár napig elrágódnak, de nem: első este itt a megoldás. pedig nézzétek meg, jó nehéz volt a feladvány:

    http://hhrf.org/ungbereg/manz/0611/3_feladvany1.htm

    és az első kettő sem volt könnyű…

    Válasz
  4. Kedves Myrtille és BéDéKá!

    1) A feladványokhoz: ezek valóban nehezek (bár izgalmasak), szerencsém van, hogy „kértem a felmentésem” a megfejtésük terhe alól, így nem kell szégyenkeznem!
    Ám a kapcsolódásokat, melyekről az előző hsz-ben szó van, a magam módján „fejtegetem”, pillangó(szív) darabokból rakva ki a kapcsolódásokat! 🙂

    2) Nehezíti az életemet két dolog is:
    a) Soha ennyi anyázó, trágár, otromba bér-harcos, vagy önként-kéjjel romboló tahó nem járt még a blogjaimban. Különösen a NOL-blogomat tisztelik meg, hogy szélsőjobbos indulataikat levezessék, hogy tönkretegyék azt, amit építek. A logikai menet világos – aki a NOL-nál (is) vezet blogot, az nyilván kommunista, adjunk a pofájára.
    Ám a „morcipapás” blogom is célkeresztbe került, (pedig abban szinte csak Európa Kulturális Fővárosáról beszélek, Pécsről), kedves ajánlat is elhangzik benne arról, mit tegyek az ilyen-olyan származású anyámmal.
    (Ez utóbbira azt válaszoltam: a hozzászóló szokásait aligha kell átvennem).
    Ha konzervativ, jobboldali politikai nézeteket vallanék, rettenetesen szégyelném magam, hogy milyen szörnyű és műveletlen népség hányja-okádja tele a netet a szitkaival – az én politikai nézeteim álarcában.
    Miért van az, hogy nem a NOL-nál blogolók járnak mások blogjába okádni, hanem oda járnak mindenféle, névtelen, ocsmány figurák? Kik, vagy milyen jelenségek jelentik a biztatást?
    Lám, a net is felmutatja a társadalmi ANÓMIA jeleit, sokkal erőteljesebben, mint a tavaszi választások idején, pedig ami akkor történt, az sem volt „leányálom”!

    Jó érzés, hogy némelyek szolidaritást vállalnak, mint Myrtille is – köszönöm!

    Persze, az is érdekes jelenség, hogy ha balra eresztesz meg egy kritikát, mert akkor máris te leszel az „ellenség keze, aki betette a lábát”.

    Ilyenkor mindig Kassák jut eszembe:
    FEHÉR LÓ ÉS VÖRÖS TALÁR NÉLKÜL …

    b) a legfőbb honlapomat új szolgáltatóhoz helyeztem át, így néhány napra a találati táblákban visszaestem-visszaesek – és ez nem öröm.

    Válasz
  5. Nem érdemlik meg a törődést. Szerintem innen is törölnöd kéne a fentit. Meg ezt is, mert szóra sem érdemesek. Azétz IS járok ide, mert tudom, itt nem talákok ilyen hozzászólást.
    Nincs értelme.

    Válasz
  6. Nem éri meg. Tényleg. A nolon már nem is írok hozzád, mert akkor biztosan lesz „válasz”. Itt nem akarom, ezért töröld.:)

    Válasz
  7. Kedves Myrtille!
    Mint azt a Blogsuliban kifejtettem, elvileg három irány létezik a terminátorokkal kapcs. viselkedésünket illetően:

    a) pátyolgatás, felemelés (a társadalomban és) a neten, vita velük, mintanyújtás

    b) menekülés, elhúzódás előlük (mint büdös utastól a metrón – hogy a ?kaktuszka? nick nevű látogató szellemes hasonlatával éljek)

    c) felvenni a harcot, felmutatni „szexuális” és egyéb abberációikat, durván elkergetni őket

    Nos, amikor már túl sok a „büdös utas” a metrón, akkor mindannyian leszállunk? Ne legyen közlekedés?

    Válasz
  8. A magam blogjában elvagyok velük, máshoz nem viszem őket, ha úgy érzem jönnek velem.

    Tudod ki az úgyis. Aki neked „panaszkodott” rám. 🙂

    Válasz
  9. Nem teljesen ide kötődik, de ha már Pécs, ha már Dalí, ha már Művészetek Háza, ha egyszer BDK, akkor megkérdém: El Lobo, mikor tudsz bejönni hozzánk nevezett készülékkel egy internet-kapcsolat próbára, hogy a keddi estén minden klaffoljon? Hétfő megfelelne vagy még ma, pénteken, gyorsan. kettőig? Mert ha mégsem jó, akkor még tudunk lépni.

