Az ország első Kulturális Ipari Klaszterének tagjai ma összejöttek Pécsett, hogy fordítsanak egyet a dolgok megszokott menetén!
Megértve, hogy EGYÜTTMŰKÖDVE is lehet dolgozni, sőt, valószínűleg úgy eredményesebben is, még az – úgymond – konkurensek is egy asztalhoz ültek!
A célok felől a Dél-Dunántúli Kulturális Ipari Klaszter honlapja részletes tájékoztatást ad, de íme, egy kis ízelítő:
– Kulturális termékkínálat regionális marketingjének tervezése és szervezése.
– RIS és Versenyképességi (Fejlesztési) Pólus Projektekben megjelenő kulturális ágazatot érintő igények, tervek és projektek megoldása, innovatív fejlesztések generálása.
– EKF-ben megjelenő beruházásokhoz kapcsolható programok és rendezvények szervezésében és kialakításában való közreműködés
– A kulturális ipar területének innovatív eredményeinek különböző eszközökkel történő kommunikálása
A Pólus program
Gyanítom, a ma Magyarországának a fentebbi projektek némelyike, pl. a PÓLUS, fontosabbak, mint azok a politikainak mondott hírek, amelyekkel a tömegtájékoztatásban jószerével naponta ingerelnek és bosszantanak.
Ám amíg azok jól fölerősítve harsognak a Kárpátok bércei közt, dobhártyát szaggató módon üvöltik el az olykor hibbantakat feltételező „üzenetet”, addig a jövő valójában jóval csendesebben fordul, mégha csikorogva is – meglehet, éppen ezeken a programokon.
Míg „konkurenseim” egymással (Partners és Hétfő a képen),
addig jómagam Rabb Szabolcs úrral beszélgettem – mit tehetnénk pl. abban a piaci küzdelemben, amely a neten a TÁJÉKOZTATÁS terén van kibontakozóban, s hogyan lehetne a blog eszközét is használnunk az ismeretek terjesztésében, a vállalati kultúra, a piaci párbeszéd javításában.
Egymásra néztünk, meglehet, új projekt van születőben (?)?
Korábban a klaszterbe történt belépésemről itt írtam: Kulturális Ipari Klaszter
Örömmel vettem, hogy az ebben, az egyik hsz.-ben kifejtett érveim alapján a Klaszter honlapja BLOG-gal is fog gazdagodni!
—–
Magánmegjegyzés magamnak:
Aztán magánbeszélgetésben, négyszemközt Tarrósy Istvánra kérdeztem rá: kinek „köszönhetem” a tavaly őszi, névtelen, aláírás nélküli, „gazdátlanul hivatalos” elutasítást (a pimasz körítéssel, amelyet most nem akarnék felemlegetni és nem is linkelem be). Ugyanazt tettem tehát, mint az alpolgármester, Gonda Tibor úr esetében is: nyílt kérdést tettem fel, szemtől-szembe, legyen mód ugyanígy, egyenesen válaszolni.
István arról biztosított, nem az ő „számláját” terheli a dolog.
Akkor tovább szűkült a kör, előbb-utóbb meg fogom tudni.
***
Ez is Dél-Dunántúl:
