Személyiségváltás – El Lobo a Mamut daláról

El Lobo (a harcos) a Mamut daláról

Ez az erkélyjelenet korántsem a Rómeó és Júliából
rángatja elő az asszociációkat
ez rendesen odabasz a dolgok közepébe
azt írod a ragyavert könyvben
„kinézek az ablakon milyen jól lehetne innen
járókelőket hányni ha még a régi lennék
de nem vagyok”
és tényleg nem vagy az teszem hozzá
duálprocesszoros lakásfelújító polgár morcipapa erkélye jut eszembe
a vén trotyakos egykor a net partizánja volt
bezárta a boltot és kiírta a a blogra
egy szolid polgár blogja ez itt
esténként valami nőcskével levelez
hogy a galambok odaszartak az erkélyére
s hogy hajnalban nem tud aludni a feketerigóktól
s ha kisüt a nap kitaszigálja a képét a balkonra
erre használja a bájtjainkat a szabad bájtokat
lőtték volna inkább le valami hülye háborúban
mintsem ez a szégyen
de ravasz volt mint a róka nem kapták el
elpusztíthatatlan s a lyukakat a testén hűvös anyagokkal
pótolja az orvostudomány
a net Guevarája lehetett volna ha megölik
de szerencsétlenségünkre polgár lett belőle egy senki

azok leszünk-e mi is mire megöregszünk?

majd nem hányni járunk az erkélyünkre
hanem hogy a barázdákkal telivert arcunkat odanyújtsuk
a hűs szeleknek vagy a nap melegének
vagy zsűritag leszel inkább aki kijelenti
ez a csacska nóta kell a világnak és a pénzt
triálprocesszorokra költöd
s leszarod a célt a szabadságot
nem viselném el hogy te is elmorcipapásodj
inkább magam öllek meg
az erkélyeden

Mpapa (aki kiszállt a harcból) a Mamut daláról

gyönyörű tévút amin kúszva-szökellve jársz
nincs annál gyönyörűbb
de én már nem cserélem el semmiért sem a békét
a nőm ölelését
a nyugalmat amit a test és a lélek is megkíván
és a gyönyörtől habzó éjszakák melegét
ez a szabadság az erkély a nap melegével
könyvvel az ölben és zenével
amelyért megharcoltunk
béke van polgári lét bő bankbetét
vagy hitelképesség legalább
ez a szabadság
ami maradt azt úgyis elintézik a bugris El Lobók
meg az ifjú Parák
s csak remélni tudom
nem kell ahhoz megvénülniök hogy ezt belássák

tedd el a fegyvert Lobo
lobogj inkább az élvezetek tűzében
hagyd már nyugton a világot
inkább a nők a rigók a galambszar a balkon napsiratta melegén
mint az örökös nyugtalanság hagyd békén Parát!