Pillangószív blog és Marketing Klub

PILLANGÓSZÍV verseny, pillangószív blog, partizánmarketing: a piacvezető és a követők specialistája „összecsapott”.

Tegnap, azaz december 20.-án délután Pécsett, egy multinacionális cég Dél-Dunántúli Igazgatóságán, amely nyugalmat, eleganciát és gazdagságot sugárzott, megjelentek a Kamara Marketing Klubjának tagjai, (köztük én).

A vendéglátó multi-cég vezetője korszerű eszközök bevetésével tartotta meg kitűnő előadását, minden porcikájában jól képviselve egy PIACVEZETŐ szerepben lévő vállalkozás érdekeit, igen elegánsan szervírozva azt a szerepkört, ami a piacvezetőt kell, hogy jellemezze!

Visszafogottan gazdag környezet, ajándék a résztvevők asztalán, a háttérben előkészítve egy pompás állófogadás kellékei, elegáns öltöny nyakkendővel, előre elkészített dia-sor, nyugodt előadói hangnem, lenyűgöző számsorok…

Hej, barátom, kedves El Lobo – A farkas, most aztán mi lesz? – kérdeztem magamtól! Blogról-partizánmarketingről itt, és ezek után…

Nos, egyszercsak rám került a sor – ami várható volt egyébként, mivel csupán ketten tartottunk tegnap előadást 🙂 , s valahogy így vágtam magam ki szorult helyzetemből:

– Hej, Kedves Barátaim, itt az alkalom, hogy lássuk és halljuk a különbséget a „piacvezető” KONTRA a „követők” specialistája között!
Házigazdánktól e gazdag környezetben ajándékot kaptatatok – én semmit sem hoztam! Ő nyakkendőt viselt – jómagam nem! Neki előre elkészített vázlata, diasora volt, én puszta kézzel jöttem, mert arra kanyarítom majd a szót, amerre menet közben ti akarjátok! Ő nyugodtan beszélt – de körülöttem majd izzik a levegő!…

(Szóval így kezdtem valahogy 🙂 Azt gondolom, hogy a hátrányból olyan előnyt kovácsoltam így, amely mindkettőnknek, sőt mindannyiunknak hasznára volt. Mert nem emberek, hanem SZEREPEK közötti különbséget mutattam föl!)

Aztán odaléptem a számítógéphez, s elindultunk egy szép blog-kalandra, amelynek során barangoltunk kicsit a net vidékein, bemutattam, a jó partizán miként veri meg az „imperialistákat” – ha a kedve úgy hozza, illetve, ha megfizetik 🙂

(Tegnap, elkeseredve mutattam meg ott, hogy a „blog” szóra, a Google-ban, a magyar nyelvű találatok között kétmillió szó-találat mellett, huszonegyedik vagyok (pontosabban ez a blog). Ez pont a határon túleső, peches szám, hiszen huszadiknak lenni még éppen valami (mert idáig esetleg még eljön az, aki a keresett szó után kutakodik, de tovább már nem). Huszonegyediknek lenni pontosan annyit ér, mint ezrediknek lenni – azaz semmit sem!

Ám az a helyzet, hogy ma már a 19. vagyok!!!