Archív bejegyzés a blog világáról
Ha a Google.hu alatt rákeresünk a BLOG szóra, közel kétmilliárd szótalálatot kapunk (hajszál pontosan egymilliárd kilenszázhatvanmilliót) és azt fogjuk tapasztalni, hogy a találati táblán a blog.hu alatt elhelyezett blogok „félelmetes” erővel törnek előre.
Az élen eddig stabilan álltak , zömmel az első tíz találat között a „gyűjtőhelyek” (blog.hu; blog.lap.hu; blogsearch.blog, blogter.hu…).
A „magánblogok” listáját hosszú idő óta a romániai informatikai miniszter, Nagy Zsolt vezeti.
A blog.hu oldalak előretörése megállíthatatlannak tetszik. Hamarosan élen köszönthetjük majd Tóta W. (w-vel fémjelzett) blogját, s nem is érdemtelenül.
Ám ezt a játékot – mellesleg szólva -, nem érdemre, hanem hírnévre, látogatószámra – egészen pontosan pénzre, megtérülésre játsszák. Magyarán: az Index befektetése most fog beérni, amikor az olvasottságot, a kattintásszámot (vagyis a reklámbevételt) az által is megnövelheti, hogy a Google-ban a blogok iránt érdeklődő-kereső net-polgár az Index alatti, blog.hu oldalakat fogja megtalálni. S szinte csak azokat.
Az Index és a blog hu egymásba fonódása
Ugyanis nincs olyan (link)erő, amelyik versenyezhetne az Index nyitólapjáról támogatott blogokkal. (Mondom, ezt a játékot nem feltétlenül érdemre játsszák, tehát tekintsünk el most a tartalmi elemzéstől, a technikai korszerűségtől, a belső- és külső nyilvánosság hatékony és célratörő alkalmazásától, a szimpátiáktól és az antipátiáktól, csupán a nyers (link)erőt, mint üzletpolitikai eszközt vegyük számításba.)
A minap, egy interjú során valahogy úgy nyilatkozott az egyik blogszolgáltató főembere, hogy ők továbbra is jelen lesznek a blogoszférában, de nagyon erős a verseny. Olvasatomban ez tulajdonképpen már a főhajtás az Index győzelme előtt, annak tudomásulvétele, hogy az a szolgáltató nyert, amelyik nem sajnálta a befektetést, sem a technikában sem az élőerőben, s a kínálatát kitűnően kombinálta más szolgáltatásaival, például a hírközléssel, magyarán beintegrálta a blogoszférát.
A magányos farkasok ideje lejárt – jósoltam meg a fenti tendenciákat látva már hónapokkal ezelőtt, magyarán az én „kedves naplóm”, a Blog * El Lobo – A farkas az első húsz találatból – ha akarom, ha nem -, búcsúzni fog.
Mint ahogy egykor a külvárosi mozikat sem sirattuk meg, tudván, hogy a csillogó, többtermes, kvadró multiplexekkel szemben versenyképtelenek, a saját blogom megkönnyezésének sem kezdtem neki. Jön az ipari blog – süvölthetném, de nem biztos, hogy igazam volna! Sőt.
Még blog, blogoszféra:
Blogvilág: Index, Blog hu – a blogoszféra mostohája
Korábban:
Blog – a blogger és a szolgáltató viszonyáról – 2006
Bloggerek a bíróságon – 2010
Kálmán-Geszti: milyen a blogger stílus? – 2014
A Népszabadság és a bloggerek – 2016
Miért írnak a bloggerek? – 2018
Értékelési szempontok – Pécs B-től D-ig
Pécs bronz fokozatú élhető város
Jó hír, hogy Pécs tavaly elhozta a bronzot (bronz minősítést) az élhető városok világversenyéről, s az is hasznos, ha folyamatosan megismerkedhetünk olyan szempontokkal, mércékkel, amelyekkel mérni lehet – vagy még inkább – mérni szokták a nemzetközi porondon a településeket (és bármi egyebet).
