Vendég bejegyzés. Írta: Myrtille
Szeretem Párizst,
de oda csak látogatóba járok. Félévente meglátogatom családomnak azt a felét, amelyik kint él. Lent dél-nyugaton, Bordeaux mellett telepedett le lányom és az egyik fiam. A blogírást is a kedvükért kezdtem el, ezt találtuk a legéletszerűbb kapcsolattartásnak.
A látogatások nem múlnak el mindenféle rettenetes méretű családi és baráti evészetek nélkül. Sokat gondolkodtam, milyen recepteket hozzak, végül kettő mellett döntöttem, majd folytatom egy más alkalommal, mással.
A rettenetes méretű nem csak a mennyiségre vonatkozik, hanem az időtartamra is. Volt olyan ebéd, amihez 12-kor kezdtünk, és este hétkor bejelentette kedvenc vejem, hogy innen ez már a vacsora ?apero?.Judittól azt tanultam meg, hogy ne egyek tengeri herkentyűket a parttól 200 km-nél nagyobb távolságban, mert nem olyan jó már szerinte. Kell hozzá a sós levegő, akkor az igaziak.
Kedvenc előételem a sárgadinnye friss kenyérrel. (Bár semmi köze a tengerhez!) Próbáljátok ki! Igaz, jól kell választani, mert a mézédes csak a jó hozzá.
Azután az osztriga. Megvan az életritmusa, mikor érdemes enni. Ehhez egy nagymamának fogadott osztrigatenyésztő tud a legjobb tanácsokkal szolgálni.
Eddig semmi macerás kaja, de egy nagyon finom előételt azért leírok.
Lazac
Hozzávalók:
1 kg friss lazac filé (nyersen füstölt is), 6 citrom leve, 4 citrom reszelt héja, 35 cl szőlőmag olaj (vagy más), 30 g kapor, bors, só, 5 kanál mustár, 1 evőkanál cukor, kapribogyó díszítésnek.
Másfél óráig hagyd a mélyhűtőben a lazacot, míg majdnem meg nem fagy. Vágd fel vékony szeletekre, keverd össze a citromlevet, a reszelt héjat, és az olaj, valamint a kapor felét és egy kiskanálnyi sót. Locsold meg a löttyel a lazacszeleteket. Borsozd meg és tedd egy órára a hűtőbe főni.
2 citrom levével keverd el a mustárt, tedd bele a cukrot, sót, és a kaprot, keverd hozzá az olajat.
Rakd ki a lazacot tányérokra és tálald a mustáros öntettel és barna kenyérrel. Mondhatom rettentő finom!
Sokféle tenger gyümölcseit ettem már, éltek, mártásokban úszkáltak boldogan, páclevekben főttek, de kedvenc a kék kagyló, ahogy Judit lányom készíti:
3 liter kék kagyló, 25 cl fehérbor, 10 cl konyak, 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 100g tejszín, bors
Az úgy volt, hogy vajon megpárolta a hagymákat, aztán felöntötte a borral,
konyakkal, borssal, meg a tejszínnel, felforralta, beletette a kagylókat, megvárta amíg kinyíltak, és kész.
Az első kagylót kibányászva, csipeszként használjuk a kagylót a többihez.
Folytatást ígértem, és ígérek, salátákkal és szingli kajákkal. : ))
***
További blogger receptek
Az előző jobb volt!
Szia Myrtille!
Köszönöm ezt a posztod! Meg is fogom mutatni az asszonynak – holnapra valami ilyesmit rittyentene-e előételnek?! Majd meglátjuk!
Képet is szeretnék tőled kérni, szívesen feltenném!
„Az előző jobb volt” – megjegyzésedre: más téma volt, nem jobb! Ennyi erővel meg mondhatjuk: Ez meg sokkal finomabb! 🙂
Szóval köszönöm!
Keresek képet, az lehet holnap lesz elérhető, de lehet hogy ájulásig van még annyi dőm:)
Köszönöm a helyet!
Még jó, hogy már vacsiztam:)
A lazacot én is imádom.
Svédországban szoktam rá:)
Tehát kipróbálom a receptedet.
Viszont azt írd még le, mi az osztriga életritmusa.
Bár egy élő állatot csak úgy? Na ehhez még bátorság kell!
A normandiai kiránduláson (szigorúan partközelben) ettünk körris kagylót, na az elég jó volt:)
És akkor a párok franciák?
Tudom, hülye a kérdés:)
Várjuk a salikat.
Majd vasárnap jövök!
Jó pihit mindenkinek!
sokan járnak ám felém:)
A két kitelepült, Judit lányom és Lacus fiam van az első képen. Most éppen magyar vacsorával ünneplik sárközy győzelmét:) (ez vicc volt)
A kép természetesen nem ennyire friss.
Rendszeres olvasói blogjaimnak, és az ismerős blogoknak.
Morvax! A párok franciák.
A második kép az Arcachon-ban készült, háttérben Pila a dűne:)
Az öböl fő atrakciója az osztriga tenyészetei.
az osztrigának egész évben nagy keletje van, de a legfinomabb amikor terhes. Vagyis „tejes”.
No és egy tál fekete kagyló, mindenképpen finom.
Kösz, A „Nagy Kék” már nem fért ki látom:)
http://www.huitres-arcachon-capferret.com/TERROIR/galerie.htm#
Az öböl, itt egyszer eltöltöttem hat órát mert kiment alólunk a víz, várhattuk a dagályt:))
Kedves Myrtille!
Köszönöm a küldött képeket! Igyekeztem szépen elhelyezni őket a sorok közé! És köszönöm a képmagyarázatokat is!
P.S.
Néhány nap múlva a receptet – engedelmeddel -, beemelném a blogger-receptek gyűjteményébe is!
Tudod, ahol már van tőled nyalánkság amúgy is, a Cassoulet (Depardieu módra) példának okáért.
A gyűjtemény második fele, a kék színűek a blogger-receptek 🙂
http://www.etterempecs.hu/receptek.html
Nagyon helyesek Judit és Lacus, igazán jó dolog lehet, hogy mindig van okod Franciaországba menni:)
Vagy éppen Párizsba, gondolom csupán lóvé kérdése az egész.
Mostmár értem, mi az osztrigák bioritmusa.
Az még odébb lesz, hogy én egyek belőlük:)
Mi is ilyen kagylót ettünk Honfleurben, de az sárgás kulimászban volt és kicsit elrettentő a fotó, ahogy bányásszuk őket.
Ezért inkább nem publikus:)
Kedves Myrtille!
A gyermekeid közül melyiküknek az arcvonásaiban keressem a tiédet?
El Lobo! Ők az apjukra hasonlítanak.
meg egymásra.
A rejtélyes anyuka, a titokzatos nő arcvonásai továbbra is homályban?
Jelezném, Myrtille blogjában a blográdió Edith Piaf – Sous le Ciel de Paris c. dalát löki!
Katt ide > Myrtille
megnéztem a receptes oldalt. köszönöm!
Én köszönöm a recepteket!
https://etterem.joljarok.hu/blogger-receptek/