Immár se szeri, se száma a flashmob akcióknak, amelyek egy-egy ötperces villámcsődület formájában hívják fel a figyelmet – hol Pécsett, hol Budapesten – arra, hogy Pécs lakossága nem akar NATO radart (lokátort) mindössze 500 méterre a lakóépületektől. Jelezném, hogy minél több ilyen akció fut az egyenkaptafán, annál nagyobbak lesznek az én esélyeim, aki akarja a NATO radart Pécsett! Elmondom miért.
Először is megjegyezném, hogy attól, hogy divatos valami, mint mostanság a flashmob, magyarán a villámcsődület, nem feltétlenül hoz átütő sikert. Ugyanis ha abból hiányzik a spiritusz, a gerillamarketing által megkövetelt meghökkentő elem, akkor az már egy kalap szamócát sem ér. Önmagában tehát, a korábban újnak számító forma egyszerű bevetése már nem hozhatja meg a kívánt sikert.
Ami pedig a lényeget illeti: azt a radart eredetileg nem ide tervezték, a Tubesre, hanem kicsit arrébb, Pécstől távolabb építették volna meg, de a zöldek sikeres akcióval, a köztársasági elnök úr pártoló támogatásával, (mondhatnánk, a hadsereg főparancsnokának támogatásával, hiszen Sólyom tölti be automatikusan ezt a tisztséget) – szóval ők szépen átnyomták a lokátort Pécs tetejére!
Ekkor Pécsett népszavazás történt, amely a gyér részvétel miatt érvénytelenre sikerült.
Ha komolyan vesszük a demokráciát, akkor két fontos előzményt kell figyelembe vennünk:
1) a magyar nép népszavazáson döntötte el, hogy csatlakozik a NATO-hoz, ezzel nem csak az előnyökből, hanem a terhekből is magára vállalva valamekkora részt
2) a pécsi népszavazás eredménytelenül zárult; akkor kellett volna, a népszavazás előtt akciózni, meg akkor, amikor tapsolt a nép a hadsereg főparancsnokának, hogy nem úgy van az Sólyom úr, ne tessék itt népszerűsködni…
És végül a lényeg: radart építeni egy város feje fölé óriási őrültség, ám a demokrácia eszközeivel, a népszavazás intézményével, a zöldek és általában a civilek mozgalmaival visszaélni még nagyobb őrültség! Annyira az, hogy a radar felépítése lesz az igazi flashmob, amelynek üzenete majd végigsöpör a földgolyón: a demokráciával soha többé ne szórakozzon senki. Se politikus, se civil, se maga a nép!
Ezért akarom a radart.
Lobo, igazad van, a demokrácia nem játék. Elkéstél ezzel az üzenettel, hosszú ideje mosópor reklámok futnak politikai hirdetés néven, csak más a szövegük.
Egy diktatúrából különösebb katarzis nélkül a demokráciába – nevezzük így – érkezett nép sajnos szükségszerűen protest szavazók tömege lesz. Nem ért máshoz. Úgy játszik a demokráciával, mint majom a zsebórával. Élvezi, hogy nyomogathatja a gombokat. Mármint a tanulatlan többség. (Mert, sajnos, a tanulatlanok vannak többségben, ne áltassuk magunkat.) Ez komoly baja a mi demokráciánknak.
Ha ebben a közegben bárki bármit el akar érni, az a protestre kell hogy kihegyezze az üzenetét. Legyen ez a cél tisztességes vagy tisztességtelen. És a legtanulatlanabbakat kell megmozgatnia, mert a tanult emberek – a kisebbség – sosem jelent elegendő szavazó erőt.
Figyelem, ez nagy baj! Bármit és annak az ellenkezőjét is el lehet adni, és egy jó kezdeményezést is meg lehet fordítani – a többségnek ugyanis nincs meggyőződése, nem olvas, nem figyel, csak a legharsányabb hangokra. És azok nem feltétlen a legjobb helyről jönnek.
Így viszont sajnos „sok nagyszerű, fontos merény kifordul medriből, s elveszti ‘tett’ nevét”.
Ha egy népszavazást a tanult, jóérzésű emberekre alapoz valaki, olyan komoly hibát követ el, ami megbocsáthatatlan következményekkel jár.
Egyetértek, komoly lecke lesz ez, de nem lesz olcsó.
na, ezzel most nagyon egyet értek, főleg az 1) ponttal, de nem tősgyökeres pécsi lévén nem szoktam beleszólni a vitába.
„a többségnek ugyanis nincs meggyőződése, nem olvas, nem figyel, csak a legharsányabb hangokra”
ezzel meg most kicsit off is leszek, de pont ez miatt olyan veszélyes ez a mostani népszavazósdi. lehet, hogy sokaknak gondot okozna logikailag végiggondolni, mit is kell válaszolni egy megfordított kérdésre. így meg csak el kell fogadni a felkínált válaszok valamelyikét, orientációtól függően.
Egy kicsit zavarban vagyok, amikor a „nép éretlenségéről” esik szó, mert egyfelől ennek vannak jelei, másfelől viszont ebből a tételből kiindulva akár diktatúrák létjogosultsága volna igazolható! Az ellen pedig erősen berzenkedem.
Szóval volna némi teendőnk, azt gondolom. És e tárgyban a politikai elit egy része is hátrányban van a saját felelősségéhez, feladatához mérten…
Lobo, a diktatúrák pont azzal élnek vissza, amivel a demokráciák: azzal, hogy a többség tájékozatlan. És ezért mind a demokráciák, mind a diktatúrák haszonélvezői mindent megtesznek.
A Szovjetúnió és az Egyesült Államok közötti egyetlen különbség csak a módszer volt. Az egyik elit géppisztollyal uralkodott a népen, a másik azzal, hogy 30 évre odaadott neki hozomra kocsit, hűtőgépet, házat, mikrohullámú sötőt, megtömte a jégszekrényét sörrel, és mindennap leadta neki a baseball meccset.
Mindkét ország egy fegyenctelep volt, csak míg az egyikben fegyencnek is érezték magukat, a másikban szabadnak gondolták magukat a jóemberek. Tény, hogy ha már az ember fegyenc, akkor legyen egy gazdag állam fegyence… Az a helyzet, hogy az USA típusú diktatúra ugyanúgy egy nagyon szűk elit érdekeit szolgálja, és gondoskodik azok kikezdhetetlen uralmáról, ha kell, fegyverrel, de sokkal ritkábban kell fegyverhez nyúlnia, mert sokkal finomabb eszközökkel tette rabszolgákká a lakóit, akiknek nincs elnyomottság-tudatuk.
Lobo, az a sejtésem, hogy mi pont ellenkező póluson elhelyezkedő pártokra szavazunk. 10 éve még kétségbe is estem volna ezen, mára viszont már több eszem van, és inkább azt mondom: de jó, hogy a túlsó parton is vannak gondolkodó emberek, mint Te!
Minden szélsőségnek – legyen az demokrácia vagy diktatúra útján uralkodó szélsőség – egyetlen ellensége a gondolkodó ember.
Úgyhogy mi népellenségek, tartsunk össze!
Blues!
Kedves Attila!
10 évvel ezelőtt még engem is zavart volna, de ma már nem zavar. 🙂
Szerintem ha nem beszélnénk pártokról, sem személyekről, csak értékrendről, akkor nagy meglepetésünkre kiderülne, hogy apró különbségekkel ugyanazt gondoljuk, csak a pártpreferenciáink mások.
Van itt egy vers Adytól, és egy hangfájl, ahogy Dinnyés József énekli.
Nem blues ez, de jó ez nekünk.
http://www.dinnyes.com/nyit/dinnyes_cd/04_kin_dac/ady_kindac.htm
Tetszett, köszönöm!
Off: Dinnyéstől a „még meg sem hozta a gólya” kezdetű nincs meg neked véletlenül? Nekem nincs meg, s mostanság minduntalan „rájár a fülem”. De jó volna meghallgatni azt is 🙂
Sajnos nincs meg.
Ha hallok róla, feltétlen jelzek!