Ügyet intézek
Brrrrr. Ügyintézek. Ha ügyet kell intézni, már előre megy fel bennem a pumpa. Idő, pénz, idegek kopása nem számít.
Már túl vagyok a kötelező biztosításom lemondásán, és újra is kötöttem egyazon lendülettel – ugyanott. Ez kész őrület, mert az csak a látszat, hogy kevesebbe lesz a biztosításom, mert kollektíve biztosan ráfizetünk arra az őrültségre, hogy újrakötjük azt, ami eddig is működött és tollvonás, idő, energiabefektetés nélkül is működhetne ugyanúgy tovább. De nem így megy, valakiknek kell a fölösleges ügyintézés, a bürokrácia.
Válság van, de arra kényszerítjük önmagunk, hogy termelő, alkotó munka helyett őrültségekkel foglakozzunk. Néhány ezres megtakarítás a díjunk – de vajon mennyi a veszteségünk?
Már a zöldkártyám is rendben, igaz, kétszeri nekifutásból fizethettem csak a pénztárnál, ahol minden máshoz elfogadják a bankkártyás fizetést, csak a zöldkártya térítéséhez nem. Mert harmadik félként ott az állam és annak a bankkártya nem jó, csak a kp. De finnyás államunk van, a betyárját neki!
Persze van jó példa is, segítőkész kéz a változások csiholta, soha véget nem érő ügyintézési folyamatban: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete levélben értesített, hogy december 31-ig, ha önkéntes magánnyúgdijpénztári tag lennék, még meggondolhatom magam és visszatérhetek a TB égisze alá.
Utána jártam, döntöttem – visszatérek. Mivel most éppen nem vagyok Budapesten, ahol az önkéntes pénztáram működik, interneten intézném a dolgot. De nem lehet, küldjem a kérvényt postán.
Hát ne izéljetek polgárpajtások, szó nincs kérvényről, hanem csupán udvarias bejelentésről – és nem akarom megint felkeresni a postát.
Idő, pénz, idegek kopása nem számít…
***
A Posta nálam elkapart
Na, jó, nem mondom, hogy túlságosan vasalt volna az arcom, nem mondom, hogy nem állok olykor görbén, sóhajnnyi púpot képezve a hátamon, nem mondom, hogy rossz fényviszonyok mellett a hajam sűrűségén ne találhatnánk enyhe hibát – de azért ez mégiscsak sok!
Azért van ez, mert a postáskisasszonyokra kimértek valamilyen penzumot, ha nem adnak el ennyi vagy annyi akármit, akkor nincs pénz, nincs prémium – vagy valami ilyesféle dolog lehet.
Nincs alkalom, hogy miközben bélyeget akarok csupán a borítékomra vagy nyamvadt kis pénzeket küldenék torkos kis hivataloknak szerteszét – szóval nincs alkalom, hogy ne akarna a soros postáskisasszony rám lőcsölni valamit, mondjuk biztosítást, értékpapírt, apámfülét.
Ma végigmért a hölgy és mosolyogva így szólt:
– Ajánlhatok Önnek egy kis nyugdíjasoknak való megtakarítást?
Na, szóval mondom, a posta nálam most elkapart!
***
Más őrültségek:
