Tárgyalás nem várt fordulattal
Tegnap óta nem megy ki a fejemből… Tárgyalópartnerem munkatársa így mutatkozott be: Haris … vagyok.
Eltűnődtem egy pillanatra, s megkérdeztem:
– Felvidék? Naszvad?
S némi csend után: – Igen, honnan tudja?
– Az anyósom leánykori neve, azaz bocsánat, a kedves Mama leánykori neve is ugyanez, s innen gondoltam.
– Baranyában én két Haris családról tudok, mindkettő onnan jött, de egyik sem rokonom. Állítólag Naszvadon minden második embert Harisnak hívtak – teszi hozzá mosolyogva.
Az internet is képbe kerül
Aztán, ahogyan az lenni szokott mostanában, máris képbe és szóba jön az Internet, jelezve a kor szellemmét, a háló megkerülhetetlen voltát – hiszen az ifjú Haris úr eképpen folytatja:
Az iWiWen gyűjti is valaki a Harisokat…
Témánkba és elevenünkbe vág: Amikor 80 volt a kedves Mama
GYIK:
Milyen meglepetés érte a tárgyalást?
A tárgyalás során a résztvevők között váratlanul felmerült a Felvidék és Naszvad kapcsolata, amikor a tárgyalópartner bemutatkozott. Ez a személy a Haris család nevével hívta fel a figyelmet, amely a beszélgetés középpontjába került.
Milyen információt osztott meg a tárgyalópartner a Haris családról?
A tárgyalópartner elmondta, hogy Baranyában két Haris családról tud, de egyik sem a rokona. Ezen kívül megjegyezte, hogy Naszvadon sok Haris él, ami érdekes párhuzamot teremtett a beszélgetés során.
Hogyan kapcsolódik az internet a beszélgetéshez?
A beszélgetés során az internet szerepe is előtérbe került, mivel a Haris család nevével kapcsolatos információkat az iWiW közösségi oldalon gyűjtik. Ez a modern technológia megkerülhetetlen szerepét hangsúlyozza a családi kapcsolatok feltérképezésében.
Milyen emlék fűződik a kedves Mama nevéhez?
A kedves Mama leánykori neve is Haris volt, ami szoros kapcsolatot teremtett a beszélgetés témájával. Ez a személyes emlék hozzájárult a beszélgetés hangulatához és a résztvevők közötti kapcsolathoz.
Milyen családi vonatkozásokat említettek a tárgyalás során?
A tárgyalás során a Haris család története és a Naszvadon élő Harisok említése került előtérbe. A résztvevők közötti kapcsolatok és a családi háttér felfedezése érdekes beszélgetéseket indított el.
Talán némi magyarazátként ide kellene írnom: a felvidéki magyarokat kitelepítették (vagyonuktól fosztva Magyarországra lökve őket, mindez a második világháború után történt).
Békévé oldja az emlékezés – utalás József Attila „A Dunánál” c. versének soraira.
„A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
Innen jut eszembe, hogy ma a Békelánc nemzetiszín szalagjából (1600méter) kaptam levélben egy darabot:)
Megőrzöm.
Meg is kell őrizni azt, ami a múlt szemetének tagadására emlékeztet!
Most jöttem meg anyósomtól (bocs, kedves MAMA), elmeséltem neki a fenti történetet.
Ő is egy történettel felelt, papírt vett elő, amelyen ez állt: 1947. dec. 16-án, az xxx. sz. szerelvénnyel érkeztek Magyarországra…
Amikor legközelebb ő jön hozzánk – megnézzük az iWiW-en a Harisokat!