Bevásárlás
A bevásárlóközpont olykor nehéz férfibánat titkát is kiköpi magából.
Miképpen ma is, midőn két keserű férfitársam, egyformán bánatos orcával panaszolta:
– Úristen, mennyire utálom ezt itt!
Lassan, meggyötört ábrázattal tolták a megpakolt bevásárlókocsit, biccentettek felém, s látva a közös sors borzasztó nyomait homályosuló szememen, a fenti mondattal üdvözöltek.Eközben a fürge feleségek szorgos rohanással gyűjtötték a harapnivalót, a kéztörlő kendőt, a szemetes zsákot, a nélkülözhetetlennek mondott apróságok tucatjait, láthatóan lubickolva a nagyszerű feladat tengerében, rejtélyes gyönyörűséget találva az ilyesfajta tevékenységben.
Óh, drága férfitársaim, ha
tudnátok, miféle plusz teher nyomja a vállam, a már-már megszokott kocsitologatás terhein túl!
Történt, hogy az asszony arra az elhatározásra jutott: ezentúl egészségesen fogunk táplálkozni!
Ebből kifolyólag csupa fura nevű étel-alap került a mi kocsinkba, kuszkusz meg mittudoménmi, nem csoda, hogy nagy merészen meg is kérdeztem az asszonyt:
– Na de mit fogunk enni?
Éretlen megjegyzésem után az asszony szükségesnek látta, hogy hangulatjavításom érdekében Svédcseppel is gazdagítsa a bevásárlókocsi tartalmát.
Nézem az üveget, az van ráfirkantva: Eredeti osztrák Svédcsepp!
Na, ha arra játszott drága nőm, hogy ezzel az ellentmondással legalább fél órát elleszek morgolódás nélkül, hát bejött neki! Ki hitte volna, magam is aktív nézelődéssel időztem a továbbiakban a polcok között: vajon találok-e eredeti SVÉD Svédcseppet, vagy reformkonyhánk ezzel a kis szépséghibával indul mostan hódító útjának neki.
Lovas katona lennék!
Ha még egyszer születnék, jó lovas katona szeretnék lenni! Mivel a jó lovas katonának de jól vagyon dolga.
Először is: a jó lovas katonának kora reggel nem mondja azt a felesége, hogy nézd már meg a neten, mikor nyit a Gienger!
Civilként persze más a helyzet, az ember ilyenkor odaül a gép elé, még hunyorog az álmosságtól, még pottyan a csipa az ölébe ugyan, de máris guvadt szemekkel bámulja a monitort, s ütögeti az IBM-rendszerű vasba: Gienger Pécs.
– 7-kor nyit! – mondja a civil a konyha felé botorkálva, ahol az asszony persze már szürcsöli a jó meleg, illatos kávét, s már fitt is az egész nő, mintha csak lovas katona volna!
A civil a Gienger előtt kezd el ébredezni, ahol nem tárt kapukkal várják, hanem papír fecnivel: LELTÁROZUNK!
– Az édes jó …. – mondja a civil, aztán pedig a ló bizonyos testrészét is szóba hozza, pedig nem is lovas katona!
– Az való nektek, nem a net! – fejezi be a civil a „lószerszámmal” kezdett mondatát.
Hej, ha ehelyett alhatna még, vagy ehetne-ihatna a sátrában, de jó is volna…
Időjárás jelentés vs. hírek
Az időjárásban ma már nincs semmi érdekes. Este bemondja, megmutatja a „tömegtájékoztatás”, hogy holnap milyen időre számíthatunk, s ha reggel kinézünk az ablakon, egyre többször mormolhatjuk az orrunk alatt – hm, hát tényleg nem esik a hó, s tényleg köd van, és tényleg satöbbi, ezek ezt megint kurvára eltalálták.
Na, de a hírek!
A világban naponta százszámra történik valami baj, szerencsétlenség, természeti katasztrófa, sőt „őrült kihágás”, hogy finoman fogalmazzuk meg az emberiség szokásos, napi rémtetteit.
„Nem volt magyar áldozat” – közlik harsányan az önnön nagyszerűségüktől felhevült hírgyártó kisiparosok, a tömegtájékoztatás felkent papjai.
Csesszétek meg, hát hír ez?
Hát nem az!
Az volna a hír, ha VAN magyar áldozat, ugyanis ennek a valószínűsége – csekély. A sokmilliárd aránylik a tízmillióhoz, hogy megfáradt kezetekbe adjam a kulcsot!
Egyébként pedig tényleg, ma sem esik a hó, de szerencsére magyar áldozatot mindeddig nem találtak!
Világ proletárjai
Kedves kis hasonlat jutott eszembe. Aki ismeri Kassáknak az Egy ember élete c. vaskos, ám letehetetlen kötetét, az ismerheti is a történetet.
Bécsben esett meg, hogy József Attila megkereste a számüzetésben élő avantgarde költő-festőt, s megmutatta neki verseit.
Kassák valami olyasmit mondott: – Uram, maga szebb Kassák-verseket ír, mint én!
Ez Orbán Viktorról jutott eszembe! Ő ugyanis ma már az úgynevezett baloldalnál is szebb Kádár-kori strófákkal áll elibénk!
A szolidáris állam magas eszméje, egy gyönyörű kör végkifejletét jelenti. A liberális oldalról először jobbra vitt az útja, de most éles balkanyar következik.
Ezzel, a nagyon szélső széleket leszámítva, már minden ideológiai utat bejárt, ami járható.
Ám látható, a híveit ez nem zavarja.
No, jó, változunk mindannyian, miként József Attila is megtalálta a maga hangját. Igaz, neki nem tartott ennyi ideig!