A mai Új Dunántúli Napló, önkormányzati forrásra támaszkodva ismerteti is, hogy Pécset (is) milyen szempontok szerint vették górcső alá, s azokra milyen „osztályzatot”, besorolást kapott. (Az „A” minősítés a legjobb).
– tájfejlesztés – E
– örökség – B
– környezetérzékeny gyakorlat – D
– fenntartható közösségek – E
– egészséges életmód – E
– jövőtervezés – D
Európa Kulturális Fővárosa jövője miért D fokozatú?
Nos, ezen az utóbbin igencsak meglepődtem, hiszen 2010 leendő Európa Kulturális Fővárosa jövője, látatlanban már ezzel az egy programmal, az ehhez kapcsolódó sokmilliárdos beruházásokkal pompásnak és megoldottnak látszik.
De íme, a zsűri szerint nem „A” fokozatú a jövőnk, csupán „D”! Talán az egészségtelen életmód viszi le, a dohányzás meg ilyesmi.
Vagy a messzi idegenben többet látnak a gondokból, amelyek „nincsenek” is?
De ne fanyalogjunk, tényleg örüljünk legalább annak, hogy szóba jöttünk!
Ugyanis a „szóba jövés” már önmagában hírnevet, kapcsolatokat, know-how-t, beruházást hozhat.
Hozzon is, mert nagyon szeretném, ha „A” fokozatú lenne a jövőnk. Ne már, hogy a „B” fokozatú örökségünket elherdáljuk!
A te városod vajon hogyan állna, ha a fenti mérce segítségével lemérnék?
És még Pécs:
SEO, Pécs, Kaposvár, Szekszárd
Hogyan lehetne eladni Pécset és Baranyát?
Pécs: a kultúra városa volt, az atom városa lesz?
Népszavazás, mozgósítás: a kis vereség csábereje
Nézem a híradót, s büszke léptekkel lép a hallgatósága elé Juhász Ferenc egykori hadügyminiszter, aki valószínüleg nem döntötte még el, hogy végül is tűzoltó lesz-e vagy katona, esetleg vadakat terelő juhász… Hogy a marketing nincs a választékában – az viszont hétszentség!
Mint röpke fél percben megtudom, az MSZP a kis vereség taktikáját tolmácsolja általa a majdani népszavazás céljaként.
Teatyaúristen, micsoda hadvezéri csel! Ugyanis mi más is lehetne ez, mert aligha hihetjük, hogy a kis vereség ígéretétől szárnyakat bontana a bal, s lelkesült milliók rohannák meg a szavazóurnákat, hogy vereségre vigyék az ország életében oly’ fontos reformokat.
Egy fenét van ez így, egykori honvédelmi miniszterünk nyilván tanulmányozta őseink harcmodorát, s össze is állt benne a nyilazó magyarok győzelmi taktikája: úgy teszünk, mintha menekülnénk, aztán futtában szétnyílik a had, s bekeríti a fejvesztetten rohamozó ellent!
Délelőtt menekül csak a reformpárti sokaság
Ez a népszavazáskor úgy értendő, hogy délelőtt még nagyban menekül az ország reformpárti része, ahogy Juhász már most beigérte, aztán délután a FIDESZ „hadait” az urnáknál bekeríti. Persze nem nyilak, hanem szavazócédulák röppenek sűrű fellegként, betakarva a narancsozó napot!
Feri, leborulok a nagyságod előtt! Ekkora cselt, amely dacol azzal a szociológusok által kitalált jelenséggel, hogy létezik a „győzteshez húzás” törvényszerűsége, ekkora cselt, amely joggal bízik a kis vereség ellenállhatatlan csáberejében – hát, Feri, kalapot le! Az ország reformpárti része, akárcsak jómagam is, csillanó szemmel figyelünk téged! Apám, te vagy a mi emberünk!
***
Témánkba vág – más idők, más szavazások:
