A kerékpár
A kerékpár az az eszköz, amely a kerékpárlakat fogalma nélkül nem értelmezhető! Ugyanis a nélkül – szó szerint – nyomtalanul fog eltünni a két kerék és az azt egyetlen szerkezetbe foglaló váz a kényelmes űlést biztosító nyereggel, amelyet nem lóról szokás lelopni, csak a régmúlt idők emlékére nevezzük így.
Csernobil óta, mint képünk (by Kaktuszka) bizonyítja, nem ritka az éjidőn kerekét villogtató bicikli. Ez még mindig jobb, mintha maga a kerékpáros sugározna, de belőle már remélhetőleg eltávozott a hasadóanyag, mint nagyanyánkból a DDT.
Apropos bicikli. Mint általában a közkedvelt járműveknek, a kerékpárnak is több neve van: kerékpár, bicikli, bringa sőt a déli tájakon a canga név sem számított ritkaságnak a 60-as évek derekán.
A bicikli különleges alfaja a motorral szerelt, amely a múltban dongó névre hallgatott, majd segédmotorkerékpárrá lépett elő. Ebből fejlődött ki aztán a motorkerékpár, de azzal eleget foglalkoznak a temetői híradásokban, mi azzal ne foglalkozzunk most.
A kerék fontos kellék, legalább kettőnek lennie kell
Kerékpár nem létezne kerék nélkül, amely nagy találmány. Eredetileg a kerékbetörés céljára fejlesztették ki (v.ö. hadiipari kutatás), de a találékony emberiség hamar rájött, hogy nem csupán kinzóeszközként, hanem a harcikocsik aljazataként is megállja a helyét. Mint arról a Ben Hur és a Gladiátor c filmek is tudósítanak, a harci kocsi kerekére felhelyezett vágóeszközök nagy pusztításra voltak képesek. A kerékpár hál’ Istennek már nem tartalmazza alapból ezt a kiegészítő egységet, így vásárláskor jelentős összeget takaríthatunk meg.
Magyarországon a Csepel márkanév vitte igazi sikerre, mondhatnánk diadalra ezt a távolságlegyűrő eszközt. Az Alföldön még ma is sikeres termék a kivilágítatlan változata, váltó nélkül. Olyan településeken, amelyeket hegyek is borítanak, ilyen teszem azt Pécs, az önkormányzatok jelentősen csökkenthetik a büdzsé kiadási oldalát: minek a belvárosba kerékpárút, nincs láb, amely hajtani bírná a bringát!
A váltó, a hegyikerékpáros változat megjelenése divatcikké emelte a gépezetet. Olynyira közkedveltté lett, hogy egyesek a szobájukban is tárolnak biciklit, szobakerékpár néven. Az emberi találékonyság ugye, hogy hajtunk valamit – mégsem megy; azt gondoljuk, hogy fogyunk tőle – és mégsem; azt hisszük, erősödni fog a vádlink – aztán marad az a láb ugyanolyan keshedt – szóval ezek a tulajdonságai alkalmassá tették a kerékpárt a domesztikációra is.
Befejezésképpen mi mást is mondhatnék a bicikliről – haladjunk kérem szépen!
—-
Kapcsolódó téma: A motor (és a halál) esztétikája
Fizetünk, parkolunk, vígan vagyunk
Naná, hogy fizetünk
Az imént hívott a lányom, hogy az utcájukban váratlanul, a tartós havazás leple mögül előbukkant egy parkolóautomata, s mire az Őz utca népe észbe kapott, már minden lakó autóján ott virított valami hó maszatolta piros csomag.
Hihihi – most már nem csak mi fizetünk.
Semmi bajom az Őz utca népeivel, fürgének kellett volna lenniök, miképpen én már tegnap fürge voltam!
Ugyanis a Zója utcában is ott az a büdös szerkezet, s 29-én este, teljesen véletlenül észrevettem a tacepaót, amit 28-án írtak alá, hogy ezentúl itten, mármint elsejétől, fizetni kell.
Tegnap, tehát az első munkanapon, rendes pécsi polgárként indultam el az első újságos bódé felé, hogy buszjegyet vegyek, s tömegközlekedési eszközzel közelítsem meg az illetékes kft irodáját (a büdös francban van) s kiváltsam az éves parkolóbérletet.
Új típusú, drágított jegy nema, vegyek a buszon.
280 oda, 280 vissza – azannya!
Mi számít lenyúlásnak, amikor kényszerűen fizetünk
Mellesleg azért mentem busszal, mert a Zója utcai öbölben parkolóóra már van, de hóeltakarítás, útnak jégmentesítése az nincs.
Tehát most tényleg baromi nagyot parkolászok, kétségtelen, hogy egy hosszabb téli időszakban a parkolóbérlet (hacsak nem tekintem cudar lenyúlásnak) jogos is lehet.
Mivel az autóm a cég nevén van, 30500 Ft-ot fizettettek velem, többszörösét annak, amit akkor fizetnék, ha ugyanaz az autó „magánként” ácsorogna a jéggel betakart és önkormányzatilag télelhárításilag nem háborgatott utcában.
Ehhez képest az a tény, hogy az illetékes kft irodája előtt az utcán kellett a téli hidegben sorban állnom – elhanyagolható. Igazán nem várhatom, hogy rongyos harmincezerötszázért, amikor egyszer odamegyek, hellyel és meleg teával fogadjanak! Nehezebb idők ezek annál…
Üres Tér Színtársulat – Pécs
Levél az Üres Tér társulattól – nem volt „üres”
Levelet kaptam az Üres Tér Színtársulattól, amelyet alább szó szerint közzéteszek. A kedves kísérőlevélből is kiderül, hogy ez egy támogatást kérő levél, amelyre válaszoltam, s lentebb a választ is közreadom. Ha valaki tud segíteni, kérem, segítsen!
Tisztelt Uram/Asszonyom!
Társulatunk Pécsen képviseli azon egyre népesedő független alkotók csoportjait, akik szabadon dolgoznak és önerőből próbálnak talpon maradni. Csapatunk az Üres Tér nevet viseli. Ugyanis a mi színházunkhoz nem kell semmi más csak egy hely és a színészi jelenlét. Ezt a felfogást próbálgatjuk folyamatosan, olyan helyeken való fellépésekkel, ahol addig nem láthatott a közönség színházi előadást.
Négy éve létezünk, fokról fokra tornáztuk föl magunkat oda, ahol most tartunk. A tornatermi diákszínjátszóból, a kultúrkocsma alagsori próbatermén keresztül jutottunk el mostani helyünkre egy elhagyott laktanyába. A tavaszi és a nyári időszakban hetente tartunk előadásokat és sok helyen vendégszerepelünk. 2006 nyarán az egyik darabunkkal eljutottunk az Avignoni Színházi Fesztiválra, ami Európa legrangosabb rendezvénye ebben a szakmában.
Tamási Áron Énekes madár című darabját pedig többször játszottuk a Pécsi Harmadik Színház színpadán, ahol a választható bérletes előadások közé is betették produkciónkat. Valamint két éve minden darabunkkal fellépünk a POSZT Off programjában is.
Fejlődésünkben mindig nagy szerepet játszott támogatóink jótékonysága. Ebben szeretnénk most kérni az Önök segítségét is. Működésünkhöz bármekkora anyagi vagy tárgyi támogatás nagy segítség. Kérem ezért Önöket ne habozzanak egy kisebb összeget ránk áldozni, mert munkánk a kicsitől is megy előre. A jövő évi kulturális támogatásoknál kérem gondoljanak Ránk is!
Eddigi darabjaink:
2005. Tasnádi István: Phaidra (Horváth Gáspár és Bús Éva közreműködésével)
2006. Tasnádi István: Közellenség (Bús Éva közreműködésével)
2006. Üzenetek a palackban (nyári kreáció)
2007. Énekes madár (Bús Éva közreműködésével)
Készülőben:
Egressy Zoltán: Baleset
Eszterházy Péter: Egy nő
Performanszok
Segítségüket előre is nagyon köszönjük!
Üdvözlettel: az Üres Tér Társulat
Kapcsolattartó: Tasnádi Zsófia, 30/329 0771
Kedves Zsófia!
Olvastam levelét, s azonnal az jutott eszembe, hogy a szakmai ismereteimmel – mert anyagi támogatást sajnos nem tudok nyújtani -, miképpen segíthetném Önöket.
Azonnal látom, hogy a Színtársulat megismertetésében, az anyagi támogatások gyűjtésében sokat segítene egy közösségi térben nyitott blog! Ennek megnyitásában, az alapelvek tisztázásában szívesen segítenék – ingyen és bérmentve.
A nyilvános Internet-mátrixban történő megjelenés megnyitná Önök előtt a világot, megsokszorozná ismertségüket és a szponzorok megszerzésére is több esély nyílhatna.
Üdvözlettel:
Bognár László keresőmarketing specialista