    Válasz
  10. Kedves Róbert!
    Ha BéDéKá, akkor ugye, ahhoz minden köthető, tehát parádésan jó helyen vetetted föl a keddi klaffolás kérdéskörét.
    Ma kettőig aligha, (terven felül történt, az asszony kiragadott a békés hétköznap forgatagából, és elvitt (bevásárló)kocsi-tologatónak, másfél órámat rabolva el a depressziótól) ám kettő előtt öt perccel még odaérnék. Szombaton, vasárnap, hétfőn viszont bármikor, ha mondasz időt (nem elhappolva a feladatot, az egyébként eltűnt Aigner Szilárd elől, tehát nem úgy, hogy rossz, vagy jó idő lesz, hanem óra, perc bemondását illetően!)
    Jöjjön a válasz, a gyors! 🙂

    Válasz
  11. Hétvégén komoly feladatok előtt állok én is, mivel asszony dolgozik, ezért: mosogatás, takarítás, főzés, majd vasárnap délután egy emberes dorbézolás.
    Úgyhogy javallom a hétfőt. pontos időpont? 11.00 magasságában. +/- 5 perc. A rádiójeleket kibácsátó eszköz társaságában várlak!
    Bevásárlásmentes hétvégét mindenkinek!

    Válasz
  12. Kedves Róbert!
    Hétfő 11 +/- 5 perc befogadva, Wi-Fi szerkezettel, lapos toppal együtt ott leszek.
    Hogyan értendő az egy emberes? Egyedül dorbézolsz vagy egy hatalmasat, egy „emberest” dorbézolsz másokkal? (A többi borzalmat, mosgatás, takarítás stb. értem).

    Válasz
  13. No, ha már hétfőn ilyen jót klaffoltok az egészségemre, gondoljatok rám a két ef között: éppen úton leszek az Ungvár-Pécs tengely mentén, lehet, pont az EU és az UA (valamint a józan ész) határán.

    Más: olvasóimnak nem bírok olyan nehéz feladványokat készíteni, hogy meg ne fejtsék néhány óra alatt. Azt hittem, ezzel:
    http://www.hhrf.org/ungbereg/manz/0611/4_feladvany1.htm
    elpiszmognak Pécsre érkezésemig. De nem. A közzététel napjának az éjszakáján meglett a megfejtés. Így hát elmondgatom, hogy leendő virtuális közönségünk egynémely tagja igazán felkészült lesz belőlem.

    Válasz
  14. Hát kellene… Meglátom. Nagyon időigényes az ilyesmi, ma dolgoznom kellett (cik az Új szónak), két napom maradt az előkészületekre.
    A tervem az, hogy két órával az est előtt frissül utoljára az oldal, ha azon lesz feladvány, akkor lesz… 🙂 Most pedig egy egyeztető levelet írok Lobónak.

    Válasz
  15. Sziasztok!
    Megyek, nézem a levelet tüstént.

    Ám előtte:
    Vártam, hogy Róbert, a finom jelzésnél szikárabban jelzi föntebb elmarasztaló véleményét (a kifakadásom miatt – a terminátorok felemlegetése okán), hogy a Művészetek Háza meg ez, hogyan jön össze!)
    De sajna megmaradt a puha, szinte látens intelemnél, s így nem csattanhat akkorát az, ha ide másolom a Szembesülésből:

    „Hívéül szegődött ezeknek az ideáknak – de nem katonájául. A magukat generálisnak érző Tanítványok szemében ez súlyos és megbocsáthatatlan hiányosságnak számított.” (139-140. o.)

    És Kassák ugyanígy! Csak nem tudom, melyik verséből való, pedig itt dübörög a fülemben (valahogy így):

    S a nyílt piacon vérem cseppjei dobolják,
    Kassák Lajos vagyok,
    csak így, borzalmas egyszerűséggel
    Fehér ló és vörös talár nélkül

    És már nem tudom a vers címét, s a Google, mint Homér, mintha nem csak vak volna, hanem süket is, semmit se mond, ha efelől kérdezem.

    (Egyszer ajándékképpen kaptam egy fatáblás festményt, testreszabottat, Kassák ábrázata volt rajta, ezzel az idézettel, innen maradt meg bennem, mert gyakorta nézegettem kedvemet lelve, festményt, sorokat egyaránt.
    De már nem tudom a vers címét, s így nem nézhetek utána, pedig nagyon szeretnék…)

    Új poszt kenyérszövegébe nem akarom átvinni a napi politikát, de itt helye volt, helye van, mert itt van a jelenség, s az egész őrülettel szemben keresem a helyes magatartást – Ballától és Kassáktól is van egy-egy alapállás, (rokonítható), s míg Balla D.-től akár személyesen is kérdezhetek ezt-azt az álláspontja felől, addig Kassáktól már aligha, s szégyen, amit nem tud a Google, azt én sem tudom, elszállt a vers címe, csak a gondolat maradt!

    Szóval, ha a Kassák-vers címében segítenétek, megköszönném!

    Válasz
  16. Megleltem a verset: Vallomáspár a címe, A tölgyfa levelei kötetben jelent meg eredetileg 1964-ben.
    Én a Kassák Lajos, Válogatott versek 1945-1967 című kötet 163. oldalán találtam rá. (30 év sorozat; Magvető és Szépirodalmi Kiadó; Kassák Lajos örököse (Kassák Lajosné), 1975).
    Pontosabb idézet a versből itt, a szakmai blogom eme bejegyzésének szövegében:
    Könyv. Csepeli György: A hatalom anatómiája
    http://seoblog.bognarstudio.hu/konyv-csepeli-gyorgy-a-hatalom-anatomiaja/

    Válasz

Hozzászólás a(z) Myrtille bejegyzéshez Válasz megszakítása