Van-e hitelessége a magyar politológiának?

Török Gábor, mint ügyeletes politológus-zseni

Van abban szépség, kellem és báj, amikor a középszer nekimegy a fölötte állónak, s vágyai szerint kioktatja azt s lenullázza annak igazát.  Az ilyesmi szép, az ilyesmi jó, az ilyesmivel a fenséges pórnép meg van elégedve! – írtam még júniusban egy Török Gábor vs Lengyel László címmel jegyzetfüzetembe.
Ezt látjuk most is, a szálfaegyenesként eladott, ámbár folytonosan  jobbra hajló Török Gábor, az új online csoda, odacsördít egyet Lengyel Lászlónak.
Török, aki a se hús, se hal stílus megvalósítója – népiesen se nyál, se takony – beszól annak a Lengyelnek, aki két oktávval feljebb énekel és a publicisztika művészetét, vagyis a kottát is ismeri.

Orbán Viktor megítélése a tét. Török nagyjából kis kisiklásként értékeli a kormány első két hetében történteket, amelynek semmi kihatása nem lesz hosszú távon a Fidesz vezérére, aki most van a helyén, aki szép, aki  jó és aki tettre kész – és még akkor is igazat mondott, amikor azt állította, 2006-ban pártja sokat okosodott. (Most nem időznék azzal, hogy hány hiányzót vélek felfedezni ama tanév osztálykönyveiben.)

Lengyel szerint viszont Orbán Viktor máris elmondta a maga öszödi beszédét, s ennyi volt a diadal, ami jő, az már a politikai értelemben vett halál.

Kedvetlenül olvasom a teljes netet beterítő új Török Gábor írást, amely az Orbánból nem lesz Gyurcsány? címet viseli. Szinte nincs is online lap, amely ne idézné a blogbejegyzést.
Török világképe tulajdonképpen nagyon egyszerű: most a jók kezében a jogar (vagy inkább az egyszemélyes jó kezében a hatalom), s ők nem fognak a rosszak sorsára jutni! Ebből a mesebeli világképből hiányzik az alap, a teljes magyar politikai elit válsága, amely ha volt is, a kétharmados választási győzelemmel, a fülkeforradalommal véget ért.
Nem ért véget kedves Török Gábor!

Orbán Viktorék hitelképesebbek, mint Gyurcsányék voltak – juthat el az olvasó a bejegyzés végkövetkeztetéséig. Lehet, hogy így van, de a hitelességet megalapozó számos momentum elkerüli a szerző figyelmét.

Az a jó, ha kimarad a rossz

Ilyen – a gazdaságban gyökerező – momentum a hitelt svájci frankban felvevők (lét)bizonytalansága, ilyen a középosztály félelme, amely a részvénymegtakarításaik elveszítése miatt keletkezik. Aligha tagadható, hogy közmegegyezés uralkodik abban: ezt a helyzetet bután, ügyetlenül kezelte a friss hatalom.
A hitelességet aláásó furcsa képződményként tekint a szellemileg érett lakosság az olyan gyermeteg politizálásra, amely a fülkeforradalom, a gazdasági szabadságharc, a kötelező kifüggesztésű NENYI, a kertvégi rothadó gyümölcsből engedélyezett pálinka köré szerveződik.
Szinte hihetetlen, hogy ennyit képzel a FIDESZ vezetése a magyar értelmiségről (mármint hogy ezt komolyan vesszük.)

Török Gábor értelmezésében a fentiek nem tényezők, vagyis nincs baj a mostani kormány és Orbán Viktor hitelességével.
Hát, ő tudja, ő ma „a” magyar politológus…